Nagy érdeklődés övezte a Fekete Ibolya rendezésében készült Anyám és más futóbolondok a családból című filmet, amellyel vasárnap tulajdonképpen kezdetét vette az új magyar filmeket bemutató programrész Szabadkán, a Lifka Sándor Art moziban. Az önéletrajzi ihletésű film négy generációt mutat be, ezáltal pedig a 20. századi történelmet a kisemberek életén keresztül, középpontban az Anyával, aki 27-szer költözött élete során. A palicsi filmfesztivál vendége volt Fekete Ibolya, aki arról szólt, hogy nagy feladatot jelentett elkészíteni ezt a filmet, amely tulajdonképpen saját családjának a története, de mások is azonosulhatnak vele:
– Családregények már vannak, de filmben nagyon elmondatlanok a családtörténetek. Az persze, hogy nekem fontos a saját családom, nem indokolja, hogy filmet is készítsek róla, de úgy gondolom, ez valójában sok család története – hallottuk Fekete Ibolyától.
Az új magyar filmekre rengetegen kíváncsiak, így a szervezők azt ajánlják a nézőknek, időben érkezzenek a vetítés helyszínére, hogy helyet tudjanak foglalni.
A Párhuzamok és ütközések programrész keretében vetítették vasárnap a Rag Union (Rongy szövetség) című orosz filmet. Palicson üdvözölhettük a film rendezőjét, Mikhail Mestetskiyt, akinek ez a debütáló filmalkotása. A film a művészi lázadást helyezi középpontban, a rendező elmondása szerint ő maga is egy lázadó művészcsoporthoz tartozott, így ebben az esetben is önéletrajzi ihletésű alkotásról van szó.
Az idei filmfesztivál középpontjában a balti országok új filmtermése áll. Az új magyar filmekhez hasonlóan ezt a programrészt is a Lifka Sándor Art moziban kísérhetik figyelemmel a nézők. Vasárnap a The Summer of Sangaile (Sangaile nyara) című francia filmet vetítették, amely két lányt összekötő gyengéd érzelmekről, a vágyak megvalósulásáról és az ennek gátat szabó belső gyengeségről szól. A filmfesztivál vendége volt a két főszereplő, Julija Steponaytite és Aiste Dirziute, akik úgy tapasztalják, hogy a fiatalabbak nyitottabbak, míg az idősebbeknek mintha kellemetlenebb volna két lány érintkezését nézni.
Az Abbázia moziban láthattuk a Minotaurusz című filmet Tolnai Szabolcs rendezésében:
– Az erdő elkészítése után maradt még bennem valami abból a történetből, ami nem hagyott nyugodni. Sokat gondolkodtam, és arra jutottam, hogy visszatérek Judita Šalgo művéhez, és maradok az eredeti történetnél, elvégre irodalmunk egyik gyöngyszeméről van szó. Végül ez egy új forgatókönyvet eredményezett. Támogatást nem kértem, mert nem is tudtam volna megmagyarázni, hogy ez számomra nem Az erdő másik változata, hanem teljesen új és egy egészet alkot. Én magam sem voltam tisztában azzal, hogy ez így elfogadható-e. Amikor elküldtem a rotterdami fesztiválra, és megérkezett a meghívó, akkor voltam igazán bajban. Tudtam, hogy láthatják Az erdőt, ezért azt is elküldtem, mellékelve a magyarázatot, hogyan jutottam el a Minotauruszig. Rájuk bíztam döntést, ami végül pozitív lett, visszaigazolták, hogy különálló alkotásként tekintenek a Minotauruszra – fejtette ki Tolnai Szabolcs a szokásos napi fesztiváli sajtótájékoztatón.
Ugyanitt láthattuk a Druga linija (Másik vonal) című szerbiai filmet Nenad Milošević rendezésében. A film a neoavantgárd világba kalauzolja a nézőket, a konceptuális művészetre fókuszálva. A Beldocs fesztiválon díjazott film a hatvanas évek végi és hetvenes évek elejei újvidéki művészvilágot mutatja be. A rendező szerint ez az alkotás ihletésül szolgálhat az új, művészi beállítottságú generációknak.
