A Tiszta szívvel stábja Palicson
A palicsi filmfesztivál Underground Spirit-díját idén Karpo Aćimović Godina, az egykori jugoszláv térség ismert rendezője kapta. A szkopjei születésű, egyébként szlovén rendező figyelemre méltó, ötvenéves karrierje adott okot arra, hogy díjazott legyen. Az Undergorund Spirit-díjat egyébként minden évben azok a filmalkotók kapják meg, akik kiemelkedő teljesítményt nyújtanak a független filmezés terén, produkcióikat pedig egyedi alkotói pecséttel látják el. Karpo Godina a nyári színpadon vette át az elismerést, négy technikai értelemben felújított rövidfilmjét pedig az Abbázia moziban vetítették. A sajtótájékoztatón a rendező egyebek közt arról szólt, hogy soha nem szerette korlátozni önmagát. Gyakran az ösztöneire hagyatkozott, és előfordult, hogy rövidfilmjeihez forgatókönyvet sem készített.
FÉLELEM, HARAG, ERŐSZAK
A versenyprogramban láthattuk a Tiszta szívvel című filmet Till Attila rendezésében. A sajtótájékoztatón a rendező mellett jelen voltak Stalter Judit, Sipos Gábor és Rajna Gábor producerek, valamit a film egyik szereplője, Dušan Vitanović. A Tiszta szívvel valójában egy akció-vígjáték egy kerekesszékes bandáról. A film különlegessége, hogy a rendező nem színészeket, hanem főleg amatőröket kért fel a szerepek megformálására, Dušan például idegsebész, az alkotás hősei pedig valóban testi fogyatékkal élők:
– Ez egy szívhez szóló történet, amelyben hangsúlyos szerepet kap a félelem, de sokkal inkább a harag és az erőszak. Vad és kemény jelenetek jellemzik. Sokat dolgoztam kerekesszékes alapítványokkal, megismertem sok mozgássérültet, és ez adta az ötletet. Szerettem volna, ha létezne egy film, amelynek a hősei testi fogyatékkal élők – mondta egyebek közt Till Attila.
Sipos Gábor és Rajna Gábor – akik az Oscar-díjas Saul fia producerei is – arról szóltak, hogy sok időbe telt elkészíteni a filmet, és előbb fogtak hozzá, mint a Saul fiához. Statler Judit szerint ehhez persze az is hozzájárult, hogy amatőröket kerestek a főszerepekhez. Ehhez csatlakozva Dušan Vitanović elmondta, hogy ő is először nagyot nézett a felkérésre, majd pedig nevetve megjegyezte, hogy a színészkedés számára tiszta rekreáció. Dušantól azt is hallhattuk, hogy a rendező egy úgymond intelligens bűnöző megformálását várta el tőle, és nagy teret engedett az improvizálásnak.
A filmfesztivál vendége volt Heike Parplies, a szintén a versenyprogramban bemutatott több mint kétórás Toni Erdemann című német film vágója, akitől megtudhattuk, hogy próbálták lerövidíteni az alkotást, legalább két órába beleférni, de nem sikerült. A Toni Erdemann egy humoros, ugyanakkor elgondolkodtató alkotás is az apa-lánya viszonyról. A vágó szerint a cél nem az volt, hogy fergeteges humorú filmet készítsenek, inkább a szellemességre törekedtek.
A balti országok új filmjeit bemutató programrészben láthattuk a Dawn (Hajnal) című lettországi alkotást. A fesztivál sajtótájékoztatóján a film rendezője, Laila Pakalnina elmondta, hogy nagy örömére a film szinte bejárta a világot. Vetítették Oroszországban, Amerikában, sőt Iránban is. A film egyébként a második világháború utáni időkbe vezeti vissza a nézőket Lettországba, a szovjet okkupáció idejére.
KÖNYV MIRA BANJACRÓL
A palicsi filmfesztiválon szép számmal akadnak kísérőrendezvények is. Vasárnap a palicsi parkban fellépett a VU holland szimfonikus zenekar, hétfőn a szabadkai Kortárs Galériában kiállítás nyílt a vajdasági konceptuális művészetről, tegnap pedig a Ne daj se (Ne hagyd magad) című, Mira Banjacról szóló könyvet mutatták be Palicson, a nagyteraszon. Az autorizált önéletrajzi mű szerzője, Tatjana Nježić örömét fejezte ki, amiért a könyvet Palicson mutatták be először, hiszen a filmfesztivál fontos helyszíne a könyv keletkezésének, ahol Mira Banjac színésznőt, a fesztiváltanács elnökét kitartóan kísérgette évről évre.
A könyv megírását szorgalmazó Radoslav Zelenović fesztiváligazgató szerint ebből a műből egy remek játékfilm készülhetne, a szinte megszámlálhatatlanul sok filmben játszott, mégis szerény Mira Banjac pedig a palicsi filmfesztivál kulcsfigurája.
Mira Banjacról ezidáig négy könyv készült. A színésznő a könyv kapcsán önmagáról is szólt:
– Ez egy elhasznált élet története, amely sok jelentéktelennek tűnő életkockából áll össze. Soha nem voltam rendkívülien kiemelkedő, nem élek fényűzően, nincsenek medencéim és nem járok egzotikus országokba nyaralni. Mindezen túl színésznek lenni olyan, mint kirakatban élni, és nem kell elzárkózni a nézők elöl – mondta Mira Banjac.
