2024. július 18., csütörtök

A pódium emelkedettséget követel

Jónás Gabriella mindennapjai szorosan összefonódnak az előadó-művészettel, játszik, tanít és művelődési egyesületben tevékenykedik

Jónás Gabriella színművésznő mostanában is sokoldalú művészi tevékenységet fejt ki. Előadásokban játszik, tanít az Újvidéki Művészeti Akadémián, emellett a szabadkai Lányi Ernő Iparos Művelődési Egyesület művészeti vezetője és az egyesület műsoraiban is fellép az ARGARO együttessel. Jónás Gabriellával ezúttal arról beszélgettünk, hogy milyen művészi kalandozások töltik ki a mindennapjait.

– Május végén az Újvidéki Művészeti Akadémián megtartjuk az első és a harmadik évfolyam vizsgáit. Kíváncsian várom. A harmadéves növendékek már színházaknál játszanak, és nagyon nehéz úgy órát tartani, hogy mindenki jelen legyen. Ezért arra kényszerülök, hogy egyéni versekkel hozakodjak elő, így elsősorban Sziveri János és Danyi Magdolna műveiből áll majd a harmadévesek vizsgaműsora. Az első évesekkel azért izgalmas foglalkozni, mert még nagyon az elején tartanak, nem ismerik eléggé önmagukat, és nem hisznek eléggé saját maguknak. Arra kell buzdítani őket, hogy bátrabbak legyenek. Nagyra becsülöm azt, ha valaki egyszerű, őszinte és természetes a színpadon, de a főiskolai évek arról szólnak, hogy fordítsuk ki önmagunkat, ismerjük meg a lelkünk mélységeit, és merjünk nyíltan bánni az érzelmekkel. Ez majd később letisztul, és annyi marad meg, amennyi kell. A pódium, a színpad egyfajta emelkedettséget követel. Fontos, hogy megértsék, nem lesznek patetikusak attól, ha egy kicsit rádolgoznak az érzelmekre vagy a hangjukra, a hangerősségek váltásaira – fejtette ki Jónás Gabriella, akitől megtudhattuk azt is, hogy a Lányi Ernő IME-ben hétvégi műsorokat szerveznek.
– A május mind a négy vasárnapját megtöltjük programmal. Első vasárnap Szarvas István, a magyarországi Hetedhéthatár magazin újságírója a Kérdeztem – válaszoltak 3. című kötetét mutatta be. A második vasárnapon csomagosztásra került sor, a VIFÓ ugyanis a rászoruló gyermekeknek gyűjtött csomagokat, amelyeket a Szabadkai Segítő Csipet Csapat közreműködésével osztottak ki. Most vasárnap a zenés szakosztályaink lépnek fel, mivel új programmal készültek. A hónap utolsó vasárnapján Molnár Zoltán színművész Szeretnék néha visszajönni címmel verses összeállítást, monodrámát ad elő. A Lányiban lesz a bemutatója, majd a tervek szerint körbejárja Vajdaságot, beleértve a szórványt is – tudtuk meg Jónás Gabriellától, akit mindemellett színházi előadásokban is láthatunk.


– A Magyar Kanizsai Udvari Kamaraszínház két előadásában játszom. A budapesti Szín-Dó Art Társulással is új előadást készítettünk. Februárban mutattuk be a szlovákiai Bart helységben A mi XX. századunk című kabaré összeállítást, és ennek nemrég a Fészek Művészklubban volt a repríze, azaz a budapesti bemutatója. Legközelebb június 10-én játsszuk ismét a Fészekben. Hárman szerepelünk benne, Szemerédi Bernadett, Dóczy Péter és jómagam, valamint Drexler Vajk zongorista. Még két előadás készült az elmúlt években. Egyik Gyóni Géza halálának századik évfordulójára, Mindhalálig 1917 címmel. Ezt tavaly mutattuk be Dabason, de még műsoron van, két évvel ezelőtt pedig Szigetváron bemutattunk egy Zrínyiről szóló összeállítást, amelyet szintén időnként még játsszunk. Most tavasszal egy csodálatos színházi élményben volt részem Szarvason. Február közepén kezdtük el próbálni Schiller Ármány és szerelem című drámáját, amelyben egy nagyon megtisztelő szerepet kaptam, Millernét formálhattam meg. Egy remek és összeszokott társulattal dolgozhattam. Öt hétig próbáltunk, és nagyon jó volt a hangulat. Régen volt már ennyire jó színházi munkában részem. A bemutatót március végén tartottuk, legközelebb július 14-én játsszuk Szarvason, a vízi színpadon. Ez egy szabadtéri színpad, így ha az időjárás közbeszól, akkor 16-án. Szarvas nincs túl messze, ezért arra biztatom a vajdaságiakat, hogy jöjjenek el. Júliusban egyébként is gazdag programot kínálnak a szarvasiak, lehet válogatni az előadások közt – emelte ki Jónás Gabriella, akitől megtudakoltuk azt is, hogyan érzi magát.
– Köszönöm szépen, nagyon jól, a munka nem fáraszt, inkább jót tesz nekem. Szeretem, hogy sokfelé utazhatok. Ha itthon kellene ülnöm, és csak bámulnék ki az ablakon, nagyon szomorú lennék – fogalmazott lapunknak nyilatkozva Jónás Gabriella.