A Magyar Tudományos Akadémia Arany János-éremmel tüntette ki ifj. dr. Bagi Ferencet, az Újvidéki Egyetem Mezőgazdasági Karának tanárát és a Vajdasági Magyar Akadémiai Tanács elnökségi tagját tudományos és közéleti tevékenységéért. Az Arany János-érmet 2002 óta ítélik oda olyan külhoni magyar tudósoknak, kutatóknak, akik a külhoni magyar tudományosság és közösség ügyének előmozdításában szereztek kiemelkedő érdemeket.
Ifj. dr. Bagi Ferenc (Fotó: Magyar Tudományos Akadémia)
– A díj egy óriási megtiszteltetés számomra, és valahol azt bizonyítja, hogy az eddigi tevékenységem úgy az oktatásban, mint a kutatásban, illetve a közösségben való aktivitásom visszhangra talált. Hálás vagyok, hogy ezt felismerte egy olyan jelentős intézmény is, mint a Magyar Tudományos Akadémia. Természetesen köszönettel tartozom a Vajdasági Magyar Akadémiai Tanács elnökségének, Kastori Rudolf akadémikus úrnak, aki aláírásával támogatta és dr. Sörös Zitának, aki indítványozta a jelölésemet. Ugyanakkor egy-egy ilyen díjban gyakorlatilag benne van a szüleim támogatásától kezdve a család támogatása, valamint az egész vajdasági magyar közösség támogatása is – emelte ki Bagi Ferenc.
Ön, mint növénykórtan-kutató több nemzetközi és szerbiai projekt vezetésében is részt vett, ki tudna emelni olyan munkákat, amelyek közelebb állnak a szívéhez?
– Úgy érzem, az én akadémiai karrierem nem különbözik nagyon jelentősen egy hagyományos akadémiai karriertől, amelyek a szerbiai felsőoktatási intézményekben futnak. Mindig haladtam a kiszabott úton, és léptem a következő lépcsőfokot. Az út során egy egyetemi tanárnak különböző feladatokat kell teljesítenie, illetve lehetősége van különböző projektumokban is részt venni. Csakugyan a nemzetközi projektumok azok, amelyek a leghangzatosabbak és legtöbbet nyomnak a latban, de én valahol mindig köszönettel tartozom a tartományi és köztársasági projektumoknak is. A nemzetközi projektumokat illetőleg tulajdonképpen két határon átívelő IPA Magyarország–Szerbia projektumban vettem részt, az egyik a termelők továbbképzéséről szólt, ami a növényvédelmet illeti. A másik pedig a gombamérgeket termelő, mikroszkopikus gombákról szólt. Volt egy igen jelentős Horizont 2020-as jelzésű projektumom is, amely szintén az Aspergillus és Fusarium nemzetségbe tartozó gombákat tanulmányozta, és tulajdonképpen mindazokat a lehetőségeket, amelyekkel megakadályozhattuk, hogy az általuk termelt gombamérgek bejussanak az élelmiszerláncba. Dolgoztam Tempus, Ceepus, illetve Erasmus projektumok keretében is. Számomra nagyon fontosak az anyaország által támogatott projektumok is, így a Magyar Tudományos Akadémia Domus elnevezésű projektumában is rendszeresen részt veszek, illetve pályázok.
Hallgatóit is megpróbálja valamilyen szinten bevonni a kutatásokba?
– Ami az oktatásban való részvételt illeti, végigmentem azokat a ranglépcsőket, amelyek az egyetemre jellemzőek. Gyakorlatilag a tanársegédtől, a docensi pozíción keresztül egészen a rendes tanárig. Egy ideig az oktatással megbízott dékánhelyettesi funkciót is betöltöttem a karon. Talán ebben a kontextusban leginkább a magyar egyetemistákkal való foglalkozásomat kell kihangsúlyozni. Itt nagyon fontos szerepe van az Európa Kollégiumnak, ahol én a Mezőgazdasági Műhely vezetője vagyok. Az Európa Kollégium, azon kívül, hogy egyetemistáknak nagyon kényelmes és kellemes életkörülményeket biztosít, egy kis közösséget kovácsol össze, amely részt vesz különböző kulturális, oktatási és többek között tudományos aktivitásokban is.
Fotó: Magyar Tudományos Akadémia
Nagyon fontos természetesen a Vajdasági Magyar Felsőoktatási Kollégiumnak az ösztöndíjprogramja is, és mindezt a két intézményt egyesíti valahol a Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferencia, ahol már több mint tíz éve veszek részt a bírálóbizottság munkájában. Itt a vajdasági egyetemisták mellett anyaországi és más országokból származó magyar egyetemisták is bemutatják munkáikat.
Mindezen lehetőségek mellett miért érdemes az Újvidéki Egyetemen tanulni, miben erősek az itteni a karok, vagy maga a Mezőgazdasági Kar?
– Elsősorban otthontartó jellege van annak, hogy valaki az Újvidéki Egyetemre iratkozik be, mert valójában akik Budapestre, Szegedre, vagy máshova iratkoznak, sokszor ott is maradnak, habár ez nem szabályszerűség, mert sokan vissza is térnek. Ugyanakkor, akik ide illeszkednek be, elsajátítják a szerb nyelvet, a szakmai nyelvet, azok könnyebben tudnak később érvényesülni Szerbiában, vezető pozíciókra kerülni, ami természetesen a vajdasági magyarság érdekét képviseli. Fontos megemlíteni, hogy mint oktatással megbízott dékánhelyettes, biztosítottam, hogy a magyar anyanyelvű egyetemisták magyarul felvételizhessenek Karunkon. Többen tartanak a szerb nyelven folyó oktatástól, de általánosságban elmondható, hogy gyakorlatilag azzal, hogy tanulók itt vannak Újvidéken, igen gyorsan elsajátítják a nyelvet, és természetesen mindig vannak magyar ajkú tanárok is, akikre támaszkodhatnak.
Jelenleg mivel foglalkozik, ami a kutatásokat illeti?
– Pillanatnyilag egy, a Szerbiai Oktatási,Tudományügyi és Technológiai Fejlesztési Minisztériuma által támogatott projektumban veszek részt, a Technológiai Kar munkatársaival karöltve, amely keretében azt kutatjuk, hogy miként bonthatóak le a mikotoxinok, azaz a gombamérgek különböző mikroorganizmusok által. Ez a kutatásom egyik iránya. A Délvidékért Kis Alapítvány projektuma keretében most júniusra tervezem a mintagyűjtést, és azt fogom kivizsgálni, hogy a gazdaságilag jelentős szilvahimlő vírusnak milyen törzsei vannak jelen Vajdaságban. A Magyar Tudományos Akadémia Domus ösztöndíjprogramja keretében pedig a csonthéjasok vírusait kutatom, de ebben az esetben nem a szilvahimlő vírust, hanem a szilva törpülésvírust, illetve a csonthéjasok nekrotikus gyűrűsfoltosságának vírusát. Most ez a három kutatás köti le leginkább a figyelmem.
