A történetek egy adott témára koncertsorozat keretében a Szerb Nemzeti Színház Operatársulatának Zenekara a zenetörténet híres komponistájának három szerzeményével kedveskedett a székvárosi zenekedvelőknek. A válogatott szerzeményekkel, amelyeket maguk a szólisták ajánlottak, bizonyították a zenészek művészi képességüket. A hangversenyt a színház Jovan Đorđević nagytermében Ottorino Respighi olasz zeneszerzőnek és karmesternek a Régi táncok és áriák c. vonószenekarra írt 3. számú szvitjével nyitották meg, Aleksandar Kojić újvidéki karmester vezényletében. Ő egyike azoknak a világhírű karmestereknek, akik a Szerb Nemzeti Színház Operazenekarát vezényelték a nemzetközi fellépéseiken is.
Respighit (1897–1936), a Régi táncok és áriák c. szvit komponistáját, édesapja tanította zongorázni és hegedülni. (A szvit különböző jellegű tételekből álló hangszeres mű, jellemzően a barokk zene műfaja.) Ottorino a szentpétervári Orosz Cári Színház Zenekarában játszott violán, egy ideig Németországban, Rómában és Brazíliában tevékenykedett. Elsősorban a zenekari művekkel szerzett hírnevet, különösképpen – a Szökőkút Rómában, Római fenyők és Római fesztivál – három poémának köszönhetően. Muzikológusként a 16., 17. és 18. század zenéje érdekelte, ami kihatott az ő zeneszerzési módjára. Nagyszámú operát komponált, írt táncjátékokat, kamarazenei műveket, vokális és zenekari műveket. Ebben az esztendőben emlékezünk a neves zeneszerző halálának 85. évfordulójára.
Respighi szerzeménye után a székvárosi közönség Georg Philipp Telemann (1681–1767), minden idők egyik legnagyobb életművével rendelkező német barokk zeneszerző kürtre és vonószenekarra írt F-dúr szvittjét élvezhette, Jelena Skendžić és Milan Roksandić kürtművészek játszottak szólót. Telemann életműve, a több mint 3000 alkotás, meghaladja Bach és Händel műveinek számát együttvéve. A zenei műfajok szinte minden területén alkotott: zenekari darabokat, operákat, oratórikus műveket, kantátákat, miséket, versenyműveket, passiókat stb. komponált. A kritikusok véleménye szerint azonban a hihetetlen produktivitása előkelő, könnyed és derűs szellemmel párosult, sohasem kereste a túlméretezett arányokat; s jóformán minden zenei formában és nyelvben otthon tud lenni.
Érdekes, hogy kifejezett zenei oktatásban nem részesült, de részben önképzéssel, részben tanári támogatással (minden iskolájában volt olyan tanár, aki segítette zenei képzését) tízéves korára billentyűs hangszereken, hegedűn, furulyán és citerán már jól játszott, sőt 12 éves korában már megírta első operáját is Sigismundus címmel. Egyik zsoltárfeldolgozásának sikeres bemutatása után a lipcsei Tamás-templomban felkérték arra, hogy minden második vasárnapra írjon a templom számára egy kantátát. Később a nagy tekintélyű Lipcsei Operaház zenei igazgatója lett, operáival is hírnevet szerzett, és feleségével tíz gyermeket nevelt az évek során. Hamburgi városi zeneigazgatóként rövid idő alatt fellendítette a város zenei életét, hangverseny- és operasorozatot rendezett, ahol saját művein kívül más szerzők darabjait is bemutatta.
A nyolcvanperces ragyogó újvidéki koncert az egyik legvonzóbb műfaj, a szólóhangszer(ek) és a zenekar párbeszédére épülő versenymű rejtelmeibe kínált bepillantást a közönségnek. Meglepő és frappáns fordulattal négy hangszer, a hegedű, az oboa, a cselló és a fagott egyetlen műben egyesült: Joseph Haydn sinfonia concertantéjában, amelyet a mester hegedűre, oboára, csellóra és fagottra írt. Ez a speciális műfaj a versenymű különleges fajtájaként egyesíti magában a szimfónia és a concerto tulajdonságait. Itt nem egyetlen szólóhangszer, hanem szólóhangszerek csoportja „versengett” a zenekarral. A műfaj egyszerre rokona a barokk concertónak és a klasszikus szimfóniának. Élvezet volt hallgatni Bojan Glušica hegedű-, Marić Antunović Veronika oboa-, Nemanja Mihailović fagott-, Kristof Wilhelm Jan csellóművész előadásában.
