A tavalyi évben felborultak a színházak tervei, így idén próbálják pótolni azokat a produkciókat, amelyeket a járványhelyzet miatt nem készíthettek el. Egyik ilyen a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház Szindikátus munkacímű előadása, amelyet Urbán András igazgató rendez.
Mikor kezdődtek el a próbák?
– A Szindikátus munkacímű előadás próbáit szinte pont egy évvel ezelőtt kezdtük el. Márciusban leálltunk, főleg a koronavírus miatt, és most jött el az idő, hogy folytatni tudjuk.
Mit feszeget a produkció?
– Felteszi a kérdést, hogy milyen színházat akarunk. A meghatározása az is lehetne, hogy minden, amit a KDSZ-ről tudni szeretnétek. A története az, hogy a KDSZ színészei egy adott pillanatban besokallnak az őket érő politikai vagy hatalmi nyomástól, a bántalmazásoktól, a kihasználásoktól és fellázadnak, többnyire az igazgató személye ellen, és egy szindikátust hoznak létre, amin keresztül megpróbálják megfogalmazni, hogy mit is szeretnének, milyen színházat, és mi az, amit már nem akarnak eltűrni. Ez számos komikus, vicces momentumhoz vezet, de természetesen ez egy társadalomkritika is, és azzal is foglalkozik, hogyan válik a hazugság igazsággá, egyesek pedig hogyan valósítják meg magukat ezen keresztül. Az előadásban tehát magunkkal foglalkozunk, mindeközben pedig a magyar, a vajdasági magyar, a szabadkai színházi miliővel. Azt a jelenséget fejtegetjük, hogy nekünk mindig valami másfajta színház kell, de nem is tudjuk milyen, pedig létezik egy nem is jelentéktelen színházi élet, amely fölött folyamatosan megy a problémázás, mert mindenki nagyon okosnak és hozzáértőnek tartja magát. Ezt a témát több oldalról – a hatalom, a színészek, a közönség – vizsgáljuk meg, de maga a történet a KDSZ-ben zajlik. Próbáljuk feltárni azt, hogy miért is foglalkozunk színházzal, mi a színház vagy mi lehetne, mit jelent a környezetünkben, milyen viszonyulást tapasztalunk iránta. Mindez a reményeink szerint egy nagyon szórakoztató, szellemes előadást eredményez.
Milyen szöveget vesz alapul?
– Megjelent irodalmi szövege nincs az előadásnak, de merítünk a szabadkai színháztörténetből, anekdotákból és különös tekintettel vagyunk az operettre, a zenés színházra. Ez ugyanis egy zenés produkció lesz, az operettes hangzásvilág idéződik meg, és nagyon szép, látványos kosztümök várhatók.
Kikkel készül az előadás?
– Szerda Árpád a zeneszerző, Góli Kornélia és Oláh Tamás a dramaturg, Marina Sremac pedig a jelmeztervező. Az előadásban a KDSZ társulata játszik, azaz Mészáros Gábor, Kucsov Borisz, Búbos Dávid, Verebes Andrea és Fülöp Tímea, valamint hozzájuk csatlakozott két végzős színésznövendék, Horváth Blanka és Dedovity Tomity Dina.
Mikorra várható a bemutató?
– Március végén vagy április elején, de a tervezett időpont március 28.
Hogyan zajlanak a próbák? Milyen a hangulat?
