A civil összefogás cselekvési erőt képvisel. Egy civil kevés, két civil már több, de tíz civil az már valami . Ezt Romhányi András tól hallottuk, amikor nemrégiben a Civil Akadémia szervezőjeként Vajdaságban járt. Mint akkor már olvasóinknak beszámoltunk róla, a Civil Akadémia a Kárpát-medencei magyarság közművelődéséért tevékenykedő kiváló emberek közössége. Első alkalommal látogattak Vajdaságba. Adát, Zentát, Csókát, Törökkanizsát és Szabadkát keresték fel. A házigazda az adai székhelyű Vajdasági Nagycsaládos-egyesületek Szövetsége (Vancsesz) volt. Miközben az erdélyi, felvidéki, horvátországi és magyarországi részvevők Szabadkán a Vajdasági Magyar Folklórközponttal ismerkedtek, mi Romhányi Andrással, az anyaországi Magyar Kollégium Kulturális Egyesület elnökével, a Magyar Művelődési Intézet és a Képzőművészeti Lektorátus munkatársával beszélgettünk.
- Miben rejlik a civil szerveződés ereje?
– Az állam – legalábbis Európában ez a tapasztalat – központosításra törekszik. Így egyre kevésbé tudja ellátni feladatait. Sajnos az államok nem tanulnak e leckéből, és az országok mind kevésbé működőképesek. A politika és a gazdaság összefonódásából hihetetlenül erős hatalom keletkezett az új demokráciákban – a Kárpát-medence országai is ide tartoznak –, s a civil szervezetek támogatása jószerivel csak szólamok szintjén maradt meg. Holott a mai helyzetben egyre fontosabbá válik, hogy a civil szervezetek lehetőséget kapjanak. Az állami szféra ugyanis gyakran nem tudja megoldani a problémákat, mert mindig nagyobb dolgokban gondolkodik, és nincs elég információja, hogy mit kellene csinálni. A civil szervezetek hallatlan ereje abban van, hogy információikat közvetlenül a társadalom mélyrétegeiből szerzik, a munkájukat is oda táplálják vissza, éppen ezért a civil szervezetek lényegesen hatékonyabban tudnak megoldani sok problémát (természetesen nem mindent).
- Tehát azt, hogy ezt a 200 éves épületet meg kellene védeni, ezt a fát nem szabad kivágni…
– A civil szervezet közvetlen tapasztalat útján szerzi információit. A civil nem egy íróasztal mögött ülve gondolja végig, hogy hány fa van és azzal mi a helyzet, hanem nap mint látja egy környezetben a gondot. Minden civil szervezetnek legalább 50 tagja van, és ebből legalább egy akad, aki felhívja egy adott problémára a figyelmet, aki a többieket cselekvésre ösztönzi. Ezért hatékonyabb a civil szervezet sok mindenben.
- Válságban a civil szféra, a művelődés az, amely sérül, ahonnan elsőként vonják el a pénzt.
– A kultúra mindig maradványelv alapján részesül az anyagi támogatásból, s amikor visszafogják a közfogyasztást, először a kultúrától vonják el. Ezt lehet egy darabig csinálni, de a társadalom megérzi ennek következményeit.
- Ez a megállapítás, gondolom, az egész civil szféra esetében érvényes.
– A civil szervezetek a kommunista időszak után most tanulnak civilként viselkedni, hogyan kell lobbizni, a társadalomban megfelelő helyet elfoglalni. Ha nem kapnak elég levegőt, akkor ezek a szervezetek nem fognak rendesen fejlődni, nem tudják megvédeni magukat. Vannak jó példák, hogy a semmiből megerősödnek civil szervezetek, ám ugyanakkor a megfelelő támogatás híján lehetetlenné válik a működésük. Ahogy mondani szokták: nem kell agyonverni a halat, elég leereszteni a vizet, úgy is elpusztul.Ha mindet megígérnek a civileknek, elvileg megadnak nekik mindent, de a gyakorlatban csak nagyon keveset, ettől még nem lesznek életképesek. S ebből a társadalomnak lesz kára.
CIVIL AKADÉMIA
Mint beszélgetésünk során szóba került, a legtöbb Kárpát-medencei országban a kisebbségben élő magyarok azok, akik elkezdték a civil „mozgolódást”. Romániában 2200 magyar civil szervezetet tartanak nyilván. Lehet, hogy van közöttük, amely már megszűnt, de akkor is tekintélyes szám. Évi négy alkalommal lapot adnak ki, Civil Fórum néven, rendszeresen szerveznek tanácskozásokat is. Hisz nagyon fontos a találkozás, az együtt gondolkodás, mint a már említett Civil Akadémia esetében is.
- Kárpát-medencei szintű szervezetről beszélhetünk?
– Tagjai különböző országokban élnek, s amikor találkoznak, kiderül, azonos problémáik vannak. Ezeket meg tudják osztani a másikkal, elmondják örömeiket, bánatukat, és tovább tudnak lépni. Tudjuk, a bánat megosztva kisebb, az öröm megosztva nagyobb lesz. Egy hónapja bejegyeztük a Kárpát-medencei Kulturális Szövetséget, amely kultúrával foglakozó civil szervezeteket tömörít. A politikától igyekszünk távol tartani magunkat, úgyhogy európai alapokból kívánunk támogatáshoz jutni.
- Melyek az első feladatok?
– Az első munkánk: a Kárpát-medence magyarságáért aggódókat bevonva kidolgozni a magyar kulturális stratégiát. Léteznek nemzetstratégiák, amelyeknek kulturális vetületük is van, de ezek általában pártmegbízásból készülnek, leginkább kampány előtt. Mi más vonalon indulunk: nem törünk hatalomra, nincs pénzünk, de a stratégia kidolgozásakor igyekszünk minden véleményt figyelembe venni. Az egész magyar nemzet gondolkodását fogja tükrözni az, amit összegyűjtünk. S ebből lehet cselekvési stratégiát is felállítani. Amit megfogalmazunk, annak olyannak kell lennie, hogy soha senki ellen ne irányuljon. A tét a magyarság túlélése. Kicsi az esélye, hogy a magyarság számottevő gazdasági tényező legyen. De fontos, hogy megismerje a saját kultúráját, hagyományait és adaptálja a meglevő helyzetre. Így tud túlélni, a kultúrával.
- Hogyan tudja a kulturális szövetség összegyűjteni az ötleteket, véleményeket?
– Semmiféle határidő nem köt bennünket. A közös gondolkodásra a különböző összejövetelek a legalkalmasabbak, például a Civil Akadémia budakalászi összejövetelein 100-130 civil szervezet képviselője jön össze, mindenki mögött tagság is áll, elképzelésekkel, ötletekkel.
