Andrej Boka Mese a fal lakóiról című filmje 2012-ben készült, számos ország nemzetközi fesztiválján mutatták be szerte a világban, sok díjat nyert, és még mindig járja diadalútját. Korábbi filmje a 33. nap szintén sikeresen szerepelt filmfesztiválokon. Andrej Boka azóta a színházi rendezést is kipróbálhatta a szabadkai Kosztolányi Dezső Színházban és a Zentai Magyar Kamaraszínházban. Mindemellett mostanában új filmet készít, új vállalkozásba kezd és családot alapított. Beszélgetésünket a Mese a fal lakóiról újabb, minapi sikerével kezdtük.
– A szlovéniai Grossmann fantasztikus filmek fesztiváljának illetékese értesített a díjról. Az elmúlt két évben már nem neveztem be a filmet, a Mese a fal lakóiról a megjelenése utáni két évben forgott leginkább a fesztiválokon. Szlovéniában a film három évvel ezelőtt fődíjat kapott, és a díjazott filmek közül néhányat beneveztek a franciaországi filmfesztiválra. A közönség is szavazhatott, és október végén ez a film kapta a legtöbb szavazatot.
A filmben egy mesét hallhatunk, szabadkai épületekre ismerhetünk rá, és különleges, félig animációs technikával készült az alkotás. Mi adta számodra eredetileg az ötletet?
– Az éles megosztottság. Teljesen abszurd, hogy ebben az ajtók és az ablakok is versenyeznek, de valahogy így látom az embereket is. Tudat alatt már rég megértettem, hogy ez értelmetlen, valahol az emberi viszonyok karikatúráját mutatja az alkotás. Ez egy alacsony költségvetésű film, de szerettem volna látványossá tenni, így amit nem lehetett élőben leforgatni, azt animációval oldottunk meg. Úgy éreztem, hogy a filmhez illik ez a fajta megközelítés. A 33. nap előtt két filmet készítettem, de azok inkább gyakorlást jelentettek számomra. Tulajdonképpen a 33. nap is az volt, habár eljutott több fesztiválra és díjakat is kapott, de valahol a Mese a fal lakóiról filmet jegyezem az elsőnek, hiszen létrejöttében nagyobb csapat vett részt.
Azóta forgattál-e új filmet?
– Két reklámfilmet a szlovéniai Grossman fesztiválnak, az elmúlt két évben viszont egy újabb rövidfilmen dolgozok, amelynek a címe Father (Apa) és már befejező stádiumában van. A montázs megtörtént, nemsokára végzünk hanggal és a 3D animációval, úgyhogy hamarosan teljesen befejezzük. Egyelőre még nem tudom mikor mutatjuk be. Ez a film a saját ritmusában készül, és ha már így alakult, a végét sem szeretnénk elsietni, de úgy gondolom, hogy néhány hónapon belül, a jövő év elejére elkészül. Azt elmondhatom, hogy ismét egy nagyon jó csapattal dolgozhattam, kiváló idevalósi színészekkel és K. Kovács Ákos operatőrrel. Sok időbe telt amíg megvalósult ez a film, a körülmények hozták így, de intenzíven két hónap munkáról van szó, közben mindenki a saját dolgával volt elfoglalva.
A színházi rendezést is kipróbáltad, Szabadkán a Csendet, a Názáretet, Zentán A békát állítottad színpadra nagy sikerrel. A filmrendezéshez viszonyítva a színház milyen új tapasztalatokat hozott számodra?
– Mindkettő érdekes, megvannak a saját kihívásai és előnyei, lehetőségeket adnak a fejlődésre és kutatásra. A színház óriási kihívás volt, és nagyon jó tapasztalatot hozott a rendező-színész kapcsolat és együttműködés terén. Nem féltem kísérletezni, a színház teljesen élő élményt ad, elkerülhetetlenül belehúz egy élő forgatagba. A filmkészítés területén is hasznosíthatom azt, amit a színházban tanultam. Teljesen más a kettő, de vannak érintkezési pontok. Arra törekszem, hogy a szerzett tudást és tapasztalatot mindkét oldalon hasznosítsam.
