Szabó Kocsis Zsuzsanna zentai születésű fiatal néprajzkutató gondozza Bodor Anikó népzenekutató hagyatékát. A jelenleg a szlovákiai Királyhemecen élő szakember havi rendszerességgel jár haza, és így igyekszik feldolgozni a hatalmas anyagot. Találkozásunkra az adott alkalmat, hogy múlt hétvégén a Hagyományaink Ünnepén véleményezte az előadásokat.
Mennyire sikerült áttekintened Bodor Anikó hagyatékát?
– Nagyon nehéz átnézni, egyrészt a távolság miatt, másrészt meg, mert óriási az anyag. Anikó rengeteget gyűjtött, dolgozott, levelezett, pótolhatatlan személyiségről van szó. A hagyatéka ennek megfelelően olyan terjedelmű, hogy nehéz benne eligazodni. Én úgy kerültem Anikó szárnyai alá, hogy amikor 2007-ben elkezdtem a doktori képzést, ő lett a mentorom. A közép-bácskai népdalok rendszerezését választottam témának, és ő volt az, aki mellé bármikor odakuporodhattam, akitől kérdezhettem, aki tanácsot adott. Megmutatta az archívumát, a kéziratait, azt az anyagot, amiből dolgozott. Átnéztük a gyűjtéseit, a házi könyvtárát, a szakirodalmát, a hangzóanyagokat, megmutatta, hogyan rendszerezte a hangzókat, hogyan rakta sorba a kazettákat és cédéket, és elmagyarázta, hogyan indult meg az anyag digitalizálása a Vajdasági Magyar Művelődési Intézetben. Sajnos, ma már így nélküle próbálok eligazodni a dolgai között. A munkát nehezíti, hogy keveset vagyok itthon, de igyekszem minél több időt szentelni ennek a nemes feladatnak. Az lesz a legcélszerűbb, ha egy helyre kerül az anyag. Reményeink szerint a házi könyvtára is az intézetbe kerül majd, de úgy, mint hagyaték, egyben hagyva, és így az intézetben hozzáférhető és megtekinthető lesz. A hangzók, mint mondtam, már valamilyen szempont szerint rendszerezve vannak, a kéziratok hatalmas mennyiségben állnak az otthonában és az intézetben is. Ezek is arra várnak, hogy egy helyre kerüljenek. Ha együtt lesz az anyag, akkor lehet majd valóban nekikezdeni az átgyúrásának, és ehhez nekem rengeteget kell tanulnom. Anikótól még most is tanulok, leveleiből, interjúiból, publikációiból még most is üzen.
A Vajdasági magyar népdalok kötetei közül négy készült el, tudni lehet-e már, hogy mikorra várható a folytatás?
– Erről komolyabban még nem beszéltünk, szó már volt róla, de még rendszerezni kell az anyagot. Nagyon nagy munka, és egyelőre még a jövő titka, mikorra várható.
Mi az, amit Bodor Anikó hagyatékából minél előbb közkinccsé kellene tenni, és mi az, ami még várhat erre?
– Sajnos erre még nem tudok válaszolni, mert tavaly késő ősszel kezdtünk erről beszélni, és azóta csak pár alkalommal voltam itthon, időbe telik, míg beleásom magam a hagyatékba. Minden hónapban igyekszem hazajönni egy hosszú hétvégére, és akkor az idő egy jelentős részét Anikó anyagai között tölteni. Még ott tartunk, hogy minden gyűjtését, minden levelét egy helyre kell tenni, a számítógépéről le kell menteni anyagokat. A Vajdasági Művelődési Intézet berkein belül fogom kezelni az anyagot, és biztosan lesz segítségem is.
