A 4. Synergy fesztiválon sokak számára a legnagyobb hatású produkció a Kollatos Fotios rendezte, Oidipus Tyrannus c. egyfelvonásos hetvenperces zenés drámaelőadás volt. A nyelvi kisebbségi színházak IV. nemzetközi fesztiválján Szophoklész ókori, örök érvényű tragédiájának modern adaptációját görög nyelven, szerb és angol felirattal kísérhette figyelemmel a közönség.
A színikritikusok szerint az előadás a látszat és valóság megkülönböztetésének lélektani rezzenéseit követte, vizsgálva mai világunk, sorsunk felismeréseinek válaszreakcióit. Eközben nem kerülhette meg a dráma korokon átívelő alapvetésének tárgyalását, az önmegismerés általános emberi követelményét, az önmagunkra való eszmélés útját – még ha ez – a legjobb szándék ellenére is akaratlanul tévútra vezetheti az embert. 2000 éve a színházzal szemben támasztott általános magatartás nem sokat változott, a publikumnak ma is hasonló elvárásai vannak a színésszel, a drámaíróval kapcsolatosan.
– Törekszem megtartani a klasszikus formát, és azon belül megnézni, meddig lehet elmenni, amit még a közönség is jó ízléssel fog venni. Nem tanultam rendezést, de szerintem a rendező legfontosabb dolga, hogy mindenki értse, mi történik a színpadon. Nagyon hiszek a csapatmunkában, és áldom az Istent, hogy olyan embereket adott körém, akikkel együtt hozhatjuk létre az előadásainkat – mondta Kollatos Fotios színész, rendező, koreográfus, dráma és színház-pedagógus, aki örömmel mesélt az újságíróknak az Amfitheatro görög színházról, amelynek alapítója. Szerinte nem nevezhető állandó társulatnak, mert nem dolgoznak állandóan együtt, hanem amikor lehetőség adódik a fellépésre, elkészítenek együtt valamit.
– A Magyarországon élő görög közösség mintegy háromezer fő. Az én családom igazi görög családként anyanyelvi szinten beszéli a görög nyelvet (hasonlóképpen a magyar nyelvet is), sokat járunk Görögországba, őrizzük a hagyományokat. Az 1948/49-es polgárháború következményeként nagyszüleimnek el kellett hagyniuk Görögországot, a hazájukat, menekültként kerültek Magyarországra. Én Magyarországon születtem, Jorgos testvéremet és engem tanítónő édesanyám és filozófus édesapám egyformán neveltek görögnek és magyarnak, mind a kettő vagyok, ezért szerencsésnek mondhatom magamat. Két olyan országból származom, ahol mindkettőnek szép a kultúrája, a nyelve, a hagyománya – mesélte Fotios. A budapesti Vörösmarty Mihály Gimnázium dráma tagozatán tanult, Görögországban pedig a Thesszaloniki Színművészeti Egyetemen diplomázott. A többéves thesszaloniki és athéni színészi munka után csak visszatért hazájába..
– A családommal és a barátokkal akartam lenni... Aztán hívott az itthoni görög közösség: Foti, kellesz nekünk! Görög iskolában kezdtem oktatóként dolgozni, majd drámát és színházat tanítottam görög nyelven. Én rendeztem az előadásokat, amelyeket a darabban játszó gyerekek és a közönség is élvezett.
Kollatos Fotios nagyszülei sajnos már nem élnek. Ő azonban példaképének tartja a nagypapa Jorgost, aki Magyarországra való kivándorlása után elsőként görög színművet mutatott be az ott új hazában élő görögök fellépésével.
A 4. Synergy fesztivál közönségéből egyesek a szereposztás böngészésekor felfigyeltek arra, hogy a budapesti Amfitheatro Görög Nemzetiségi Színház társulatában nem csupán görög származásúak neve szerepel.
– Peták Róbert a mi Oidipuszunk, ő egyébként táncos. Görög származású Álmosd Phaedra és Kotsona Eleni színésznő. Bokrossy Barbara a koreográfusunk, Kollatos Jorgos foglalkozik a zenével és még ott vannak a többiek is – magyarázta Kollatos Fotios. Mivel azt vallja, hogy „Nyelvében él a nemzet...”, rendezőként, színészként, koreográfusként, drámapedagógusként küldetésének érzi, hogy őrizze, ápolja a görög hagyományokat, és megmutassa a magyar közönségnek is, milyen a valódi, antik görög színház. Következő terve az Antigoné c., Szophoklész-tragédia színre állítása. Reméljük, azt is alkalma lesz látni a székvárosi közönségnek.
