Pénteken megünnepelték a Híd folyóirat fennállásának 90. évfordulóját Újvidéken, a Forum Könyvkiadó Intézet szervezésében. Átadták a Híd Irodalmi Díjat Sándor Zoltánnak, a Forum Képzőművészeti Díjat a törökkanizsai Kulturális Zóna civil szervezet vezetője vette át, a Vajdasági Magyar Művészeti Díjat Janovics Erika kapta.
A 90 éves Híd folyóirat jubileuma kapcsán tartott konferencián korábbi főszerkesztők, szerkesztők osztották meg a nagy múltú kiadvánnyal kapcsolatos gondolataikat. Faragó Kornélia Híd-változatok, folyóirat-történeti távlatok, Toldi Éva pedig A vajdasági magyar irodalom kulturális fordulata és a Híd címmel tartott előadást, Bordás Győző Amikor a Híd irodalmivá vált... és Berényi Emőke Rituális csapatjátékok – A Híd Kör tizenöt éve a Híd történetében című értekezését olvasta fel.
Bordás Győző, Toldi Éva, Berényi Emőke, Faragó Kornélia, Sági Varga Kinga a 90 éves Hídról értekeztek (Dávid Csilla felvétele)
Sági Varga Kinga, a Híd folyóirat jelenlegi főszerkesztője bevezetőjében hangsúlyozta, nagyon fontos megünnepelni ezt az évfordulót, hiszen a Kárpát-medencében a legrégebbi magyar periodikumról van szó.
– A Híd a 20. és 21. századi vajdasági magyar kulturális társadalom meghatározó folyóirata, valamint a Kárpát-medence leghosszabb életű periodikumja. A Híd kapcsán többen is próbálták már megfogalmazni, mi a hosszú életének a titka. Többek között Bányai János, Bori Imre és Faragó Kornélia is úgy véli, a titok abban rejlik, hogy mindig megindult, újraindult a nehézségek után, és képes volt nagy lendületet venni. Természetesen a színvonal az elmúlt 90 évben több tekintetben is ingadozott, de a Híd mindig megtalálta a módját, hogy elinduljon, haladjon és folytonossá váljon – mondta egyebek között Sági Varga Kinga.
– A Híd folyóirat Vajdaságban az irodalom megkerülhetetlen szereplője, amely biztos pontként szolgált az elmúlt években. A folyóirat 90 éves jubileuma mindenkit arra késztet, hogy foglalkozzon vele – emelte ki Toldi Éva. – Személyesen 1984. november 4-én kezdtem segédszerkesztőként, majd végigjárva a ranglétrát, szerkesztő és a Forum Könyvkiadó igazgatója is lettem. Kiemelném a Bori Imre szerkesztette Híd időszakát. Bori tág teret engedett a szerkesztői munkának, és közösen alakítottuk ki például a Versek éve koncepcióját. A Híd akkoriban az irodalmi mozgások keretévé vált, nem pedig a szerkesztői elvárások eszközévé. Az irodalom határozta meg a folyóirat irányát, nem fordítva. Az én 15 éves szerkesztői időszakom alatt jelentős társadalmi és kulturális változások zajlottak le, a többpártrendszer kialakulása, háborúk és bombázások. Ezek a fordulatok az irodalomban is éreztették hatásukat. Az írók befelé fordultak, családtörténeteiket dolgozták fel. Az egzisztenciális fenyegetettség egyfajta egzisztenciális irodalmi fordulatot is hozott a vajdasági magyar irodalomban – mondta Toldi Éva.
