Tegnap helyezték örök nyugalomra az újvidéki Városi temetőben Gerold László nyugalmazott egyetemi tanárt, színikritikust, irodalomtörténészt, az újvidéki Magyar Tanszék egykori vezetőjét, a Híd folyóirat volt főszerkesztőjét. A professzort családja mellett barátai, tisztelői, egykori kollégái és diákjai, a vajdasági magyar színjátszás alakjai kísérték utolsó útjára.
A temetésen Csáky Sörös Piroska nyugalmazott egyetemi tanár, egykori pálya- és évfolyamtárs mondott búcsúbeszédet. Csáky Sörös Piroska személyes hangú búcsúztatójában visszaemlékezett az első találkozásukra, illetve a munkatársi pálya alatt folytatott közös munka pillanataira. Kitért arra is, hogy Gerold Lászlót tanárembernek, színikritikusnak ismerik, de közéleti tevékenysége is jelentős volt. A tudományos publikációi, könyvei mellett az egyszemélyes lexikoníró szerepe is gazdagítja figyelemre méltó pályáját. Csáky Sörös Piroska arról is beszélt, hogy Gerold László kedves, vidám barátként is űrt hagy maga után.
Az újvidéki Forum Könyvkiadó Intézet nevében ifjabb Virág Gábor igazgató emlékezett Gerold Lászlóra. Beszédében nemcsak a kolléga, hanem a mindig érdeklődő és figyelő egykori tanár alakját is kiemelte. Gerold László távozása újabb hatalmas hiány a vajdasági magyar kultúrában, irodalomban, irodalmi gondolkodásunkban. A tanár úr nemcsak egy-egy alkotó pályáját követte figyelemmel, hanem a vajdasági magyar közösség mindennapjainak alakulását is figyelte. Kritikai munkásságában számára a legfontosabb a saját vélemény kimondása volt, ezzel pedig egy eltűnőben lévő szellemiséget képviselt. Virág Gábor szavai szerint egy olyan generáció tagja távozott el, amely számára követelmény volt a közösség helyzetéről, lehetőségeiről és állapotáról való permanens gondolkodás. Gerold László testesítette meg a független vajdasági magyar értelmiségit, aki számára mindez egyedüllétet, de határozott, megingathatatlan magatartást is jelentett.
Gerold László professzor 76 évet élt.
