Körök (Krugovi, 2013). Rendezte: Srdan Golubović. Forgatókönyv: Srđan Koljević, Melina Pota Koljević. Fényképezte: Aleksandar Ilić. Vágó: Marko Glušac. Zene: Mario Schneider. A főszerepben: Aleksandar Berček, Leon Lučev, Nebojša Glogovac, Hristina Popović, Nikola Rakočević, Boris Isaković, Vuk Kostić, Jasna Đurišić. – A film megkapta az Ibist, a zsűri legjobb filmnek kijáró elismerését.
Srdan Golubović 2007-ben robbant a köztudatba. A Csapda nem csupán az akkori szerb filmgyártás egyik csúcspontja volt, de eljutott Cannes-ba, végignyert hat kisebb fesztivált, státusza máris kultikus. Épp ezért volt kétséges, mit kezd a rendező a második eséllyel. Milyen lesz a Körök?
Jelentem: csodálatos.
Egy fiatal katona, Marko, a boszniai háborúban megállítja társait, akik egy ártatlan trafikost akarnak kivégezni. Vágás: tizenkét évvel később a prológus szereplőit követhetjük végig. Hasan, a trafikos Németországban Marko valahai szerelmét bújtatja megvadult férje elől. Marko apja egy trebinjei építkezésen kénytelen szembesülni Bogdannal, fia gyilkosának gyermekével, aki nem tágít: minden áron segítkezni akar. Marko legjobb barátja, Nebojša pedig begrádi műtőasztalán látja viszont az ügy főkolomposát, Todort.
Így, visszaolvasva/leírva egyik sztorinak sem kéne megvennie, mégis mind megteszi. Finom, takarékos kameramunka, visszafogott színészi játék, feszültségteli rendezés, mániás precizitással megírt forgatókönyv jellemzik ezt a feszült, nehéz alkotást, amely gyomron rúg, de éltet, kizsigerel, de fölemel. A már-már erőszakos érzelmi töltet mellé hatalmas morális kérdések sorakoznak föl, a végeredmény pedig ideológiailag is gyönyörű.
Amellett, hogy válaszolni próbál a megválaszolhatatlan kérdésre („Ha a követ a vízbe dobják, körök lesznek körülötte, amik terjednek. De mi van az ember cselekedeteivel? Azok hová terjednek?”), fennen hirdeti: a megbocsátás nem olyasmi, amit ajándékba kap az ember. Azért harcolni, de legfőképp dolgozni kell.