Berényi Emőke előadásában elemezte a Híd Kör 15 évét és annak hatását a Híd folyóiratra. A Híd Kör 2009-ben alakult meg, és első közös fellépésük a Rituális labdajátékok című antológiához köthető. Ebből kiindulva mutatta be, milyen szerepet töltött be ez a csoportosulás kulturális életünkben, és milyen változásokat hozott magával a működése. Minden egyes előadást követően verset vagy prózát olvastak fel, melyek színesebbé tették a 90 éves Híd jubileumi ünnepségét. Harkai Vass Éva, Orovec Krisztina, Bicskei Gabriella és Celler Kiss Tamás mutatta be műveit a közönségnek. Emellett a rendezvényt Dávid Csilla fotóinak és a Híd eddig megjelent számainak kiállítása kísérte.
A KIEMELKEDŐ MŰVÉSZETI TEVÉKENYSÉG ELISMERÉSE
A Forum Könyvkiadó Intézet évzáró ünnepségén átadták a legrangosabb művészeti díjainkat, a Híd Irodalmi Díjat, a Forum Képzőművészeti Díjat és a Vajdasági Magyar Művészeti Díjat.
A 2023. évi Híd Irodalmi Díjat a Bíró Tímea, Döme Szabolcs, Kocsis Lenke (elnök), Máriás Endre és Utasi Csilla alkotta zsűri ítélte oda Sándor Zoltánnak az Apátlanok című novelláskötetéért.
A díjazottat Kocsis Lenke méltatta, egyebek között kiemelve, hogy verseskötet és regény is megjelent a szerzőtől, ám jelenlegi prózakötete arra utal, hogy megtalálta a számára legmegfelelőbb műfajt. Ez a megállapítás helytállónak bizonyult, hiszen 10 könyve jelent meg, ebből 7 novelláskötet.
– Az apátlanság a kötetben szereplő novellák esetében egyfajta talajvesztést jelképez – mondta Sándor Zoltán író és műfordító. – Két különböző módon közelíthetünk ehhez a kérdéshez. Az egyik társadalmi szempontból vizsgálható, arra gondolok, hogy a politikai és társadalmi események, különösen itt a mi tájainkon, hogyan befolyásolják az emberek mindennapjait. Ha az elmúlt 100 évet nézzük, akkor látjuk, hogy komoly társadalmi törések történtek. A másik olvasat inkább metafizikai, és arra utal, hogy az emberek milyen érzéssel léteznek a világban: itt vagyunk, de egyszer majd eltűnünk, és ez a dilemma, az életünket végigkísérő kérdések egyfajta apátlanságot jelenthetnek. Az érzés, hogy be vagyunk zárva ebbe a világba, miközben kozmoszi magányosságot is magunkkal hordozunk. Szoktam mondani, hogy minden fikció, és semmit sem lehet teljesen rekonstruálni. Akár igaz történetet nézünk, akár dokumentumfilmet, mindig van szerkesztés, válogatás, amit valaki elvégzett. Egyetlen életet sem lehet teljes egészében visszaadni. Amikor saját emlékeinkre gondolunk, mi is szelektíven emlékezünk: valamire jól emlékszünk, valamire nem, és leginkább a szépre vagy a rosszra. Van, ami teljesen kitörlődik. Így értem, hogy minden fikció, és a kötetben szereplő elbeszélések is azok, de rengeteg olyan pillanatot tartalmaznak, amelyek valódi élethelyzetekből származnak, amiket megéltem, vagy amelyekről hallottam. Az írói feladatom az volt, hogy ezeket az élményeket valamilyen formában összegyúrjam. A képzeletet azonban mindig a valóság határozza meg. Nem tudok olyan dolgot elképzelni, ami valamilyen módon ne történt volna meg velem vagy a környezetemben.
Az írás folyamatában számára nagyon fontosak a visszajelzések, mert az embernek tudnia kell, hogy amit csinál, amit létrehoz, az másokat is érdekel és értékesnek tartják. Ez akkor is fontos, ha tudjuk, hogy egy könyvvel nem lehet megváltani a világot, és egy tankkal szemben sem lehet könyvvel harcolni.
