A szponzor szó magyarul leginkább támogatót jelent. Viszont a támogató jelentésköre tágabb, bármiféle támogatást nyújthat, legyen az anyagi, lelki, mentori jellegű, beleértve a részegen, hazafelé igyekvő megsegítését is. (A félreértések elkerülése végett leszögezném, hogy a mecénást szándékosan hagyom ki, amikor a szponzor szó jelentését próbálom meghatározni. A témám nem érinti a művészeteket, de még csak a közelében sem jár.) A szponzor kizárólag anyagi támogatást nyújt. Például a bwin bőkezűen szponzorálja a Real Madridot, cserébe a Real Madrid kiteszi sok helyre a bwin reklámjait. De nem csak a sportolóknak vannak szponzoraik – hacsak az ágytorna nem számít sportnak.
Ha nem hallanánk ki a szóból az alapvetően gúnyos árnyalatot, azt is hihetnénk, hogy a szponzorusa szó ’nőnemű támogató’értelemben használatos: ez a kilencvenes évek háborús-politikai zűrzavarában keletkezett fogalom azonban egészen mást jelent. A wikipedia szerint a szponzorusa pejoratív kifejezés, olyan nőre értendő, aki szeretője, kitartottja egy általában nála idősebb férfinak, a kapcsolatuk alapja pedig a pénz, az anyagi biztonság és/vagy a luxus. Ebben a kapcsolatban a férfi a szponzor. A kifejezés néha használatos azokra a fiatal nőkre is, akik hasonló okok miatt lépnek házastársi viszonyba náluk jóval korosabb férfival. Noha a szó erős pejoratív jelentéssel bír, mégis a kurva szó eufemisztikus változata.
A szponzorusa szó a mai értelmében először az 1990-es évek belgrádi szlengjében jelentkezett, amikor a nők tömegesen vágyakozni kezdtek egy olyan státusz után, amit talán úgy határozhatnánk meg, mint a BG-i újgazdag, elit réteg serdülő fiainak kísérői. Azóta a szó nagy népszerűségre tett szert, ma már ismerik és használják Szerbián kívül is, főképp a balkáni, EX-YU régiókban. A vajdasági szlengbe csak nemrég szivárgott be, de ma már a legtöbb kétnyelvű szókincsének eleme ez a szó.
Az emberi identitás a kultúrától függ, azt is vizsgálni lehetne, mi indítja fiatal nők tömegeit arra, hogy emberi identitásukat ilyen módon alakítsák ki, és azt is, milyen társadalmi torzulások idézték elő ezeknek az „értékeknek”a kumulációját. A szponzorusa általában a városi populáció munkás rétegéhez tartozik. A kora igen változó lehet, megtalálható az iskolapadtól az igazgatói pozíciókig bárhol. Az idősebbeket nehéz felismerni, mert a sokéves gyakorlat miatt az arcuk igencsak megtévesztő mimikát vesz fel. A legtöbb szponzorusa mégis húsz-harminc év közötti. Több alfaja létezik, de a sokéves kutatások bebizonyították, hogy valószínűleg mind egy ősanyától származnak. Így az alfajok közötti eltérések elenyészőek, a hozzá nem értőknek talán fel sem tűnnek. A múlt század végén szinte a semmiből kezdtek megjelenni, majd a mozgalmuk rövid idő alatt tömegessé vált. A legtöbben hátrányos anyagi-intellektuális helyzetű családból származnak, szegények és szépek. Mégis, sokan vannak, akik stabil családból származnak, ők megengedhetik maguknak, hogy a születésük óta kínok között eltűrt és sokszor eltitkolt testi fogyatékosságaikat korrigálják, lásd: mellnagyobbítás, szájfeltöltés. Az ember azt hinné, hogy ők a jobb helyzetük miatt szellemileg magasabb fokon állnak. Súlyos tévedés ezt gondolni, hiszen a szponzorusákra általánosan jellemző az egysíkú gondolkodás, sekélyesség, klónozott külső, üres beszéd. Elsőbbséget élvez náluk a jet set életmód, a jó szórakozás elit helyeken, a drága kocsik, a gyors motrok és a,,belevaló férfiak”. Persze ez is igencsak relatív, hiszen a szponzorusa minél jobban szituált, annál nagyobbak az elvárásai is a szponzor irányába.
Általában a fogatlan, idős, őszülő férfiak vonzzák, persze csak ha a kocsijuk megüti a mércét. Megtalálhatóak a legtöbb újonnan nyílt vagy felkapott klubban, de legismertebb lelőhelyük a Száva folyó belgrádi szakasza, illetve az ott vesztegelő, klubként üzemelő hajók. A szponzorusa zenei ízlése sem bonyolult, általában Cecát hallgat. Természetesen igyekszik is rá hasonlítani.
