Bob Dylan amerikai költőnek, dalszerzőnek, énekesnek, a rocktörténelem egyik legnagyobb hatású egyéniségének ítélte oda idén az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia, amely csütörtökön Stockholmban jelentette be döntését.
A testület indoklása szerint a világhírű énekes – aki az első zenész az irodalmi Nobel-díj kitüntetettjeinek sorában – új költői kifejezésekkel gazdagította az amerikai dalkincset.
A díjazott 8 millió svéd koronával gazdagodik, a díjátadó ünnepséget hagyományosan december 10-én, az elismerést alapító Alfred Nobel halálának évfordulóján rendezik meg.
A bejelentést követően adott interjújában Sara Danius, az akadémia főtitkára nagy költőnek, az angol nyelvű költői tradíció kiemelkedő képviselőjének nevezte Bob Dylant, aki már 54 éve alkot, folyamatosan megújítva önmagát, új identitást teremtve.
Arra a felvetésre, hogy Bob Dylan nem írt regényeket vagy hagyományos értelemben vett verseket, és így kitüntetése az akadémia horizontjának kiszélesedését jelzi, Sara Danius úgy válaszolt: bár így tűnhet, valójában nincs erről szó. Ha visszatekintünk a régmúltba, ott volt Homérosz vagy Szapphó, aki előadásra – gyakran hangszerekkel kísért előadásra – szánt költői szövegeket írt. Ugyanez a helyzet Bob Dylannel – mutatott rá az akadémia főtitkára, hozzátéve, hogy ahogy ma is olvassuk Homéroszt és Szapphót, és élvezzük műveiket, Bob Dylan is ugyanúgy olvasható, és olvasni is kell. Arra a kérdésre, hogy mit gondol, éri-e majd kritika az akadémia döntését, Sara Danius annyit mondott: „remélem, nem”.
Bob Dylant már évek óta emlegették az irodalmi Nobel-díj várományosai között, a legnagyobb brit fogadóiroda, a Ladbrokes listáján idén is a legesélyesebb 15-ben szerepelt, de kevés szakértő volt, aki feltételezte, hogy a Svéd Akadémia kiterjeszti díját a könnyűzene műfajára. A bejelentést, hogy az amerikai zenésznek ítélték az elismerést, hatalmas taps fogadta a helyszínen.
Bob Dylan Robert Allen Zimmerman néven a minnesotai Duluth városában született 1941. május 24-én, a közeli Hibbingben nőtt fel zsidó középosztálybeli családban. A középiskolában több együttese is volt, majd a legendás folkénekes, Woody Guthrie hatására kezdte önmagát és az igazságot keresni, nagy hatást gyakoroltak rá a beat generáció költői és a modernisták is. Új nevet vett fel (a közvélekedéssel ellentétben nem az angol Dylan Thomas költő, hanem a Gunsmoke című western-sorozat seriffje, Matt Dillon hatására), otthagyta az egyetemet és egy szál gitárral New York bohémnegyedében kezdett zenélni.
Első, saját nevét viselő lemeze 1962-ben jelent meg, önálló dalszerzőként a következő évben megjelent The Freewheelin' Bob Dylanen mutatkozott be. A társadalmi igazságtalanságok ellen tiltakozó dalai – Blowin' In The Wind, A Hard Rain's A-Gonna Fall, The Times They Are A-Changin' – egy nemzedék himnuszai lettek.
Az időkkel aztán Dylan is változott: amikor az 1965-ös newporti folkfesztiválon néhány számot elektromos gitáron adott elő, rajongói majdnem meglincselték, sokan kiábrándultak az „árulóból”. Pedig később is dalba foglalta, ami az embereket foglalkoztatta, csak nem olyan harcosan-karcosan, mint korábban. Egy feltörekvő kanadai együttest vett maga mellé és a Band társaságában az amerikai rockzenét is megújította.
Első „elektromos” lemezén, az 1965-ös Highway 61 Revisited címűn rukkolt elő a Like A Rolling Stone című dallal, de klasszikus lett a Blonde on Blonde című album is. Az 1967-es John Wesley Harding című korongon jelent meg a Jimi Hendrix által oly emlékezetesen feldolgozott All Along The Watchtower, a csalódott, kicsit fásult zenész ezután még színtiszta country albumot is készített. Szerepelt Sam Peckinpah Pat Garrett és Billy, a kölyök című westernjében is, az általa írott filmzenében csendült fel a Knocking On Heaven's Door.
A hetvenes évek elején minden rosszra fordult körülötte: a kritika csépelte, felesége otthagyta, filmje megbukott. Néhány év alatt magára talált és megtalálta a vallást is. Csaknem egy évtized után ismét teltházas turnéra indult, a Band társaságában készített Planet Waves élete első listavezető albuma lett. A közönség ezután, ha nem is a régi, de egy kiváló Bob Dylant láthatott-hallhatott lemezein, fellépésein és beszállt a Traveling Wilburys elnevezésű, szupersztárokból alakult alkalmi bandába is.