A 2023. évi Forum Képzőművészeti Díjat a Szalma Viktória (elnök), Náray Éva és Kucor Tamara alkotta zsűri a törökkanizsai Kulturális Zónának ítélte oda. A díjazottat Szalma Viktória méltatta. Mint kiemelte, a törökkanizsai civil szervezet már kezdetektől fogva hiánypótló szerepet játszott a város kulturális és képzőművészeti életében. A kiállító és közösségi tér ötlete már 2020-ban megszületett, és szerencsére Törökkanizsa önkormányzata, valamint a helyi közösség vezetése is felismerte annak fontosságát.
Szabó Benke Róbert, az egyesület elnöke és művészeti vezetője a következőképpen fogalmazott:
– Régebben már voltak próbálkozások hasonló kulturális központ létrehozására, de ezek nem bizonyultak tartósnak. Amikor 28 év után visszatértem Budapestről, nem terveztem, hogy egyesületi tag leszek. Végül mégis úgy alakult, hogy belesodródtam ebbe a feladatkörbe, és nagyon örülök ennek a kihívásnak. Eleinte nehéz volt megtalálni a helyemet az egész koncepcióban, de aztán rájöttem, hogy a legjobban abban tudok segíteni, amihez igazán értek. Szerencsére az alapítók is mind hozták a saját elképzeléseiket, így az alapkoncepció már eleve erős alapot adott. Törökkanizsán nagy volt az érdeklődés, és a közösség lelkes támogatásával, helyi vállalkozók és magánszemélyek segítségével szépen, hónapról hónapra formálódott a projekt. Az eredeti öt alapító tag után ma már 19 tagja van az egyesületnek, ami biztosítja a zökkenőmentes munkát. Művészeti vezetőként elsősorban a kiállítások szervezésére koncentrálok, amelyek mindig sikeresek, mivel folyamatosan vannak új jelentkezők. Nagyon meglepett minket az elismerés, és jelenleg ott tartunk, hogy a tagok még mindig elérzékenyülnek, ami rendkívül motiváló számunkra. Eddig is nagy szeretettel és örömmel dolgoztunk, és szeretném ezt a munkát folytatni – mondta Szabó Benke Róbert.
A 2023. évi Vajdasági Magyar Művészeti Díjat a Lőrinc Tímea, Madár Anikó (elnök) és Szalai Bence alkotta zsűri Janovics Erikának ítélte oda. A díjazottat Madár Anikó méltatta, kiemelve a díjazott jelmez- és bábtervező, valamint látványtervező iparművész rendkívül sokoldalú művészetét. Neve és munkássága nemcsak Vajdaságban és Szerbiában, hanem a határainkon túl is ismert és elismert. Janovics Erika elmondta: titka abban rejlik, hogy nagyon szereti a munkáját, és a művei azok, amelyek beszélnek helyette.
JUHÁSZ BÁLINT: JÓ ÚTON JÁRUNK
A díjátadó ünnepségen köszöntőbeszédet mondott Juhász Bálint, a tartományi képviselőház elnöke, a VMSZ Intéző Bizottságának elnöke, aki a következőket emelte ki:
– Igaz, hogy a Forum Könyvkiadó díjátadó és évzáró ünnepségén vagyunk, de engedjék meg, hogy mégis először a Híd folyóiratot köszöntsem annak apropóján, hogy az első lapszáma 90 évvel ezelőtt jelent meg. Ma délelőtt ennek kapcsán egy komoly konferenciát tartottak. A program alapján úgy gondolom, hogy méltóképpen sikerült megemlékezni, és ha hozzátesszük, hogy a következő szám nyomtatása is folyamatban van, akkor mindenképpen azt mondhatjuk, hogy jó úton járunk. Szerettem volna itt lenni a konferencián is, azonban szomorú kötelességemnek tettem eleget, és Somogyi Sándor professzor urat búcsúztattuk ma a szabadkai városházán – hallottuk Juhász Bálinttól.
Nyitókép: Sándor Zoltán, lapunk újságírója, szerkesztője átveszi a Híd-díjat (Ótos András felvétele)
