Mese egy nagy erdőről és egy kicsi lányról. Egy tigrisről, egy medvéről, egy rettenetes háromkerekű pakukmadárról. Egy patakról és egy vadászról. Meg rólunk: önmagunkról. Leginkább önmagunkról – tudhatjuk meg az előadás rövid leírásából, amelyet Lázár Ervin meséje alapján Tengely Gábor állít színpadra. A szabadkai Gyermekszínház új előadásának bemutatója április 9-én, 18 órai kezdettel lesz. Az előadást a rendező mutatta be:
– A kislány, aki mindenkit szeretett Lázár Ervin egy úgymond rövid példázata, amely fontos társadalmi jelentőséget fog meg. Az előadást ötéves kortól ajánljuk, de a felnőtteknek ugyanúgy tanulságos. Rólunk szól, a szeretetről, annak hiányáról, tehát mindarról, amit naponta megtapasztalunk, legyen szó bármilyen korosztályról. Fontosnak tartom megmutatni, hogy egy furcsa és valamelyest kegyetlen világban élünk, mindezt egy elsősorban gyerekeknek szánt előadásban. A felnőttek azzal szembesülhetnek, hogyan tekintenek egy gyerekre. Ez egy lényeges kérdés, amelyet a gyerekek különbözőképpen dolgoznak fel, ha fel tudják dolgozni. A nyolcvanas években voltam gyerek. Az akkori túlzottan optimista bábjátékokat, a múltidéző, múltba révedő előadásokat kulturális szempontból kifejezetten károsnak tartom. Szerintem a gyerekszínházak legnagyobb feladata, hogy gondolkodó embereket neveljen. Nem lehet boldogulni gondolkodás nélkül, ha nem tudunk mérlegelni és saját döntést hozni, felelőseknek lennünk magunkért és a bolygónkért. Fontos, hogy ne válaszokat adjunk a gyerekeknek, hanem kérdéseket tegyünk fel. Tisztában kell lennünk azzal, hogy teljesen más világban nőnek fel, mint amilyenben mi felnőttünk. Négyévesen jobban kezelik a számítógépet, mint ahogyan a felnőttek java része valaha is fogja, beleértve engem is. Több inger kell nekik, mert több impulzus éri őket. Az internet a mindennapjaik része, naponta látnak rettenetes és csodálatos dolgokat, ami félpercenként váltakozhat az életükben. Nem szólhatunk hozzájuk nosztalgikusan, az nem az ő nyelvük, az a mi nyelvünk. Érdemes tehát a szülőknek, nagyszülőknek eljönniük a gyerekkel, mert egy látványos és szép előadást láthatnak, ami után lesz miről beszélni, például a családról, a szeretetről, a tanulásról és a felnőtté válásról – ismertette Tengely Gábor, a győri Vaskakas Bábszínház főrendezője, a Színház- és Filmművészeti Egyetemen bábszínész szakos osztályvezető tanára, aki egy örömteli munkafolyamatról is beszámolt.
– Nem nagyon ismertem a társulatot. Egy műhelymunkán keresztül ismerkedtünk meg. Ekkor meggyőződhettem arról, hogy elképesztően jó társulatról van szó, nagyon tehetséges színészekről. Ritkán találkozni ilyen jó csapattal. Ez egy nagyszabású előadás, nagyon fontos számomra, és mindannyiunknak az. Szokatlan feladatokkal hozakodtam elő, és sok szempontból másmilyen lesz ez a produkció – hallottuk a rendezőtől.
Az előadás története Brunellát helyezi középpontba, akit többen formáznak meg, például a hatéves Góli Zsuzsa:
– Először nehéz volt színpadra állnom, mert még nem tudtam, mit kell tennem, de miután ez kiderült, könnyebben ment, a rendező bácsi sokat segített – mesélte a kislány.
Szintén Brunellaként láthatjuk a színpadon a tizenkét éves Dedovity Tomity Leát, aki az Október 10. Általános Iskola tanulója:
– Én egy kicsit nagyobb Brunella vagyok. Egy verssel kellett bemutatkozni, azután a színészekkel játszottunk és táncoltunk, nagyon örülök, hogy játszhatok az előadásban – mondta Lea.
A felnőtté válás útján Gál Elvira játssza Brunellát:
– Az előadásban a tini és a felnőtt Brunellaként jelenek meg, aki elmegy az erdőbe, és elképesztő kalandokban lesz része. Itt még nincs vége, a közönség egy idősebb Brunellát is megismerhet. Egy különleges előadást láthat az, aki megnézi – hallottuk a színművésznőtől.
