Hatodik alkalommal hirdettek eredményt és osztottak díjakat vasárnap a szenttamási Gion Nándor Emlékházban. Az rendezvényen az idén februárban meghirdetett novella- és műfordítói pályázat legsikeresebb résztvevőit ünnepelték, de bemutatták a tavalyi regény- és novellapályázat, valamint az előző évek műfordítói pályázatainak eredményeként kiadott köteteket is. A házigazdák nevében, dr. Horváth Futó Hargita, a pályázatok koordinátora és Németh Dezső, az emlékház munkatársa köszöntötte az egybegyűlteket:
– Az elmúlt öt év eredménye: 5 novelláskötet, 3 regény, 6 szerb nyelvű fordításkötet. Végigfutottunk egy kört, februárban lezárult a pályázatok első ciklusa, kihirdettük az ifjúsági regénypályázat eredményét, és újabb pályázatot hirdettünk. Megkezdtünk egy újabb kört, egy újabb ciklust. Kezd kialakulni a Gion-pályázatok szerzői (írói, fordítói, illusztrátori stb.) gárdája, akikhez évről évre újak, kezdők és haladók csatlakoznak. Kiszélesedett tevékenységeink köre is: könyvbemutatókon, fordítói napokon, szakmai tanácskozásokon veszünk részt, vándorkiállításokat szervezünk, a pályázatok legsikeresebb műveit hazai és külföldi folyóiratok publikálják, s egyre több ember kapcsolódik be a Gion-ház körüli munkába, tevékenységekbe. Növekszik az idelátogató turisták száma is. Gion Nándor műveit olvassák, kedvelik, felfedezik, beszélnek, írnak róluk, újra kiadják, s mindennek a diskurzusnak mi is része vagyunk, és maradunk is – mondta a pályázatok koordinátora.
Az önkormányzat nevében felszólaló Radivoj Paroški, a községi képviselő-testület elnöke kiemelte, a kisváros írója határon innen és túl is elvitte hírnevét annak a kis közösségnek, amely itt él, alkot, tevékenykedik, művelődik és őrzi hagyományait:
– Műveiben az itt élő emberek mindennapjait, örömét, gondját, bánatát örökítette meg, és tenni akarására ösztökélt. Az emlékházban dolgozó csapat felvállalta azt, hogy megőrzi emlékét, értelmezi és hozzáférhetővé teszi a műveket azok számára is, akik nem értik a magyar nyelvet. Nagy felelősséget vállaltak ezzel magukra, hiszen szerb nyelven kell közelebb hozni az olvasótáborhoz mindazt, amiről írt, és ahogyan írt. A Lenkin prsten elnevezésű rendezvényünkkel együtt a Gion Nándor-pályázatoknak is biztosítanunk kell a társadalmi támogatást.
A Gion Nándor Novellapályázatra az idén 25 pályamunka érkezett a Kárpát-medence területéről, a beérkezett műveket a zsűri elnöke, dr. Novák Anikó értékelte:
– Gazdag anyagot kapott a zsűri, a színvonal és a terjedelem is különböző volt, a tematikák pedig a hétköznapi életből vetítettek elő olyan dolgokat, amelyek bennünket is foglalkoztatnak, mint az elvándorlás vagy az egzisztenciális problémák. A digitális kihívásokra is reagált az egyik szöveg, és általános emberi témákra, a gyermekkor elmúlására, de megjelent még a betegség, a halál, a szeretet és természetesen a szerelem is. A négy díjazott munka mellett a zsűri még 14 másik szöveget javasolt megjelenésre, nagyon izgalmas, jó szövegek ezek, az olvasók szeretni fogják őket.
A díjakat dr. Novák Anikó és Szabó Márton István zsűritag adta át a díjazottaknak, akik egy-egy részletet is felolvastak pályamunkájukból.
A novellapályázat idei győztese Sándor Zoltán író, lapunk munkatársa, a Sikoly folyóirat főszerkesztője harmadszor vett részt a pályázaton, két évvel ezelőtt a harmadik díjat vihette haza. Mint mondta, folyamatosan ír novellákat, tavaly a zEtna Kiadó gondozásában Térdről a világ címmel jelent meg legutóbbi novelláskötete:
– Arról igyekszem írni, hogyan hatnak ki a társadalmi történések az emberek mindennapjaira, hogyan befolyásolják a politikai döntések és a történelmi események az emberek életét. Az idei pályázatra beküldött munkám is egy ilyen ciklusnak a része, ez a novella is egy sajnálatos társadalmi jelenséggel foglalkozik.
