A nagy kulturális hagyományokkal rendelkező Kolozsvár december elején néhány napig a fiatal magyar irodalom központjává vált, ugyanis az Erdélyi Magyar Írók Ligája jóvoltából 5-e és 7-e között a városban szervezték meg a Kárpát-medencei fiatal írók találkozóját, amely a Kolozsvári kikötő 2.0 címet viselte. A rendezvényen hét ország szerzői képviselték magukat nem csak a magyar nyelvterületről. Az erdélyi hajósok mellett kárpátaljai, felvidéki, magyarországi, vajdasági, illetve szerbiai, horvátországi és szlovéniai írók, költők vettek részt az eseményen, amelynek délelőtti programjában a résztvevők helybeli magyar tannyelvű általános és középiskolákban kötöttek ki. Ezzel is népszerűsítve az irodalmat, közelebb hozva a kortárs szerzők alkotásait a fiatal generációhoz, amelynek tagjai talán nem is ismernek jelenleg is élő írókat, ugyanis a tananyag ott is, csakúgy mint nálunk, a klasszikusok tanítására fókuszál. Azok a szerzők, akik részt vettek ezen találkozásokon, mind pozitív tapasztalatokról számoltak be, és pozitív hangon nyilatkoztak a diákok hozzáállásáról.
A program gerincét Bulgakov kávézóban megrendezett esti felolvasások, beszélgetések jelentették, ahol a szerzők elsősorban egymás műveivel ismerkedhettek meg, de emellett mindhárom beszélgetésben fontos kérdésként merült fel az irodalom helyzete úgy általában a magyar nyelvterületen, illetve egy-egy adott területen, az egyes régiókban jellemző tendenciák, és fontos eszmecserék folytak arról, hogy jelenleg születnek-e nagy művek, vannak-e fiatal íróink, akikre egyszer majd úgy tekintünk, mint korszakalkotó egyéniségekre, mennyire ismert az irodalom, olvasnak-e az emberek, hogyan lehet és kell közelebb hozni az emberekhez egy-egy kortárs szerző versét, elbeszélését, a slam poetry képes-e megszerettetni az irodalmat.
A vajdasági magyar irodalmat ezúttal három költő képviselte a rendezvényen, Bíró Tímea Szabadkáról, Celler Kiss Tamás Szenttamásról, illetve Benedek Miklós Topolyáról. Ők kedden este Nagy Tamás és Kopriva Nikolett kárpátaljai, és Nagy Hajnal Csilla felvidéki származású szerzők társaságában léptek színpadra. A beszélgetésben, amelyben a fedélzeti tiszt szerepét Áfra János töltötte be, szó esett a határon túli magyar irodalmak helyzetéről, lehetőségeiről, a magyarországi kiadókkal, folyóiratokkal való kapcsolatokról, és az ottani hagyományokról.
Emellett a program részét képezte az Ex-Yu Bárka elnevezésű programpont is, ahol fiatal délszláv költők mutatkoztak be. Szlovéniát Karlo Hmeljak, korábbi vitorlázó olimpikon, Horvátországot Marko Pogačar, míg Szerbiát Bojan Savić Ostojić képviselte. Az angol nyelven folytatott beszélgetés során szó esett a költészet helyzetéről az adott országban, a fordítás fontosságáról, lehetőségeiről, illetve hogy az irodalom milyen hatással van a szerzők hétköznapi életére, összeegyeztethető-e a költői karrier egy mindennapos állással, vagy egy vérbeli költőnek nincs is szüksége munkahelyre, és az is fontos kérdésként merült fel, hogy a kis nyelvek irodalmainak mennyi lehetőségük van a világnyelveken írókkal szemben.
A találkozó annak ellenére, hogy viszonylag kevés ország képviselői vettek részt rajta, a nyelvi sokszínűség jegyében zajlott, hisz minden beszélgetésben más-más nyelv bizonyult a legmegfelelőbbnek. A szerb költő franciául beszélt a romániai magyar tanárhoz; ebbe a beszélgetésbe a horvát költő olaszul szállt be, míg néhány méterrel arrébb a szlovén költő éppen a vajdasági magyarral beszélgetett szerbül; majd megjelent a pincér, aki románul szólt a jelenlévőkhöz, mire azok angolul adták le rendeléseiket. E bábeli nyelvzavar viszont egyáltalán nem volt zavaró, hisz az irodalom nyelve mindent felülírt – nyelvek jönnek-mennek, de az irodalom marad.