Tervezel-e újabb színházi előadást rendezni? Keresed-e erre a lehetőséget?
– Az első, hogy befejezzem a filmet, de máris körvonalazódik bennem egy ötlet egy új előadásra. Nyitott vagyok és amikor eljön az idő, akkor majd foglalkozom azzal, hogy valamit színpadra állítsak.
Hogyan látod egy alkotó érvényesülési lehetőségét a térségünkben? Milyennek látod a helyzetet?
– Nem jó, sok az akadály, de nem szükségszerű, hogy ez lebénítsa az alkotót, mert léteznek lehetőségek. A tett, a döntés az alkotó kezében van. Nem kell feltétlenül meghajolni a körülmények előtt. Az elmúlt harminc évben nem igazán változott a helyzet. Ha valakinek mondanivalója van, megtalálhatja a módját annak, hogy átadja. Ez tövises út, de járható. Ha valakinek célja van, nem fél végigmenni rajta.
Erre jó példa a Mese a fal lakóiról...
– Mindenképpen. A költségvetése elenyésző volt, és ahhoz képest nagyon jó eredményt ért el. A most készülő film is mindössze háromezer euróból készül, ami épp csak a technikai részt fedi, viszont a legjobb szakmabeliek dolgoznak rajta. Több pénzzel előbb is elkészülhetnénk, de így is jó, mert nem vagyunk csak erre a filmre rágörcsölve, az idő múlása átgondolásra, fejlődésre ad lehetőséget.
Melyik díjra vagy a legbüszkébb?
– Nem tudnék egyet kiemelni. Tulajdonképpen akkor vagyok a legbüszkébb, amikor a filmet bemutatják a filmfesztiválokon. Egy fesztiválra több száz, akár ezer film is érkezik, amelyek szigorú szelektáláson esnek át. Erős a konkurencia és magasak a kritériumok. Manapság szinte bárki készíthet filmet, egy kategóriába kerülnek az alacsony és nagy költségvetésű alkotások, a diplomás filmesek munkái és azoké, akik nem a filmezés szakemberei, akárcsak a teljesen modern vagy szerényebb technikával készült filmek. Csak a film a lényeg. Ennek tudatában már az öröm, ha a filmet levetítik egy fesztiválon, legyen szó Dél-Afrikáról, Skóciáról vagy Izlandról. A díj csak hab a tortán. A Mese a fal lakóiról több mint húsz nemzetközi filmfesztiválon lett bemutatva. A filmkészítés értelmét az adja, amikor közönség előtt is vetítik. Nagyon izgalmas, amikor arra gondolok, hogy egy teremben a nézők azt a filmet nézik, amit készítettünk. Ez számomra a legnagyobb díj.
Időközben mivel foglalkozol?
– Útjára indítom Szabadkán az ún. Room Escape szabadulós kaland- és társasjátékot. Lényege, hogy kettőtől öt személy 60 percig tartózkodik egy szobában, ahonnan ki kell szabadulniuk különböző rejtvények segítségével. Többször játszottam már, a világban nagyon népszerű, úgy egy hónapon belül nyitjuk meg az elsőt Szabadkán. Elkezdtük már hirdetni és érdeklődnek az emberek. Az egész kicsit olyan, mintha egy filmben, egy thrillerben lennénk. Több szoba van, a maga történetével és rejtélyeivel. Ezeket kell megfejteni ahhoz, hogy kiszabaduljunk.
Az elmúlt időszak még egy újdonságot hozott számodra, hiszen Béres Mártával szülők lettetek. Hogyan éled meg az apaságot?
– Fantasztikus érzés, élvezem az apaság minden pillanatát, teljessé tette az életemet. Ilyenkor a prioritások megváltoznak, embere válogatja, hogyan éli meg, de csak az tudhatja igazán mit jelent ez, aki megtapasztalja. A magam részéről a legjobbakat mondhatom.