A győri Balogh Gábor évek óta részt vesz a pályázaton, idén Az ismeretlen madár című novellája második díjban részesült. Mint mondta, a budapesti ünnepi könyvhétre jelent meg új könyve, Az Isztambuli Hadiút című történelmi regény: – Az idei novellapályázatra három novellával pályáztam, ebből egyik második díjas lett, viszont abban a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy mindhárom írás benne lesz a jövőre megjelenő antológiában. A díjazott írásom történetének alapját a madarak adják, és arra utal, hogy az ember életében mindig kell lennie olyan mozgatórugónak, amiért érdemes élni, dolgozni.
A pályázaton két harmadik díjat osztottak, az egyik díjazott a doroszlói Wilhelm József, a másik a kolozsvári Böjthe Pál lett. Wilhelm József eddig háromszor jelentkezett a novellapályázatra, és most lett először díjazott, első két beküldött novellája viszont megjelent a kötetekben: – Nagyon jó hangulata van a díjkiosztó ünnepségnek, és szeretek itt lenni. Különösen megfog, hogy a szervezők, akik a Gion Nándor Emlékházat működtetik, szívvel-lélekkel odateszik magukat. Az egész pályázat nagyon jó színfoltja az itteni magyar irodalomnak, hiszen számomra nagyon fontos az, hogy minden évben újabb arcokat látok, akikről eddig nem is tudtam, hogy írnak, és amikor kézhez kapom a kész kötetet, rácsodálkozok arra, milyen jó írások születnek itt nálunk Vajdaságban.
Böjte Pál A tenger című novellájával került a legjobbak közé: – Az írás egy csavargót követ nyomon, mozzanatokat közöl az életéből. Sokat dolgoztam rajta, mire elnyerte a végső formáját, ugyanis az alapját egy valós személy képezi, egy hajléktalan, aki városomban a Szamos partján élt. Maga a történet viszont már fikció, ugyanis nem ismertem, nem követtem folyamatosan ezt az embert. A szenttamási novellapályázat egyébként azért fontos számomra, mert Erdélyen kívül csak itt és a Felvidéken érzem igazán jól magam. Hogy miért? Mert itt és a Felvidéken is megértik az emberek, amit írok, illetve mondani szeretnék. Ennek bizonyítéka, hogy Révkomáromban van egy pályázat, ami nem novellapályázat, hanem kutatásokon alapszik, és tavaly ott is első díjban részesültem.
Az idei Gion Nándor Műfordítói Pályázat meghívásos volt, a szervezők a muzslyai Kovács Jolánkát kérték fel A kárókatonák még nem jöttek vissza című ifjúsági regény szerb nyelvre fordítására. A fordítás elkészült, és meg is jelent az újvidéki Prometej gondozó kiadásában: – Örültem a felkérésnek, hiszen ezt a regényt még fiatalon elolvastam és nagyon megtetszett. Iskolakönyvtárban dolgozom, és látom, amikor a hetedikesen visszahozzák ragyogó arccal a házi olvasmányként feladott regényt, közlik, hogy elolvasták és tetszett nekik. A fordítás nagyjából már májusban elkészült, de fejezetenként újraolvastam, összevetettem az eredetivel, csiszolgattam. Nem könnyű Giont fordítani, de nem találtam nehéznek a feladatot, hiszen a regényt már jól ismertem. Mondjam azt, hogy amikor egy részben a gyerekek öröméről volt szó, fordítás közben jómagam is mosolyogtam? Vagy amikor a kárókatonákat szabadították ki, nagyon szurkoltam nekik, bár tudtam, mi következik – nyilatkozta a műfordító, aki szerb nyelven „hozta vissza” a Kárókatonákat az olvasókhoz.
A regényből a Med i žaoka nevű színtársulat tagjai olvastak fel részleteket. Az írók mellett fontos szerepük van a pályázatokon az illusztrátoroknak is, az idei és a tavalyi pályázatok köteteit Munjin Andrea, Kincses Endre, Koller Renáta, Zerebélyi Tényi Edit és Kiss Natália készítette. Az ő munkájukból láthatott kiállítást a közönség az Emlékház udvarában. A szervezők átadták a Forum Könyvkiadó gondozásában megjelent Fekete normalitás című regényt Fehér Miklósnak, a tavalyi regénypályázat egyik díjazott szerzőjének. A kötetről és a Karc – az utolsó ecsetvonás című antológiáról Virág Gábor, a Forum Könyvkiadó igazgatója beszélt.
A műsort követően az érdeklődőket helytörténeti sétára invitálták a szervezők, amelyen megtekinthették a Gion-regények helyszíneit és a Virágos Katona stációképét a kálvárián.
