Az Újvidéki Színházban bemutatott Tom Sawyer kalandjai igazi családi, zenés darab, olyan, amilyenre fiatalok és felnőttek régóta vágytak.
Mark Twain népszerű ifjúsági regényének választott része Lénárd Róbert által színpadra alkalmazva szellemes, pergő párbeszédekből, jelenetekből álló, élvezhető, izgalmas történetté kerekedett Puskás Zoltán kiváló rendezésében, aki hét felnőtt és két fiatal színészt, továbbá tizenhárom főiskolai hallgatót, azaz összesen huszonkét embert „mozgatni” tudott az egyfelvonásos zenés darabban.
– Sok, ma is ismerős embertípus vonult fel előttünk. Polly néni (Figura Terézia) egyedül neveli a két fiút. Fő dilemmája, hogy a szigor meddig tarthat, és szabad-e fizikailag az ifjút büntetni. A szegény társadalomról is beszélünk – rólunk. Az egyik lecsúszott egzisztenciájú alak a néger Muff Potter (Pongó Gábor), aki az utcán él… A legidősebb felnőtteknél az alkohol problémája található meg, a gyilkolás problémáját Indián Joe (Gombos Dániel) testesíti meg. Az említett, bemutatott társadalmi figurák valósak, nálunk és minden országban megtalálhatók – mondta a rendező, akinek sikerült a nem könnyű feladat: több generációt egy darabban szerepeltetni: a másodéves főiskolai hallgatóktól kezdve a tapasztalt színészekig, akik közül egyesek már több mint húsz éve a pályán vannak.
– Egyfelvonásos zenés darab lett a történetből. Szerettem volna az 1800-as évek fekete-fehér piszkos, füstös, macskaköves Párizs-hangulatát kicsit megeleveníteni a látványában, a ruhákkal, fénnyel, vasszerkezetekkel – a minimáldíszlettel, ami rendelkezésünkre áll –, hogy ne törjük meg ennek a hatását, varázsát, a hangulatát szünettel – hallottuk Puskás Zoltántól.
A főszereplők egyszerre készültek a vizsgaelőadásukra és a Tom Sawyer kalandjainak bemutatójára.
– Nem volt könnyű egyszerre két darabban, két különböző műfajban megfelelni – mondta Szalai Bence (Tom Sawyer). – A vizsgaelőadásra annak bemutatásáig nagy hangsúlyt fektettünk, mivel tudtuk, nagyok irántunk az elvárások. Végül Puskás Zoltán, a Tom Sawyer darab rendezője nagyon megértő volt. „Rendben van – mondta –, legyen a vizsga az első, csináljátok meg, de aztán száz százalékig csak itt legyetek.” Ez vonatkozott Ozsvár Róbertra (Huckleberry Finn) is, rám is. A kollégák is megértőek voltak, megkönnyítették az egyébként nehéz feladatot.
A darab komoly témákat is felvet...
– A gyilkosság köré épül a történet, abból adódik a többi bonyodalom is – mondta Ozsvár Róbert. – Sok helyzetben kifejezésre jut Tom Sawyer ravaszsága, hogy mi mindenre rá tudja venni a gyerekeket, mekkora manipulátor is tud lenni, és milyen kis apróság kell ahhoz, hogy a többi gyerek a melót nem melónak fogja fel, hanem melódiának – hogy idézzünk a darabból. Az előadásban vannak felnőtt manipulátorok is, de a gyereknéző a gyilkosság jelenete miatt sem fog otthon rémálmokat látni, mert szerintem nincs lesúlyozva a jelenet. A darab e téma mellett foglalkozik azzal, hogy mit jelent a barátság, és mit jelent, ha valaki, aki megesküdött, hogy valamit nem mond el, mégis megszegi a szavát. Tehát az eskü fontossága is napirendre kerül. Majd az is, hogy nem hagyjuk barátainkat és másokat a pácban.
Nem könnyű egyszerre jól énekelni és táncolni a darabban.
Ozsvár Róbert örült annak, hogy számára írtak egy olyan dalt, amelyben nem feltétlenül az énektudása diadalmaskodott, rapp dalról van szó. Magát nem tartja „énekes pacsirtának”, és kiemeli, hogy szerencsére nem szerepel minden koreográfiában, mert Huckleberry Finn, akit alakít, nem barátkozik a gyerekekkel.
Szalai Bence szerint megterhelő lehet, de hálás ez a zenés darab. Rengeteg koncentrációt és energiát igényel, mert amellett, hogy szöveges jeleneteket kell megtanulni, eljátszani hitelesen, ami magában is fárasztó, ott van még egy-egy koreográfia, tánc. A szólisták azzal is szembesülnek, hogy énekelni is kell, ami sokaknak nehéz, akiknek nincs zenei előképzettsége, azoknak megterhelő egyszerre járni, mozogni, beszélni, elénekelni a szöveget úgy, hogy az érthető legyen.
A sok gyakorlás és a közös munka eredményeként a színpadon a fiatalok ragyogóan énekeltek. Így vélekedett róluk Vitkay Kovács Vera operaprimadonna, aki jelen volt a bemutatón.
A produkcióban minden mozaikkocka a helyére került. Lénárd Róbert dramaturg és a dalszövegek írója, Klemm Dávid és Erős Ervin zeneszerzők, Ista Stepanov koreográfus és nem utolsósorban Szalai Bence, Ozsvár Róbert, Figura Terézia, Giricz Attila, Pongó Gábor , Gombos Dániel, Német Attila, Banka Lívia, Simon Melinda színészek, továbbá Dienes Blanka, Búbos Dávid, Nyári Ákos, Hajdú Sára és Kőműves Noémi, valamint az Újvidéki Művészeti Akadémia másodévesei, megvalósították a rendező, díszlet- és jelmeztervező Puskás Zoltán elképzeléseit.
