Okulva a szombati megnyitóból, a hirtelen lecsapó viharból, a palicsi filmfesztivál szervezői a vasárnap esti vetítéseket a nyári színpad helyett a városban, a szabadkai Eurocinemában tartották meg. Ez azt jelenti, hogy a szabadtéri filmnézés, pontosabban a fő versenyprogram zavartalan kísérése a csillagos ég alatt, még nem valósult meg. Ahogyan azonban Miroslav Mogorović programigazgatótól hallhattuk, a közönség figyelme ugyan a fő versenyprogramra irányul, a filmes szakma viszont jobban fókuszál a kísérőprogramokra és más programrészekre, amelyek nagyobb meglepetésekkel, újdonságokkal és érdekességekkel szolgálhatnak, mint az attraktív címek. Nagy figyelem irányul a Párhuzamok és ütközések filmjei iránt is, hiszen ezek Kelet-Európa társadalmi folyamataira világítanak rá, ráadásul ez is versenyprogram. Ennek keretében tekinthettük meg vasárnap este Laila Pakalniņa lett rendezőnő A tükörben című alkotását.
Laila Pakalniņa visszatérőnek számít, öt évvel ezelőtt A hajnal című filmjét mutatta be Palicson. A filmrendezőnő azt mondta, hogy nagyon jók az emlékei és örömmel jött el megint. Új filmje valójában a Hófehérke újraértelmezése. Ahogyan azt a tegnapi sajtótájékoztatón Laila Pakalniņatól megtudhattuk, a kiindulópontja a szelfik voltak:
– A szelfik keltették fel az érdeklődésemet, és ennek van köze a lányomhoz is, hiszen mint minden mai fiatalnak, számára is szinte természetes az ilyen fajta új kommunikáció, akár fotókon, akár kis videókon keresztül. Azon kezdtem el gondolkodni, hogy amíg ezeket készítjük magunkat nézzük, és ez olyan, mint egy tükör. Eszembe jutott, hogy a gonosz mostoha is magát nézte, és az is egyfajta szelfizés. Engem nem is annyira a mesebeli rész érdekelt, mint inkább az, hogy mennyire vagyunk elvarázsolva saját magunktól. Ugyanakkor viszont nem volt mellékes az sem, hogy a Hófehérkét mindenki ismeri, így a néző nem veszhet el a film nézése közben a történet követésében, mert jól tudja a mesét – fejtette ki a rendezőnő, aki azt is mondta, hogy a tavalyi bezárkózós év után nagyon jó az, hogy végre újból érezhető a fesztiválos hangulat.
A saját élete ihlette meg
A palicsi filmfesztivál vendége volt Vitaly Akimov is, akinek A fiú című filmjét szintén a Párhuzamok és ütközések programrészben vetítették. A fiú valójában a fiatal orosz rendező saját családi történetét dolgozza fel, az apjáról és a féltestvéréről szól. Az alkotás azért is figyelemfelkeltő, mert a személyes jellegénél fogva mindenekelőtt bátorság kellett az elkészítéséhez:
– A film készítése egyfajta lehetőséget adott arra, hogy az apámmal kommunikáljak, mivel ő korábban nem volt jelen az életemben. Amikor huszonhárom éves lettem, szerettem volna kapcsolatba lépni vele és tisztázni azt, hogy mi történt és miért. Úgy gondoltam, hogy ezt jó lenne kamerával is rögzíteni. Amikor elkezdtem a felvételezést még nem is voltam tisztában azzal, hogy tulajdonképpen a film készítéséhez is hozzáfogtam. Nála találkoztam a fiúval is, aki sokban hasonlít rám és ő lett a filmem főhőse – tudtuk meg Vitaly Akimovtól.
Kísérőprogramok a palicsi filmfesztiválon
A palicsi filmfesztiválon ugyebár nem csupán vetítések zajlanak, hanem beszélgetések, könyvbemutatók, koncertek és egyéb kísérőprogramok is. Vasárnap két kiállítás is megnyílt, az Abbáziában a régi kamerákról tudhattunk meg többet, az Eurocinemában pedig a Szerbiai Filmközpont archívumából és fundusából tekinthettünk meg egy válogatást az 1945–1970-es filmplakátokból. A sajtótájékoztatón továbbá szó volt a szerbiai filmfesztiválok hálózatáról, az újonnan megalakult AFIFS tevékenységéről, amelynek a palicsi filmfesztivál is tagja. Ennek keretében idén kerül sor első ízben az AFIFS-díj átadására, amelyet a szerbiai FIPRESCI ítélt oda Ivan Ikić Oázis című filmjének. Ahogyan azt Ilija Tatićtól a palicsi filmfesztivál producerétől hallhattuk, a díj 300 ezer dináros pénzjutalommal jár. Az elmúlt években a fesztiválon egyre nagyobb figyelem irányul a műhelymunkákra is. Az egyik a 10–15 éveseket szólítja meg, a témája pedig a filmnézés, pontosabban az, hogy mit nem illik filmnézés közben, például szemetelni, világítani a mobiltelefonokkal stb. Ahogyan azt megtudhattuk, a műhelymunka során az is kiderült, hogy a résztvevők hatvan százaléka moziban, negyven százaléka pedig otthon néz filmeket, ami biztató a mozik fennmaradása szempontjából, ugyanakkor fény derült arra is, hogy a fiúk a horrorokat, a lányok pedig a fantasyket nézik legszívesebben.