Pályafutásának harmincadik évfordulóját hatalmas koncerttel ünnepelték az ő dalait előadó zenésztársai. 1997-ben életveszélyes szívfertőzéssel került kórházba, de még abban az évben művészileg is feltámadt, három Grammy-díjat kapott Time Out of Mind című albumáért, s első rockzenészként vehette át az egyik legrangosabb amerikai kulturális kitüntetést, a Kennedy Center életműdíját. 2000-ben a Pokoli hétvége című film Things Have Changed című daláért Oscar-díjat kapott. Belefogott háromkötetesre tervezett emlékirataiba is, az első kötet Krónikák címmel 2004-ben látott napvilágot. (A könyv magyar kiadása 2005-ben jelent meg a Park Kiadónál.) 2012-ben megkapta a legmagasabb polgári személyeknek odaítélhető kitüntetést, az Elnöki Szabadságérmet.
Összesen mintegy három tucat stúdióalbumot adott ki, a legutóbbi egy nappal hetvenötödik születésnapja előtt került a boltokba Fallen Angels címmel. Emellett tucatnyi élő lemeze jelent meg, és immár hivatalosan is hozzáférhetőek kalózlemezei.
Grammy-díjai, Oscar-díja, lemezeinek sikere, számainak töméntelen átdolgozása mind azt bizonyítja, hogy Dylan a rockzene történetének egyik legnagyobb hatású személyisége. Versszövegei költeményként is olvashatók, munkásságát egyetemeken tanítják. Dylan természetesen a rock halhatatlanja, a Time magazin beválasztotta az elmúlt évszázad száz legjelesebb amerikai személyisége közé, egy másik voksolás szerint Like A Rolling Stone című dala volt az, amely leginkább „megváltoztatta a világot”.
2007-ben I'm Not There – Bob Dylan életei címmel film készült róla, amelyben élete különböző szakaszaiban hét színész – köztük Cate Blanchett színésznő – bújt a bőrébe. 2013-ban első rockzenészként választotta tiszteletbeli tagjává az Amerikai Művészeti és Irodalmi Akadémia (azért lett tiszteletbeli tag, mert az indoklás szerint munkáit nehéz lett volna csak a zene, irodalom vagy művészet kategóriába sorolni), s ugyancsak 2013-ban a francia Becsületrenddel is kitüntették. (MTI)
A ROCK A KULTÚRA SZERVES RÉSZE
A modern amerikai líra nem érthető meg Bob Dylan nélkül, elismerése ugyanakkor azt is jelenti, hogy a rock műfaja ma már a kultúra szerves része – mondta a hír hallatán Bródy János az MTI-nek.
– Dylan Nobel-díja hatalmas dolog számomra is, hiszen már fél évszázada hiszek abban, hogy a rock képes megközelíteni a klasszikus formák értékeit – mondta a Kossuth-díjas dalszerző, szövegíró.
Bródy János emlékeztetett arra, hogy Bob Dylan szövegei megjelentek önálló kötetben és a szakma költőként is számon tartja.
FORDULAT A NOBEL-DÍJ TÖRTÉNETÉBEN
Bob Dylan irodalmi Nobel-díja fordulatot jelenthet az elismerés történetében – fogalmazott az MTI-nek Barna Imre, az amerikai dalszerző, költő és énekes verseinek magyar fordítója a Svéd Akadémia bejelentése után.
– Bob Dylan nem annak ellenére kapta a díjat, hogy rocksztár, hanem bizonyos értelemben pontosan azért – fűzte hozzá a műfordító, aki felidézte: az amerikai dalszerzőt pályafutása kezdete óta a rock Rimbaud-jaként is emlegették.
– El kell fogadni azt a naponta tapasztalható tényt, hogy ma a költészetet nagyon sokan ebben a formában is fogyasztják. Sőt, feltehetjük azt a kérdést is, hogy mára nem ez-e a költészet legjellegzetesebb formája. Ha pedig valaki azt mondja, rockköltészet, mindenkinek Bob Dylan az első, aki eszébe jut – hangsúlyozta.
Barna Imre 1986-ban jelentetett meg egy életrajzi regényt Bob Dylanről, majd 1989-ben Mit fúj a szél címmel adta közre Bob Dylan-versfordításait, utóbbi kötet 2005-ben kibővített formában is megjelent. A műfordító úgy véli, a díj hatására megindulhat annak a feltárása is, hogy miként illeszkedik Bob Dylan pályafutása az előzmények, például a beatköltészet kontextusába.
