Ahogyan arról korábban is írtunk, a pandémia jelenléte óta nagyobb a valószínűsége annak, hogy nem minden a tervek szerint alakul, a Covid hirtelen közbeszólhat és halasztásokra, változásokra kerülhet sor. Ezzel küzdenek az intézmények is, beleértve a színházakat. Nemrég a szabadkai Gyermekszínházba látogattunk el, ahol Árokszállási S. Márta igazgatóval beszélgettünk.
Hogyan alakult az évad első fele?
– A helyzethez képest jól múlt el. Tavaly bemutattuk a Harisnyás Pippit, magyarul és szerbül is, a pelenkás színház kereteiben a Pikniket, nyáron az Ikarosz Krétán magyar nyelvű előadást, az idei évadban pedig két tematikus előadást készítettünk szerb nyelven a biztonságos közlekedésről. Az egyik az iskoláskor előttiekhez szól, a másik az iskolásokhoz. Eddig épp csak bemutattuk ezeket, de szeretnénk elkészíteni magyarul is. Úgy gondoljunk, hogy a gyerekek biztonsága a legfontosabb.
Amit nagyon sajnáljuk, hogy az óvodások nem jöhetnek a színházba szervezetten, csoportosan, és mi se mehetünk az óvodákba. Így velük van a legkevesebb kapcsolatunk. Ez a szabály nem csak Szabadkára vonatkozik. Az iskolák valamivel nyitottabbak, a tanulók jönnek csoportosan is. A helyzet ellenére is minden hétvégén rendszeresen játsszuk az előadásainkat. Persze nálunk is történnek megbetegedések, de ilyenkor sikerül cserélnünk. Ezúttal is elnézést kérünk a közönségünktől, ha a meghirdetett előadás helyett egy másik van. Ez legtöbb esetben megbetegedés miatt történik. Nálunk viszont szokás, hogy nem mondjuk le a játszásokat, mert azt is tudjuk, hogy amikor a szülők a gyerekeknek színházat ígérnek, akkor csalódást okoznának, ha erre nem kerülne sor.
Mivel kezdte meg a Gyermekszínház az évad második felét?
– A Ludas Matyi próbáival. Ezt az előadást már két éve próbáljuk elkészíteni, de csak most nyílt rá alkalom. A rendező Hernyák György, a koreográfus Kovács Tibor, aki Egerből érkezett, és ezúttal sem hagyhattunk ki Bakos Árpádot, mint zeneszerzőt. Nagy örömünkre fiatal színészeket is bevonhattunk, a célunk ugyanis a szereplőgárda megfiatalítása. Ezúttal három harmadéves színésznövendék jött Hernyák György osztályából, és velünk van egy fiatal színész, Kalmár Ákos. Ő volt az Ikarosz Krétán koreográfusa, de most majd játszik is. A Ludas Matyi bemutatója a tervek szerint február 19-én lesz.
Amire eddig is törekedtünk, de a továbbiakban fokozottan igyekezni fogunk, hogy minél több előadásunkat mindkét nyelven elkészítsük. A Ludas Matyi ugyan csak magyarul lesz, de beszéltünk erről a rendezővel, és lát rá megoldást. Valószínűleg megjelenik benne egy szerb színész is, aki a szerb ajkú gyerekeknek elmeséli, miről szól. Mi ugyanis nem tudjuk az előadásokat feliratozni, hiszen a kisebb gyerekek nem olvasnak. A gyerekszínházi előadásokat márpedig mindenkinek érhetővé kell tenni. Gyakran tapasztaljuk azt, hogy a szerb gyerekek magyar előadásokat is megnéznek és fordítva. Ez egy ilyen környezet, erre büszkék vagyunk. Szerintem a gyerekkorunkban mi is ilyenek voltunk, mi sem zárkóztunk el.
Mi várható még az új évben?
– Utána készítjük a Piroskát, illetve annak egy újszerű változatát. Ezzel az előadással inkább a kisebb gyerekeket célozzuk meg. Gondolnunk kell a művészetre és az esztétikára, de mindvégig szem előtt kell tartanunk azt is, hogy kiknek készül egy-egy előadás. Szeretjük is kikérni a véleményeket, a gyerekekét és a szüleikét is. Nemrég újból készítettünk egy ankétot, amely során kiderült, hogy a szülők legnagyobb százaléka a klasszikus meséket választja. A felkínált válaszok közt voltak a népmesék, a kortárs mesék, az állatmesék, a költészet és a musical, de úgy látszik, hogy az internetes világunkban is, a szülők leginkább a klasszikus mesék mentén nevelik a gyermekeiket, hiszen ezek örök érvényűek, a figurák pedig segítenek a személyiségfejlődésben. Mostanában nagy divatját éli a régi mesék újszerű elmesélése, mi is ezt követjük, a mai kor művészei pedig ebben nagyon jók. Az előadást Bonjo Lungov és Konsztantin Karakosztov készítik, mindkét nyelven, és ezzel zárjuk az évadot.
