Az óbecsei születésű Csonka Ferenc nevét szakmai körökben az egész Kárpát-medencében ismerik a határokon átívelő zenekari és szólistatevékenységének köszönhetően. A népi hegedűst a vajdaságiaknak sem kell külön bemutatni, hiszen a magyar népzene útját már 30 éve elkötelezetten járja. A nevét viselő zenekara 2015-ben született meg, előtte azonban számos más formáció tagjaként húzta a talpalávalót fellépéseken, táncházakban, különféle eseményeken. Virtuozitásával a mai napig bámulatba ejti közönségét. Magas színvonalú munkájáért már megkapta a Népművészet Ifjú Mestere elismerés mellett a Vass Lajos-nagydíjat, a Tárkányi János-díjat, a Halmos Béla-vándordíjat. Múlt hónapban pedig átvette a Bonis Bona-díjat is a tehetséges fiatalokat segítő népzenei tevékenységéért. A muzsikálás az élete meghatározó részévé vált, de főállásban a Szabadkai Zeneiskola informatika szakos tanáraként dolgozik.
Mi a sikere titka? Milyen érzések töltik el, mikor megpillantja otthonában ezeket a rangos díjakat?
– Igyekszem mindig alapos munkát végezni, ugyanakkor sosem engedtem meg magamnak, hogy felkészületlenül álljak a színpadra. A tudásomat a gyermekek esetében is próbálom kamatoztatni, és igyekszem őket úgy tanítani muzsikálni, ahogy az szakmailag elvárható.
Az eddigi elismeréseimet a határon túl tevékenykedő prímások közül én kaptam meg elsőként. Úgy élem meg ezeket a díjakat, mint valamilyen úttörő munkát. A Bonis Bona – A nemzet tehetségeiért díjátadó gálán 57 hazai és határon túli szakember kapott elismerést a 350 jelöltből, közülük 20-an kiváló tehetséggondozó díjban részesültek. Köztük voltam én is, aminek természetesen nagyon örültem.
A hét év alatt nagyon sok gyermeket tanított már meg hangszeren játszani. Profizmusát bizonyítja, hogy tanítványai évről évre egyre nívósabb eredményeket érnek el igen rangos megmérettetéseken.
– Igen. Szinte mindennap tartok népzenei foglalkozásokat vagy Horgoson a Bartók Béla Művelődési Egyesületben, vagy az általam alapított Csonka Ferenc és Zenekara egyesület keretein belül. A diákjaim – nagy büszkeségemre – kiválóan szerepelnek mind a magyarországi, mind a vajdasági versenyeken. Tillinkó Lucát hegedülni tanítom már hét éve. Nemrégiben népi hegedűn való játéka Aranypáva különdíjat hozott számára Magyarországon. Ugyanakkor a Szólj, síp, szólj! általános iskolások népzenei vetélkedőjén is már többször arany minősítést ért el. A Kamrás együttes Budapesten az ifjúsági kategóriában megkapta a Vass Lajos Nagydíjat, de még számos más kiemelt díjjal is rendelkeznek. Jelenleg van még egy tanítványom, aki ugyancsak nagyon ígéretes tehetség. Egyébként brácsázni és bőgőzni is tanítok alapszinten.
Meséljen egy kicsit magáról. Honnan ered a zene iránti szeretete?
– A népzenével ötödikes koromban találkoztam, előtte hegedültem már a klasszikus zeneiskolában. A népzene és az egész világa teljesen magával ragadott. Hatodikos voltam, amikor az óbecsei Búzavirág zenekarba bevettek hegedülni. Ekkor kezdtem táncegyütteseknek is muzsikálni. Ezután Micsik Bélával életre hívtuk a Sergő zenekart, mely két évig működött, és csak ezután következett a Szökős együttes, mely egy óriási előrelépés volt számunkra. A zenekar tíz évig működött igen színvonalasan. Sokat muzsikáltunk külföldön is, mint például Erdélyben, ahova éveken keresztül hívtak minket nyári táborokba. Aztán a topolyai Csalóka zenekarban folytattam a tevékenységem öt éven át. Majd összeszedtem minden bátorságom és megalapítottam a Csonka Ferenc és Zenakara elnevezésű együttest, ami most már nyolc éve aktívan szerepel megannyi rendezvényen. Emellett rendszeresen együttműködök vajdasági és magyarországi zenekarokkal, zenészekkel is, akikkel koncerteket és táncházakat is tartunk. Nyilván nem a Népművészet Ifjú Mestere elismeréssel kezdődött minden. Már általános iskoláig visszamenőleg aktív tevékenységeket folytattam, hogy idáig eljussak. Elsős középiskolás voltam, amikor a KMV-n, hangszerszóló kategóriában első helyen végeztem, ezt további KMV-s első helyezések követték, mikor szólistaként, mikor zenekari tagként, de még számos más versenyen is megfordultam, és mindvégig kitartóan követtem az álmaim. Ha valaki hosszú távon erején felül dolgozik, és különböző megmérettetéseken elfogadható minőséget produkál, ez lehet egy előzménye a további rangos és komoly elismeréseknek.
Csonka Ferenc a díjátadó ünnepségen (Fotó: Nemzeti Tehetség Program – 1823 Facebook oldala)
Mit jelent ön számára a zene?
– Már gyerekkorom óta az életem szerves részét képezi. A mindennapjaim része. El sem tudom képzelni a tevékenységemet nélküle. Amikor muzsikálok, átkerülök egy másik dimenzióba, és egy olyan hatás kerít a hatalmába, amelyet nem is lehet elmagyarázni. Át kell élni.
Milyen célokat szeretne még megvalósítani?
– Az elmúlt években három lemezt jelentettünk meg a zenekarommal. Jó lenne dolgozni most már a negyediken is. Továbbá tervek között vannak a fellépések is. Remélem, hogy lesz rá igény és lehetőség, hogy folytatni tudjuk a munkát úgy, ahogy eddig. A népzenei oktató munkát is tovább csinálom. A mai világban mindig nagy kihívás, és feladat bevonzani a fiatalokat ebbe a műfajba, hiszen körbe vesz minket az Amerikából ránk zúduló ízlésformálás, akár zenében, akár öltözködésben, ami teljesen szembe megy a mi hagyományos értékeinkkel, kultúránkkal – hallottuk beszélgetőtársunktól.
A zene világnapja alkalmából a Hang Klasszikus Zenei Társulat és a Szabadkai Filharmónia koncertet szervez e hó 21-én 19 órai kezdettel a Szabadkai Városháza dísztermében, ahol Csonka Ferenc mellett Zsiga Pál, a Szabadkai Filharmónia elnöke és első hegedűse és Németh György, a Hang Klasszikus Zenei Társulat elnöke lép fel hegedűre és zongorára írt ismert klasszikus és „klasszikus” népi remekművekkel.
Nyitókép: Csonka Ferenc a díjátadó ünnepségen (Fotó: Nemzeti Tehetség Program – 1823 Facebook oldala)
