Kormányeltörésben
A hétfői és a keddi szünetnap után a Találkozó színpadát és nézőterét ismét birtokukba vették a nézők és a szereplők. A szerdai napot a temerini Szirmai Károly Magyar Művelődési Egyesület Jáccunk Truppja nyitotta. A fiatalokból álló csoport ilyen formában először lépett színpadra. László Sándor, az Újvidéki Művészeti Akadémia színész szakának mesterségtanára vezeti a temerini csapatot. A zsűrinek nem volt könnyű dolga a nagy tapasztalattal rendelkező pedagógus munkájának értékelésében. A fiatalok Domonkos István Kormányeltörésben c. verséből készítettek performance-ot. Nagyon nehéz megfogalmazni és megragadni azt, hogy mi köze van a versnek a színházi, színpadi formákhoz. Ez nagy kihívás, mert nagyon nehezen megfogható. A zsűri szerint a költészet napján különösen jó volt, hogy egy olyan témával foglalkozhattak, hogy mit keres a vers a színpadon, és a színrevitelnek milyen szempontjai lehetnek. Egy verset évtizedek óta mondó hivatásos színésznek is meggyűlik a baja azzal, hogy ezt a töredéknyelven megírt költeményt elmondja érthetően. S ebben a performance-ban még mozgás és helyzet is volt. A temeriniek nagy fába vágták a fejszéjüket.
Számos remek rendezői megoldást láthattunk, szép szimbólumrendszere volt az előadásnak. S bár gyakran érződtek rajta a színésztréninges gyakorlatok, ez mégis szükségszerű volt ahhoz, hogy az újonnan összekovácsolódott csapatnak a későbbiekben elég legyen maga a tekintet ahhoz, hogy a „színház megtörténjen”. A Találkozó szakmai zsűrije egyhangúlag mondta ki azt, hogy a csapat jó kezekben van.
Az 5. versenynap késő délutánján a szajáni Ady Endre Művelődési Egyesület Drámai Csoportja a tavalyihoz hasonlóan két előadással érkezett; egy fergeteges vígjátékkal, Ray Cooney méltán híres Páratlan páros c. bohózatával, és egy pajzán népi komédiával, a Lopótök, avagy a Mari nem olyan című előadással. Kevés társulat mondhatja el azt magáról, hogy azért készít(het) két előadást párhuzamosan, mert egybe nem fér bele minden társulattag. Márpedig Szajánban évek óta ez történik. A társulat minden évben közönségbarát szövegeket választ, olyan témákról szólnak, ami az embereket is érdekli. A zsűri a Páratlan páros c. darabot értékelte hosszabban, melyben kiemelték, hogy jók voltak a jelenetek ritmusváltásai, a kavalkád, sok jeleneten nem a begyakoroltság, hanem a spontaneitás látszódott.Belejöttek a tempó ritmusába, úrrá lettek rajta, dübörgött az előadás, és nagyon látványos volt. Különösen jó ötletnek tartották, hogy a jelmezek és a díszlet is egy mai, panelbe helyezett páratlan párost mutatott be, nem egy gazdag közeget, ahogyan az eredeti darabban az írva van, így működött jól, világos volt és őszinte.