– Egyelőre az olvasás, a beszélgetés fázisánál tartunk. Újra előszedtük azokat a problémákat, amikkel már korábban foglalkoztunk. A napokban kezdtünk el próbálni a színpadon. Azt gondolom, hogy a KDSZ-ben családias, baráti a légkör, odaadók a színészek, nem félnek kihívásokkal szembesülni, ettől nem óvják magukat. Nagyon jó a hangulat, de egy kicsit továbbra is furcsa. Elvileg lehet dolgozni, de a pandémia rátelepszik mindenre. Másfajta életet élünk, mint egyébként. A színészeket is folyamatosan arra kérjük, hogy fokozottan vigyázzanak, kiváltképp az összejövetelekkel, mivel olyan a munkájuk, ami külön felelősséget igényel, hiszen esténként játszanak is. Nagyon kell vigyáznunk arra, hogy ne kerüljön be a fertőzés a színházba. Ugyanakkor a munkánkra rátelepszik az is, hogy a város idén is csökkentette a KDSZ költségvetését. Ezt minden évben megteszi, egy év lett átugorva. Az elmúlt négy évben megközelítőleg másfél millió dinárral csökkent a produkciós költségvetésünk. Lehet azt mondani, hogy idén a koronajárvány miatt, de tavaly, meg három évvel ezelőtt ez nem volt. Valami miatt mindig csökken a KDSZ költségvetése, bárki is van hatalmon a városban. Ez komoly probléma, mert a másfél millió dinár csaknem egy produkció teljes költségvetése. Más donációkkal próbálunk boldogulni, de rosszul esik és nem tudjuk mire vélni azt, hogy keményen dolgozunk, jó eredményeket mutatunk fel, mégis folyamatos csökkentés a válasz.
Urbán András (Fotó: Lukács Melinda)
A közeljövőben még milyen előadások várhatóak a KDSZ-ben?
– A Szindikátust követően a tervünk továbbra is az, hogy Zlatko Paković rendezzen nálunk egy előadást, amely a szabadkai szecesszióval és az itteni léttel foglalkozna. Az idei év folyamán, valószínűleg koprodukcióban az Újvidéki Színházzal, Lovas Ildikó Amikor Isten hasba rúg című regénye alapján készül egy közös előadás, továbbá Kokan Mladenović rendező és Maja Pelević írónő szerzői projektuma is várható az év folyamán. Ez négy előadás, emellett a színészeink diplomamonodrámái is készülnek, amit a színházunk szintén a műsorára tűz, és valószínűleg az újvidéki végzős színésznövendékek is a KDSZ-ben készítik el a közös diplomaelőadásukat.
Emellett folytatódik a Desiré villamosa programsorozat, és a tervek szerint módosítva ugyan, de sor kerül a nemzeti összetartozás éve alkalmából meghirdetett programunkra is. Ez eredetileg a külhoni magyar színházak vendégjátékára vonatkozott, de a helyzet miatt főleg a négy hivatásos vajdasági színház (Újvidéki Színház, Zentai Magyar Kamaraszínház, szabadkai Népszínház Magyar Társulat, Kosztolányi Dezső Színház) bevonásával történik majd meg, várhatóan a tavasz folyamán.
Ebben az időszakban régebbi előadásokat is felújítunk, ilyen a Kokan Mladenović rendezésében készült Felhő a nadrágban, amit 20-án újra elkezdünk játszani, vagy az Andrej Boka rendezte The End című produkció és szerepcserékre is sor kerül. Visszahozunk előadásokat, amik az elmúlt időszakban nem szerepeltek a KDSZ repertoárján, de most újra láthatók lesznek.
Mi a helyzet a Desiré fesztivállal?
– Az idei Desiré fesztiválon várhatóak lesznek programok, amiket tavaly meghirdettünk, de nem tudtuk megvalósítani. Keressük az előadásokat, de szem előtt kell tartanunk azt is, hogy egy évig nem igazán jöttek létre új produkciók. Egyelőre azt sem tudjuk, hogy mekkora költségvetés áll a rendelkezésünkre, még le se zárultak a pályázatok. Nálunk ez egy nagyon rossz szokás, hogy a folyó év közepén jelenik meg az arra az évre vonatkozó pályázat, holott a logikus az lenne, ha mondjuk idén eldöntenék, mennyi pénzzel rendelkezhetünk jövőre, hogy tudjunk gondolkodni és tervezni. Ehelyett folyamatában, teszem azt májusban derül ki, hogy mennyi a pénzkeretünk az éppen zajló évre. Sajnos ezek a szokásos problémák. Készül a Desiré fesztivál, ugyanúgy, mint az előző években. Reméljük, hogy nem lesznek különösebb pénzügyi problémáink és abban is bízunk, hogy addigra enyhül a koronavírus terjedése és meg lehet valósítani.
