Akárcsak eddig is, az utolsó nap került sor a palicsi nemzetközi filmfesztivál eredményhirdetésére. A zsűrit idén Yeşim Ustaoğlu (Törökország), Riina Sildos (Észtország), Aistė Diržiūtė (Litvánia), Michaela Kezele (Németország) és Stefan Arsenijević (Szerbia) alkotta. A döntésük alapján az Arany Torony-díjat kiérdemlő legjobb filmalkotás a Maren Ade rendezésében készült Toni Erdmann című német produkció lett, míg a legjobb rendezőnek járó díjat Cristian Mungiu, a román Graduation (Érettségi) című film rendezője kapta. A zsűri idén úgy döntött, hogy két különdíjat ítél oda, az elsőt a Miloš Radović rendezte Dnevnik mašinovođe (Egy mozdonyvezető naplója) szerbiai produkciónak, a másikat pedig a lengyel–svéd koprodukcióban készült United States of Love című filmnek, amely rendezője Tomasz Wasilewski.
A Párhuzamok és keresztutak programészben bemutatott alkotásokat ezúttal is a nemzetközi kritikusok zsűrije bírálta el, amelyet Maria Ulfsak-Šeripova (Észtország), Marina Richter (Ausztria) és Colette de Castro (Franciaország) alkotott. Döntésük értelmében a legjobb film Filegauf Bence Liliom ösvény című filmalkotása lett, míg különdíjat a Marko Škop rendezte szlovák Eva nova alkotás kapott.
Idén egy új programrészre is sor került, a Szemtől szembe keretében fiatalokat érintő témájú filmeket vetítettek, ezeket pedig fiatal filmesek, a Szabadegyetem filmklub tagjai, Lara Majkić, Sara Simović, Pavle Menalo, Saša Papić és Viktor Pasterko bírált el. Az itt bemutatott filmek közül legjobbnak a The Lesson (Lecke) című bolgár–görög koprodukciót emelték ki Kristina Grozeva és Petar Valchanov rendezésében.
Az élet sodrásában
A palicsi filmfesztivál utolsó sajtótájékoztatóján jelen volt a United States of Love című film rendezője, Tomasz Wasilewski, aki legutóbb három évvel ezelőtt volt a fesztiválon:
– Szeretek itt lenni, mert nagyon jó a fesztivál. Évről évre kiváló a filmválogatás, de ez a rendezvény számomra a barátkozásról is szól. Mi, filmesek, gyakran vagyunk elfoglalva a filmkészítéssel, de a fesztiválok remek alkalmat adnak a találkozásokhoz és a szakmai eszmecserékhez – mondta a rendező.
A United States of Love Lengyelországot mutatja be 1990-ben, a kommunizmus bukásának idején.
– A filmet valójában a szüleim ihlették meg, akik abban az időszakban voltak fiatalok. Nagy változásokkal kellett megküzdeniük, a bizonytalanság jellemezte őket, egészen más valóságban éltek, mint a mostani generációk – tette hozzá Tomasz.
A fesztivál vendége volt Cristian Mungiu, a Graduation (Érettségi) című román film rendezője is, aki rendezői díjat kapott Cannesban. Elmondása szerint a rangos díj nagy öröm, ugyanakkor megterhelő is, mivel így a következő filmjét az előzővel vetik majd össze. Az Érettségi a szülői kötelességet és kompromisszumkötést helyezi középpontba:
– A kiinduló pontot az adta, hogyan képzeljük el a jövőnket mondjuk húsz évesen, és mi lesz belőle, mire betöltjük az ötvenet. Szinte általánosnak mondható, hogy óriási a különbség – fejtette ki a rendező.
A palicsi filmfesztivál utolsó versenyfilmje a finn The Happiest Day in the Life of Olli Maki (Olli Maki legboldogabb napja) volt. A valós történeten alapuló film Olli Maki bokszolóról szól, aki élete meccsét vesztette el, de a kudarc ellenére mégis élete legboldogabb napjáról van szó:
– Mindenki Olli Makiban látta az új nemzeti hőst, de nem tudott összpontosítani a nagy meccsen, mert szerelmes lett. Csúfosan vesztett, ám ezt mégse élte meg kudarcnak, hiszen arra készült, hogy megkérje szerelme kezét. A filmet a feleségével Olli is megtekintette, és újraélte mindazt, ami történt vele. Csak remélni tudom, hogy eljutott hozzá a film üzenete – hallottuk Juho Kuosmanen rendezőtől.
„Csak barátok vettek körül”
Hajdu Szabolcs Palicson
Az új magyar filmeket bemutató programrész utolsó filmje a Karlovy Varyban fődíjban részesült Ernelláék Farkaséknál volt, Hajdu Szabolcs rendezésében. A film minimális költségvetésből készült, a rendező családjának otthonában, tizenhárom operatőr-tanítványával:
– Ez a hetedik játékfilmem, de az eddigiekhez mérten a lehető legideálisabb körülmények között készült, csak barátok vettek körül, a család és a rokonság. A tanítványaim fényképezték a filmet. Egyáltalán nem volt nehéz így elkészíteni, habár egyszerre több feladatot is el kellett látni. Szerintem a filmeknek mindig így kellene készülniük, hogy az energiák a lényeg felé irányuljanak. Úgy is lehet filmet forgatni, hogy közben igazán jól érezzük magunkat – hallottuk Hajdu Szabolcstól.
A film egyik operatőre a szabadkai K. Kovács Ákos volt:
– Az egyetemen ehhez hasonló feladatot kellett megoldanunk. Innentől kezdve, amikor a filmet forgattuk, márt tudtuk mi a teendőnk. Hajdu Szabolcs úgymond összefogta társaságot, mivel külön működtünk, és úgy követtük az elképzelését. Nagyon érdekes volt, hogy nem lehetett nagyon extravagánsan eltérni a koncepciótól, azt a film kivetette volna magából. Ez is a film különlegessége, hogy mégis egységes tudott maradni a képi világa – mondta K. Kovács Ákos.