Ha a szponzorusát tanulmányozzuk, a net igencsak hasznos infókat nyújt. Egyes fórumokon hosszú oldalakon keresztül olvashatunk frappánsabbnál frappánsabb meghatározásokat, talán fölösleges is hangsúlyozni, hogy ezek igencsak egyoldalúan írják le ezt a jelenséget. Csupán micacica85 gondolja úgy a közel kétszáz ember közül, hogy a szponzorusa az az igazán jólnevelt lány, akit az apukája megtanított arra, mik is a valódi értékek, és természetesen arra, hogy a nőiessége felbecsülhetetlen, így azt bűn olcsón adni. Másképp leírva micacica85 felfogását: a szponzorusa az a lány, fiatal asszony, aki valóban ismeri a punci értékét.
Röviden ismertetnék még néhány véleményt, amelyeket a témám szempontjából fontosnak tartok.
,,Lány, akit hercegnőként kezelnek. A nyilvánosság előtt a protokolláris dolgokért felel, általában a mosolygásért, mert a szókincse sokszor fordítottan arányos a mellméretével és az ajak teltségével.”
„A szponzor szebbik fele.”
„Természeti és társadalomi fenomén; a tehén, aki megfeji az embert.”
„Az a nő, akit különösen érdekel, mi rejlik a motorháztető alatt.”
A legtökéletesebben mégis egy hasonlattal tudnám érzékeltetni, hogy mit is takar ez az igencsak újkeletű életfilozófiai divatjelenség.
A szponzorusa lízingelt csaj, olyan, mint az autóvásárlás. A férfi használja, rendszeresen fizeti, mégsem egészen az övé. Csupán a használati jogot birtokolja, viszont ha nem tud fizetni rendszeresen, elveszik tőle. A részletek pedig hónapról hónapra csak nőnek. Végül, néhány évnyi lefizetés után a modell végre a férfi tulajdonába kerül, aki addigra már rájön arra, hogy noha a dizájn jó, a motor nem túl minőségi, a kidolgozás műnek hat, a farának egyre nagyobb a kilengése, és az ajtók is szelelnek. Ekkor viszont már túl késő, hiszen szerződéssel került az eddigi tulaj most rabszolgasorba, visszaút pedig nincs. A férfi kénytelen továbbra is fizetni, de egyre szívesebben járna inkább gyalog.
Ahogyan a szponzorusák társadalmi elfogadottsága nőtt, ahogyan presztízzsé vált kitartottnak lenni, úgy csökkent a tisztelet azon nők irányába, akik igyekeznek függetlenül, dolgozva és gondolkodva leélni életüket. Manapság igen gyakori jelenség az is, hogy a szponzorusák csoportokba tömörülve próbálnak közügyekről társalogni. Az ilyen beszélgetések alkalmával gyakran szó esik a nők helyzetéről is. Tudni kell, hogy a szponzorusák mindig, minden körülmények között büszkék önmagukra, arra, amit elértek életükben. Ha szegény, dolgozó, gürcölő vagy esetleg tanulni kívánó nőről hallanak véletlenül, bekapcsol bennük az empátia, és mérhetetlen sajnálatot éreznek (persze csak rövid ideig, míg egy jó kocsi vagy cipő el nem vonja figyelmüket) kiszolgáltatott nőtársuk irányába, akinek sajnos nem adatott meg az a szépség, amiért mások fizetni is hajlandóak lennének. Továbbá butának tartják azokat a nőket, akik csinosak, de ezt az erényüket mégsem bocsájtják áruba. A szponzorusa elismerésre vágyik, és nem tudja megérteni, miért nem irigy rá mindenki más, hiszen nagyot ugrott a ranglétrán, és jelentős anyagi javakra tett szert.
A nyugatról érkező, sokszor félreértelmezett női magazinok, és a tévében agyhalálig vetített szappanoperák is nagyban előrelendítik a szponzorusák megbecsülését. Ezeknek köszönhető az is, hogy a szponzorusa mára már nem ismer határokat, tevékenysége teljes elismertségre talál.
Soha nem látott tendenciák ezek, melyek ellen bármiféle harc fölösleges, sőt, lehetetlen. Szinte evolúciós mutáció zajlik, melynek végkimenetele kiszámíthatatlan, de annyit azért enged sejtetni, hogy jó nem sül ki belőle.
Az írás Kilátó mellékletünkben jelent meg.
(A Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék 2014-es Egyetemista esszépályázatának 3.díjat nyert alkotás)
