A hibavadásznak több gyereke és egész csomó részletre fizetendő adóssága volt. Ruházkodni kellett, a konyhát villamos eszközökkel ellátni, néhány bútordarabra is szükségük volt még. Ezt havonta nyögni kellett, s még alkalmi külön kiadások és adósságok is felmerültek mindig.
Ezért a szeme dülledéséig pícézte a hibákat, éles ceruza-lándzsával bökdöste a nyomtatott szavakat és betűket, hogy minél többet lándzsahegyre tűzzön közülük, mint kenyérkeresetének normán felüli trófeáit. Ha nagyon jól kikereste a hibákat, prémiumot is kaphatott. Csupán a levonásokkal sújtott tollnokok és újságszedők szíve szorult össze a hibavadász illetményeinek szaporodásától.
Ezért a hibavadász titokban bokszert és pisztolyt viselt az övében, nehogy megtámadják az utca sötétjében fölbukkanó huligánok, hiszen mindig későn ért haza, és egyik hibavadász társát már félholtra verte egy tucat éjszakai útonálló, bár sosem bizonyosodott be, hogy a hibavadászat terén elért ragyogó teljesítményei miatt verték-e be a fejét, törték el a vállperecét és bokszolták dagadtra a gyomorfekélyeit.
A hibavadász apró elírási és nyomtatási hibák keresésével kereste meg szerény kenyerét. Úgy érezte, keserű sóba-vízbe mártott kenyér ez, mert örökös lelki kísértések között folyt a munkája. Amíg a lelke ujjongott volna, hogy tiszta hibátlan újságokat és könyveket olvasson, ugyanakkor nyugtalan gyomra örökké arra ösztökélte, hogy sok buta hibát találjon, mert akkor emelkedik a teljesítménye, több a keresete. Úgy érezte sokszor magát, mint az életet és az embereket szerető temetkezési vállalatvezető, akinek egyre több embert kell eltemetnie, mert jómódjának ez az alapja.
Jeremiás siralmaihoz hasonló fohászai néha így hangzottak a hibavadásznak:
– Ments meg, ó, sors, a lelki és gyomorfekélyektől, a hibák elkövetőinek pillantásaitól, de adjál mégis szép teljesítményt, hiszen én is a kofák által tarkított piacokról élek, és szabadíts meg a lelkiismeret-furdalástól, hogy mások veséjébe mászva keresem meg a margarinos kenyeremet!
A hibavadász néha már este korán hazabandukolt, hogy lábát langyos vízben áztatva, fején hideg vizes borogatással keresgesse a hibákat, ne kelljen az utcai pislogó neoncsövek félhomályát kerülgetve későn hazaosonnia.
Ahogy egyik este vörösbe gyulladt szemmel a papírokra meredt, valami zsibbadás lepte meg.
Mintha vízben gázolna, s igyekezett ázott nadrágjával mielőbb a partra jutni. És éppen sikerült a köves partra lépnie, amikor rémülten látta, hogy a folyam vize egyre dagad, terjed, árad és kiönt, az egész környéket ellepi. Vadul fénylő nap süt a végtelen víztükörre. A víz egész fehérré válik, kisimul.
S mintha már nem is sima vízfelület lenne, hanem határtalan fehér papírlap, legöngyölt újságpapír, amin egyetlen hiba, de még egyetlen betű sem maradt.
Fájni kezdett a szeme szegény hibavadásznak az erős nézéstől, szemgolyója majd kiugrott a koponyájából, de a sima papíron csak a csorbítatlan fehérség virított, és a szeplőtlen fehérségen egyetlen hibát sem lehetett fölfedezni.
Jajgatni szeretett volna a megrémült ember, de képtelen volt kinyitni a száját. Csak a hibátlan fehérségű papírra bámult, bénult aggyal. Hogy fog ő megélni, mi lesz a keresményével, mi lesz a családjával? – lázasodott benne sok kérdés.
A hibátlanul működő szabadpiaci árak jutottak gőzölgő eszébe. Mi lesz vele, ha nem talál hibákat, s nem igazolja működésének szükségességét? A gazdasági törvényszerűség szerint el kell tűnnie, meg kell semmisülnie, ha a hibák mind kivesznek. Mert minek a rendőr, a kihágási bíró, ha nincsenek kihágások, és vétséget senki sem követ el…
Már nem tudta elviselni a papírlap vakító fehérségét, hunyorogni kezdett… és fölébredt.
Csak a hibákkal telt hasábok fölött nyomta el az alvás, s hozott rá kínos, vergődő álmot. Ott díszelegtek a kiirtandó hibák még az öklömnyi címbetűkben is.
Mélyen föllélegzett.
Ej, de buta álom esik így, hideg ruhás fejborogatásban, langyos lábáztatásban és kókadt fejét a karjára hajtván. A szemüveg kerete nyomódott a homlokába, attól érezhette az égető fájdalmat.
Megtörölgette tizenkét dioptriás szemüvegét.
S kihegyezett piros ceruzájával újra a hibák fölnyársalásához fogott elszántan.
