Ki ez a hang a fejemben?

Megtartották az Újvidéki Színházban a 2024/25-ös évad első bemutatóját, amely a Miloš Lolić által rendezett Mit járkálsz itt meztelenül? című Georges Feydeau-komédia.

Több szempontból is elmondhatjuk, hogy ez a produkció nem átlagos előadás, ehhez hasonlót még nem láthattunk ezen a színpadon. Adott az alapkoncepció: egy budapesti lakás nagyasszonya nem hajlandó felöltözni a hőségre panaszkodva, a politikus férje pedig láthatóan és nagyon is hallhatóan felháborodik ezen. Mikor megyünk végre üdülni? – kérdezi egyre az asszonyka, de az ura csak hárít, a parlamentben szükség van rá, még ülésezik a tisztelt ház. A vitának láthatóan sosem érünk a végére, még úgy sem, hogy vendégek hada érkezik a fülledt lakásba, akiket az asszony szintén hasonló szerelésben fogad, nekik is a saját igazát bizonygatva. Egyik botrányos helyzet követi a másikat, a képviselő nem győzi kieszelni az újabbnál újabb magyarázatokat felesége szokatlan viselkedésére, félve vetélytársai véleményétől.

A Mit járkálsz itt meztelenül? egy ötszereplős előadás – az újvidéki színpadon azonban ezt az öt szerepet tizenegy színész játssza. A társulatot Banka Lívia, Crnkovity Gabriella, Szalai Elor Emina, Figura Terézia, László Judit, Kőrösi István, Mészáros Árpád, Német Attila, Pongó Gábor és Sirmer Zoltán képviselik, de vendégként színre lép velük Eva Voštinić szabadúszó színésznő és Benák Gabriella hegedűművész is.

Talán ebből adódik az előadás legszokatlanabb megoldása, hiszen férfiakat nem látunk a színpadon, csak férfinak öltözött nőket és pár, őket követő, lilába burkolt „mély hangot”. Ez több kérdést is felvethet a nézőben. Kik ők? A belső hangunk, az irányítóink vagy az életünk szinkronszínészei? Tudjuk, hogy már az ókorban, mikor még nők nem léphettek színpadra, alkalmaztak ilyen megoldásokat. Akkor férfiak vagy fiúk játszották a női szerepeket is. A rendező ezúttal fordított ezen a felálláson.

– Minél idősebb vagyok, minél régebb óta foglalkozom a színházzal, annál egyértelműbbé válik, hogy a komédia azon kívül, hogy nevessünk, sok másra is jó. Elénk tárul egy másfajta közlésmód, ami arra is jó lehet, hogy ez által komolyabb témákkal is foglalkozzunk, és a segítségével felnyissuk az emberek szemét. Nem ez az első alkalom, hogy ilyen szatirikus darabon dolgoztam, de még így is elmondhatom, hogy kihívás volt. A munkafolyamat során elérünk ahhoz a ponthoz, amelyen megállunk és elgondolkodunk, hogy ez tényleg csak komédia? Felvetődnek olyan kérdések, mint a politikai struktúra vagy a nőkhöz való hozzáállás. A kérdés pedig átalakul azzá, hogy erőszakkal törekedjünk-e a közönség megnevettetésére, vagy talán jobb, ha a rejtett mondanivalót tálaljuk és megnézzük, vicces-e? Amikor először találkoztam a színészekkel, és elkezdtük a közös munkát, még nem volt világos a szereposztás. A próbafolyamat első két hetében minden színész minden szerepet olvasott, így határoztuk meg, hogy kihez melyik szerep illik a legjobban. Ez vezetett el ahhoz, hogy fordítsunk a nemeken, hiszen végül is Feydeau is a férfi-női kapcsolatokról beszél. Az improvizációk során több lehetőség is felmerült, és itt azt is megemlítem, hogy nem tudom szavakban kifejezni, mennyit segített ez a társulat, ők motorként hajtottak engem is tovább a munkában, végül ebben a változatban éreztem, hogy a legjobban működik ez a szöveg – számolt be tapasztalatairól a rendező.

– Nagyon érdekes feladat volt az egész színészgárdának, hogy ezt a sok érzelmet finoman mutassuk be, és többet adjunk, mint amennyit a szöveg elsőlabdásan nyújt nekünk. Nemcsak emberi viszonyokról, hanem kompromisszumról, meghunyászkodásról, fölényeskedésről is szó esik, amitől rétegesebb ez a mű. Amikor megérkeztek a kosztümök, akkor merültünk el igazán a darab mélységeiben, hiszen még a szemünk sem látszik, és mi sem látunk sokat a környezetünkből. Nem volt egyszerű megszokni, hogy összehangoljuk a mozgást, és közlekedjünk a térben, meg kellett tanulnunk úszni a többi színész között és a díszletben is. Maximálisan használtuk a nem verbális kommunikációt és a testünket. Érdekes volt párban dolgozni, követni egymást. Ezt az előadást, mint minden mást is, természetesen mindenkinek ajánljuk, hiszen amellett, hogy szórakoztató, legalább egy kérdést felvet mindenkiben – nyilatkozta Német Attila, a szereplők egyike.

– Nagyon izgalmas volt a folyamat, látszólag könnyű, hogy folyamatosan követjük egymást a párunkkal a színpadon, de ez nagy koncentrációt igényel. Az egyik adja a testet, a másik a hangot. Természetesen nagyon sokat gyakoroltunk, de néha még így is jönnének reflexből a szavak vagy a cselekedetek, de ha nem követjük le egymást, szétcsúszik az egész. Fokozatosan hangolódtunk egymásra a párjainkkal. Amíg az asztalnál ültünk, könnyűnek tűnt, de amikor már elkezdtünk a térben is létezni, rájöttünk, milyen nehéz ez. Különösen azért, mert mindketten mozgunk, van feladatunk, mindez mellett figyelnünk is kell. Különleges kihívás volt, rengeteg kommunikációra van szükség, türelemre és toleranciára. A rendező is fokozatosan adagolta az ötleteit, nem tudtunk mindent elsőre, így a szereposztást sem. A darab két fordítását is olvastuk, a folyamat során derült ki igazából, hogy mi is lesz ennek a vége. Elmondta nekünk, hogy ő is kísérletezett, új dolgokat próbált ki, így ez mindannyiunknak felfedezés volt – mondta az először férfibőrbe bújt Crnkovity Gabriella.

A tegnapi bemutatót követően, az előadást szeptemberben még kétszer láthatja a közönség, 23-án és 30-án, amelyekre már csak az utolsó jegyek elérhetőek.