2020-ban remek együttműködést alakítottunk ki a szentpétervári bábakadémiával, így minden évben egy végzős hallgatójuk nálunk játszhatja a diplomaelőadását. Mi készítjük el és a repertoárunkon marad. Ez mindkét félnek kihívás. Ily módon jött létre a Galeb no name is, amit sajnos a Covid miatt nem játszhattuk, de tervezzük felújítani és fesztiválon bemutatni. Remélhetőleg pedig idén egy végzős rendezőt látunk vendégül, akivel szintén mindkét nyelven készítenénk előadást. Azután Tamara Kučinovićot várjuk, majd pedig Todor Valovot, aki egyfajta kísérleti bábelőadást tervez készíteni, univerzális témákról, a világról, a családról, az életről, ami a szülőket is érintheti, de ezek már a következő évadban várhatók.
A Covid megjelenése óta a Gyermekszínház videofelvételeket is készített a közönségének...
– Szerintem ebben a helyzetben, ebben az évben is a feladatunk az, hogy alkalmazkodjunk. Ne álljunk le, ne ijedjünk meg, hanem találjuk fel magunkat a vírusos időkben is. Sőt használjuk ki az időt, hogy másfelé is kiterjesszük a tevékenységünket. A művelődési minisztérium és a tartományi titkárság is felismerte a kezdeményezésünk szükségességét, hogy saját videós produkciókat készítsünk, és internetes tévécsatornát hozzunk létre. Pénzügyi támogatást kaptunk, amelyből technikai felszerelést vásárolhattunk és ezt ezúton is szeretném megköszönni. Nekünk nincs operatőrünk, se vágónk, de alkalmazhatunk tiszteletdíjasokat. Reméljük, hogy a jövőben fel is vehetünk majd dolgozókat. Kiváltképp, ha ez a helyzet eltart, mert semmiképp se szabad elveszítenünk a kapcsolatot a közönségünkkel. Az lenne a legnagyobb kudarc, ha megengednénk, hogy az újabb generációk színház nélkül nőjenek fel. Saját produkciókban tehát mi készítenénk videós tartalmakat a gyerekeknek, az internetes tévécsatornán pedig ők mutatkoznának meg, sőt teljes egészében az övéké lenne. Ki tudja, talán épp közülük kerülnek ki a jövő tévériporterei, újságírói. Hamarosan kasztingot is szervezünk, de nem kell rá a gyerekeknek külön készülniük. Először szerb nyelven tartjuk meg, utána magyarul. Ez az egész még nekünk is újdonság, nincs ilyen a térségünkön. A cél a napi huszonnégy órás adás. Kezdetnek nyolcórás műsort vennénk fel, amit ismételnénk. Azt szeretnénk, hogy mindegyik korosztály találjon magának tetsző tartalmat, az ötévestől a nyolcadikosig.
Szeretnénk, ha a témák közt szerepelne a kortárs erőszak is, hogy a gyerekek elmondják, ezt hogyan látják, mi a tapasztalatuk. Készítettünk mi előadásokat ilyen témákra, jól sikerültek, jó lett a fogadtatásuk, de abban nem vagyok biztos, hogy célba értek. Ezzel a problémával ugyanis nem mozdultunk előre, nincs eredmény, sőt, mintha még súlyosabb lenne a helyzet. Minden bizonnyal az előadásokat se azok nézik meg, akik miatt készültek. Ebbe a problémába belebuktak a szülők és az iskolák is. Sok mindenről mi, felnőttek tehetünk. Holott a bántalmazás a gyerek egész további életére kihatással lehet. Ezért lenne jó őket is meghallgatni. A gyerektévén csak gyerekek szerepelnének. Elnézést kérek minden felnőttől, de mi most a gyerekekre vagyunk kíváncsiak, és úgy gondolom, hogy ők is leginkább egymásra. Hasznos tanácsokat oszthatnak meg majd a társaikkal, a mindennapokkal, a hétköznapi élettel, akár a szerelemmel kapcsolatban is. Időnként felmerül témaként az, hogy vannak felnőtt színházaink és van a gyerekekhez szóló, de az a bizonyos átmenet, a köztes generáció, úgymond kicsúszik a kezünk közül. Ez ellen is próbálunk majd tenni. Az internetes tévécsatorna működtetése sok lehetőséget rejt, együttműködést is gondolunk megvalósítani a régiónk országaival, beleértve Magyarországot is. Biztosan lesznek próbálkozások, amikbe belebukunk, de még csak tapossuk az utat.
