Az Einstein árulása (Trădarea lui Einstein) igen színvonalas produkciót a Synergy fesztivál közönsége a szervezőknek, a válogatóknak köszönhetően láthatta.
– A színpadi mű Albert Einstein életének egy bizonyos szakaszával foglalkozik, azzal az időszakkal, amikor ő részvevője az ún. Manhattan-programnak. Amikor az Egyesült Államokban eldöntik, hogy az atombombát meg fogják csinálni – mondta a Bukaresti Zsidó Állami Színház Einstein árulása c. vendégjátékáról Venczel Valentin, az Újvidéki Színház igazgatója.
– Az előadásban két drámai kérdés vetődik fel: a tudomány, tisztán a tudomány mennyire maradhat független a politikától. Ezzel a témával nagyon sokat foglalkozik a művészet is, hogy a kultúra mennyire lehet szabad a politikától, a művészeti alkotás mennyire autonóm, mennyire engedheti meg magának, vagy mennyire nem engedheti meg magának, hogy a politika beleszóljon. Itt ez a kérdés vetődik fel, hogy a tudomány mennyire mentesülhet a politikától. A másik érdekes kérdés, hogy lehet-e németként létezni Amerikában az 1940-es években, amikor az Egyesült Államoknak Németország a legnagyobb ellensége. Amiből kiderül az is, hogy Einstein magát németnek érzi, és egy olyan tömegpusztító fegyveren dolgozik, amely pont a „saját népét” kell, hogy tömegesen elpusztítsa. Tehát a kérdés, lehet-e németnek lenni, és mit jelent németnek lenni Amerikában, végtelenül izgalmas, provokatív, aktuális téma – fogalmazott Venczel Valentin.
A darab szövegét Éric-Emmanuel Schmitt, a magas elismerésekkel kitüntetett francia-belga drámaíró, regényíró, filozófus, rendező és színész írta, aki filozófiai doktori értekezését a párizsi Sorbonne Egyetemen védte meg. A filozófiai műveltségű, szenvedélyes esszéíró az ember és a világ közötti kapcsolatot tárgyalja. Ezt tette Diderot-val, Freuddal, Mozarttal is.
Az Einstein árulása c. művében Éric-Emmanuel Schmitt a zseniális feltalálónak a morális konfliktusait, a 20. század tudomány- és politikatörténetét mutatja be, miközben olyan aktuális témákat is érint, mint a pacifizmus, a militarizmus, nemzeti identitás és az árulás.
A második világháború elején egy tó partján Albert Einstein, az Amerikába emigrált zsidó származású német tudós dilemmáját egy olyan hajléktalannak tárja fel, aki a fiát elveszítette a háborúban.
– Einstein úgy gondolja, hogy fel kell adnunk a nacionalizmust, azt a nacionalizmust, amely addig terjeszti a szeretetet, amíg mások iránti gyűlöletté nem válik. Einstein azt tanítja nekünk, hogy amikor azt hisszük, hogy nem minden ember egyforma, akkor már veszélyben vagyunk. Szerinte mindenekelőtt az emberek lelkét és lelkiismeretét kell lefegyverezni – fogalmazott Tudor Ţepeneag rendező.
Éric-Emmanuel Schmitt 2014-ben írt színdarabját Tudor Ţepeneag fordította le és állította színpadra a Bukaresti Állami Zsidó Színházban. A szöveg iránti érdeklődés és a színház iránti szomjúság lelkesítette a színészek próbáit a pandémia után. Egyszerűség, természetesség, humor, önirónia és meleg emberi kommunikáció jellemzi a párbeszédeiket. Őszinte alakításaikat a Synergy fesztivál közönsége bőséges tapssal jutalmazta.
A Bukaresti Állami Zsidó Színház 1876 óta, amikor először megnyitotta a kapuit, a román kultúrában, a román színházi világban különleges helyet foglal el.
A második világháború fasiszta diktatúrájának évei azonban nehéz időket hoztak. Zsidó művészek nem léphettek fel saját nyelvükön, sem a román színpadokon nem szerepelhettek. Ekkor alapították meg a bukaresti Baraseum Színházat, amelynek többnyire revü jellegű és mind a zsidó, mind román közönség által igen megbecsült előadásai román nyelven zajlottak. 1948-ban a Bukaresti Állami Zsidó Színház állami intézménnyé vált. Azóta a színpadán több mint 200 ősbemutatót tartottak. A gazdag repertoár a nagy zsidó írók drámáit tartalmazza.
A bukaresti Zsidó Színház az elmúlt 25 évben sikeresen vendégszerepelt az USA-ban, Kanadában, Izraelben, Németországban, Ausztriában, Oroszországban, Svájcban, Franciaországban, Görögországban, és számos nemzetközi rendezvényen lépett fel. 2000-ben részt vett Pip Simmons An die Musik nemzetközi koprodukciójában Rudi Engelander eredeti ötlete alapján, Chris Jordan zenéjével. A koprodukciót előadták Nancyban, Avignonban, Salzburgban, Zürichben, Londonban, Berlinben, Koppenhágában és Rotterdamban.
Száznegyven éves történelmével és hét évtizedes közintézményi színházi múlttal egyedülálló képviselője a romániai színházi életnek és a kortárs zsidó színháznak.
