2024. november 21., csütörtök

Pipacsok, varrottasok, hímzések, szakkörösök

A Dél-bánáti Magyar Művelődési Egyesületek 33. Szemléjén bemutatkoztak az egyesület kézimunkázói és a torontálvásárhelyi Szakkör tagjai

A Dél-bánáti Magyar Művelődési Egyesületek 33. Szemléjének kísérőrendezvényeként nagyszabású kézimunka- és kézműves kiállítást is szerveztek, amelynek keretében a Dél-Bánátban működő kézimunkacsoportok, női egyletek és a torontálvásárhelyi Szakkör állították ki munkáikat. Dr. Szőke Anna, a Kiss Lajos Néprajzi Társaság elnöke véleményezte a látottakat. Kiemelte, hogy szívet melengető dolog látni ezeket a gyönyörű munkákat, mert látszik rajtuk az, hogy készítőik őrzik a nemzeti öntudatukat, a nemzeti szokásaikat.

A néprajzkutató a hertelendyfalvi Tamási Áron Székely–Magyar Művelődési Egyesület kiállítása kapcsán megjegyezte, hogy a pipacshímzés, illetve varrás egész Vajdaságra jellemző.

– Ha egy asszony kezébe ceruzát, vagy színeseket adnánk, hogy rajzoljon le valamit, amit ki tudna varrni, hímezni, a legtöbben pipacsot, búzavirágot vagy valami más mezei virágot rajzolnának. Ezt szeretné kihímezni, tehát a belsőnkből, a szívünkből jön ez a minta. Klasszikus kalocsai mintákat is látunk itt, a kalocsai paprikát és a székely varrottast. A Székelykevei Magyar Művelődési Egyesület is székely varrottassal készült, de sok helyen látom ezt, ami nyilvánvaló is, hiszen itt vagyunk a környéken, ahol a székelység a szívünkben van – értékelt a néprajzkutató.

Garalejić Erika, Horti László és dr. Szőke Anna megnyitják a kiállításokat (Vidács Hajnalka felvételei)

Garalejić Erika, Horti László és dr. Szőke Anna megnyitják a kiállításokat (Vidács Hajnalka felvételei)

Dr. Szőke Anna a kuriózumnak számító torontálvásárhelyi pipacsokra is kitért.

– Akkor kezdtem el ez után igazán kutatni, amikor Nagy Irén felkért, hogy egyik kiadványának írjam meg az előszavát. Akkor tényleg teljesen áttanulmányoztam, hogy hogyan is készülnek ezek a minták. Ez egy külön stílus, egy új stílus. Azt viszont, hogy a népművészet befogadja-e, hogy tudjuk-e erre azt mondani, hogy ez népművészeti alkotás, az majd csak ötven év elteltével derül ki, ugyanis a népművészetben ennyi idő kell, hogy elteljen, hogy valamit befogadjon. Habár sok vita van körülötte, de a miénk, és nekünk mindenre büszkének kell lennünk, ami a miénk – fejtette ki a néprajzkutató.

A kézműves kiállítás keretében a torontálvásárhelyi Szakkör csoport is bemutatkozott, amelynek vezetője ebben a szakaszban Garalejić Erika volt. Elmondta, hogy a képzések és a munkájuk már októberben elkezdődött.

A torontálvásárhelyi Szakkör tagjai

A torontálvásárhelyi Szakkör tagjai

– Nagyon sok tevékeny nap áll mögöttünk, tavaly két szakkörképzést választottunk a makramét és a gyertyakészítést. A művelődési intézet öt tagot ajánlott létszámnak, de mi hatan voltunk, hat barátnő. Eleinte féltünk, hogy nem tudunk mindennel elkészülni, és nehezen is indultunk. Most, visszatekintve erre az időszakra, azt kell mondanom, hogy nem volt semmi sem nehéz, mert együtt voltunk, minden egyes találkozónk jó hangulatban telt el. Amikor májusban befejeztük, akkor úgy döntöttünk, hogy folytatjuk a munkát, mert nem tudjuk abbahagyni, úgyhogy szeptember–októbertől ismét folytatni fogjuk. A szakköröket illetően az idén is nagy volt a választék, a kínálatból mi a szövést és a natúr kozmetikát választottuk. A szövésre már visszajeleztek, a másikra még várunk – mesélte Garalejić Erika.

80 éves a Magyar Szó, Magyar Szó Online kiadás

Nyitókép: Garalejić Erika, Horti László és dr. Szőke Anna megnyitják a kiállításokat (Vidács Hajnalka felvételei)