Tizenhárom éve működik a csókai Orpheus Theater, újabb nevén az Orpheus Egyesület színjátszó társulata. A társulat ugyan Csókán van bejegyezve, de mivel állandó rendezőjükön, Szabó Lászlón kívül mindenki zentai, a próbákat Zentán a Ci-Fi Civil Központban tartják. Döme Zoltánnal, a társulat állandó színészével, szervezőjével az Orpheus múltjáról, jelenéről, jövőjéről és jellegzetességeiről beszélgettünk.
Miben különbözik az Orpheus a többi amatőr társulattól?
– Semmiben, mégis rengeteg dologban. Mi valamikor a zentai színjátszó csoport tagjai voltunk, és nagyon jól éreztük ott magunkat, de néhányan más fajta színházra vágytunk, és szerettünk volna több helyre eljutni. Így jött létre az Orpheus Egyesület. A Zentai Színtársulattal egyébként a mái napig jó a kapcsolatunk, követjük egymás munkáját, megnézzük egymás darabjait, de más utakon járunk. A mi színházunk hagyományos, de mégsem az, hiszen a darabjaink jelentős többsége próbálkozás.
– Az Orpheus színház nem a díszletre, a fényre, a kellékekre épül, hanem a tiszta játékra. A tizenhárom év alatt tizenhét előadást készítettünk, és abból talán három volt klasszikusnak mondható. Akár Magyarországon, akár itthon mutatkozunk be, mindig megjegyzik, hogy a produkcióink szokatlanok, nem mindennapiak. Soha nem játszottunk hagyományos népszínműves darabot, mindig valami teljesen mást, újat akartunk, de mégsem annyira kirívót. Talán a South Park in Serbia lett a legkülönlegesebb, ez még az Orpheus világában is kilóg kicsit a sorból, de nekünk tetszik. Ez most épp olyan újdonság, mint amikor korábban filmeket készítettünk el színdarabra, mi azt is mindig nagyon élveztük.
A South Park miben volt még számotokra is kirívó?
– Ez egy felnőtteknek szóló kétdimenziós bábjáték, melyet nem animációban adunk elő, hanem élőben, a hanganyag meg felvételről megy, és ezt előttünk még senki más nem készítette el így, ezért is egyedi. Tizenhárom évvel ezelőtt filmet sem nagyon csináltak színdarabra, most már egyre többet.
Milyen volt a South Park fogadtatása?
– Meglepően jó. A South Park ötlete tőlem származik, az én furcsa gondolatom volt, és egy évig gyúrtam, alakítgattam. Tavaly a zentai Nyári Ifjúsági Játékokon mutattuk be, és mindenkinek nagyon tetszett. Az egy húszperces darab volt, és a sikeren felbuzdulva készítettünk hozzá még egy húszperces részt, így a bábjáték most negyvenperces. Már gondolkodunk a következő részen, csak még érik bennünk a megvalósítás mikéntje.
Az Orpheus Theatert mennyire ismerik a határon túl?
– Mi tényleg sokat járunk Magyarországra. Szerintem itt Vajdaságban nem igazán tudták elfogadni, vagy megérteni a mi világunkat, ezért Magyarország fel nyitottunk. Voltak darabjaink, melyeket itthon elfogadtak, de voltak olyanok is, amelyekkel nem tudtak mit kezdeni, és nemcsak a közönség, hanem a zsűri sem. Ha elmegyünk a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók Találkozójára, minket vagy nagyon megdicsérnek, vagy a sárgaföldig döngölnek bennünket. Legutóbb a South Parkkal kapcsolatban az utóbbi sikeredett, még abba is belekötöttek, hogy ez nem bábszínház, és valóban, mi soha nem is állítottuk, hogy ez bábszínház, hiszen ez egy bábjáték.
Ami Magyarországot illeti, főleg a nyugati országrészben ismernek bennünket, a celldömölki Soltis Lajos Színházzal pl. nagyon jó kapcsolatot ápolunk, de Veszprémbe is rendszeres visszajárók vagyunk, ugyanakkor Budapesten is sokat megfordulunk. Ami furcsa, hogy Kelet-Magyarországra még nem nagyon jutottunk el, de már ottani színházakkal is próbálunk kapcsolatot építeni.
