A hétvégén mutatta be a szabadkai Gyermekszínház a Hernyák György rendezésében készült Lúdas Matyi című új produkcióját, amelyben a jól ismert tanulságos mese mellett fontos szerepet kap a zene, a tánc és a mozgás is. A táncjátékban szó szerint találkozik a tánc és a játék, a néptánc és a színpadi mozgás. Az előadásban generációk is találkoznak, játszanak benne idősebb, azaz tapasztaltabb színészek, főiskolai hallgatók, míg a kis Lúdas Matyit gyermekszínjátszó formázza meg. Az előadás megalkotása során is több generáció működött együtt. A Lúdas Matyi koreográfusa, Kovács Tibor néptáncpedagógus, Egerből érkezett:
Kovács Tibor (Fotó: Lukács Melinda)
– Színházakban dolgozok, jelenleg művészeti iskolában is tevékenykedem tanárként, és néptáncot adok elő. Egerben erősen pezsgő a színházi élet. A bábszínházak kiemelkedtek az utóbbi években. Megközelítőleg tíz évvel ezelőtt, Magyarországon már dolgoztunk együtt Hernyák Györggyel. Akkor jó munkát végeztünk, ezért ő úgy gondolta, hogy azt megismételhetnénk. Először az előadás zenéje jutott el hozzám. Ebből kiderült, hogy Bakos Árpád mely népi dallamokhoz nyúlt. Ezekhez alakítottam a táncokat, helyeztem be az eredeti magyar néptánc elemeit a mozgásba. Amikor a táncról és a mozgásról van szó, szakaszokra vettük a munkánkat. A néptáncos rész inkább az enyém volt, míg Ricz Ármin egy másik stílust hozott be, és számomra izgalmasan telt a közös munka. A színészeknek nem volt könnyű dolguk, mert ahhoz, hogy valaki megtanuljon táncolni, vagy betanuljon egy táncot, meg kell értenie, hogy például miért pont egy bizonyos motívumsort használunk. Mi először az eredet felé fordultunk. Megfigyeltük, régen azt hogyan táncolták. Azután áthoztuk ide a mába és ehhez a korhoz alakítottuk. Így stilizálttá vált, viszont aki ért hozzá, az felismeri, hogy mi volt a kiindulópont – mondta el lapunknak Kovács Tibor.
Az előadás színpadi mozgás része a szabadkai Ricz Ármin munkája, aki jelenleg a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem rendezőszakos mesterhallgatója:
– Az előadás színpadi mozgásfelelőse, vagyis inkább a commedia dell’arte felelőse vagyok. Több commedia dell’arte metódust próbálhattam ki tréningek, képzések által. Ezek közül a legmeghatározóbb 2019-ben történt, az olaszországi Reggio Emiliában, ahol Antonio Fava egy hónapig tartó műhelymunkáján vehettem részt. Antonio Fava a tradicionális commedia dell’arte tanítómestere, rendező és színész. A commedia dell’arte egyik jellegzetessége, hogy bizonyos szerepek úgymond hagyományozódnak, illetve egy színész egy karaktert egy egész életen át játszik, és akár a gyermeke is átörökölheti. Antonio Fava egy nagyon feszes, zárt rendszert alakított ki magának oly módon, hogy közben a hagyományos, tradicionális commedia dell’arte struktúrákat tartotta szem előtt. Ez a tapasztalat- és élményszerzés váltotta ki, hogy Hernyák György tanár úr megkeressen az előadást illetően. A produkció mozgásrendszere alapvetően két részre osztható, a néptáncra és a commedia dell’arte elemeiből építkező mozgásrendszerekre. Arra törekedtünk, hogy egy feszes mozgásvilágot alakítsunk ki az előadáson belül.
Ricz Ármin (Fotó: Lukács Melinda)
Érdekfeszítő a marosvásárhelyi színházi élet. Itt Vajdaságban kisebbségi színházi formában létezünk és nagyon jó belecsöppenni egy hasonló módon építkező rendszerbe, közben megtapasztalni az ottani fogalmazásmódot, színházi látásmódot, azok teljesen más aspektusait. A két világ találkozási mezsgyéjén, pontján tartózkodni, nagyon izgalmas. Alapvetően a rendezés, a rendezési módok érdekelnek. Csábító az, hogy ebben a munkában mindig van egyfajta kiszámíthatatlanság. Alapvetően projektszerű megbízásokról van szó, de minden egyes produkció egy külön történet, egy külön társulattal, egy külön miliőben. Valahol van ebben egy vadság, egy punkos életmód, aminek izgalmas a részese lenni. Minél több helyen megfordulunk, annál több impulzus érhet bennünket, többféle miliőt tapasztalhatunk meg. Ez a mostani munka is egy izgalmas és intenzív folyamat volt – hallottuk Ricz Ármintól.