Minden csoportnak azt ajánlom, hogy legyen bátorsága szétnézni az interneten, keresni magyarországi fesztivált, bejelentkezni, és elmenni. Ezt mi is így kezdtük, így építgettük a határon túli kapcsolatainkat, és ezek után már hívtak is bennünket.
Gátol-e benneteket a munkában, hogy Zentán a Ci-Fi Civil Központban próbáltok, vagyis hogy nincs színház a fejetek felett?
– Nem. A csókai színháztermet bármikor használhatjuk, de valahogy mi sosem készítünk akkora létszámmal produkciót, amekkorához színházterem kellene. A mi színházunk csak az emberre épül. Ezt nem tudatosan alakítottuk így, a sors hozta így. Nálunk nem elég tudni és elmondani a szöveget, hanem el is kell hitetni a mondandót a közönséggel, és ez egy üres térben sokkal nehezebb. Lénárd Róbert Blám című darabjában pl. ketten játszottunk, és rajtunk kívül csak egy asztal meg két szék volt, és a produkció mégis jó volt, úgyhogy a hely nem lehet akadály.
A 243 című krimi plakátja
A kezdetek óta Szabó László az egyetlen rendezőtök. Mindig ugyanazzal a rendezővel dolgozni előny vagy hátrány?
– Egyértelműen előny. A rendező is jól megismeri a társulatot, meg a tagok is a rendezőt. Mi már lassan húsz éve együtt dolgozunk, és már szinte egymás arckifejezéséből megértjük a másik gondolatát. Az új rendező mindig új módszert jelent, és nekünk ezzel nem kell bajlódnunk, mi már pontosan tudjuk, hogy Laci hogyan dolgozik. Én minden csoportnak ajánlom, hogy nevelje ki a saját rendezőjét, szervezőjét. A tagságunk egy része egyébként folyamatosan változik, a középiskolások jönnek-mennek, de a rendező és még néhány személy maradnak, mi képezzük az állandóságot, az újak pedig a változatosságot. Talán még az ide tartozik, hogy nekem húsvéthétfőn volt az utolsó nyilvános fellépésem, soha többet nem fogok színpadon játszani. Ez a döntés már régóta érlelődött bennem. A háttérben továbbra is itt leszek, szervezkedek, de már vannak új tagok, akik továbbviszik a színházat.
Vannak-e, akik az Orpheusban játszottak, és aztán a színészi pályát választották?
– Talán nincs is olyan akadémiát fejezett zentai és csókai, aki ne játszott volna legalább egyszer az Orpheus Theaterben. Örülünk, hogy mi is részesei vagyunk annak, hogy ezeket a színészeket „megfertőztük” a színjátszással, és ezt a pályát választották.
A halászkirály legendáját 2004-ben mutatták be
Közeleg a nyári fesztiválok ideje, és ti köztudottan szívesen mutatkoztok be ilyen rendezvényeken. Idén hová készültök?
– Meghívást még nem kaptunk, de mi majd jelentkezünk néhány helyre, ez eddig is így működött. Mint már említettem, a South Park bábjátékból készítünk egy újabb, az előzőtől teljesen független részt, és azzal tervezünk a nyáron fesztiválozni. Ez egy olyan rész lesz, amely itthon, Magyarországon és akár Romániában is megállhatja a helyét. A South Parkkal nem lesz nehéz bejutni a fesztiválokra, hiszen ezt a fiatalok jó része ismeri, szereti. A VOLT Fesztiválra, a SZIN-re gondoltunk, itthon a Dombos Festre, meg még jó néhányra, de még nem döntöttük el, hová jelentkezzünk. Majd attól is függ, melyik fesztiválra megyünk, hogy mikorra készülünk el a darabbal. Mi soha nem dolgozunk muszájból, egy darabot csak akkor mutatunk be, ha úgy érezzük, teljes a produkció.
