A múlt héten tartották meg a 31. Nemzetközi Gyermekszínházi Fesztivált Szabadkán, a rendezvénysorozat pedig ezúttal is ünnepi díjátadóval zárult. A versenyprogramban az idén tizenkét előadást láttunk, amelyek Németországból, Észtországból, Csehországból, Magyarországról, Montenegróból, Törökországból, Spanyolországból, a boszniai Szerb Köztársaságból, Franciaországból és Horvátországból érkeztek. Szerbiából a niši színház produkcióját tekinthették meg az érdeklődők, és az idén is fellépett a Szabadkai Gyermekszínház. Eredetileg tizennégy előadás és kettővel több ország volt versenyben, de Litvánia még a fesztivál előtt lemondta a részvételt, a szlovén társulatnak pedig technikai problémái adódtak, így nem jutottak el Szabadkáig.
A szelektor dr. Zoran Đerić volt, a nemzetközi összetételű zsűrit pedig dr. Luka Kecman, az idei egyik Kis herceg-díjas, dr. Ewa Tomaszevszka, a tavaly bevezetett Oton Tomanić-díj idei kitüntetettje, valamint Morana Dolenc horvát rendezőnő alkotta. A döntésük értelmében a fesztivál legjobb előadása a franciaországi Ne várj rám… című produkció. A zsűri az indoklásban a díszlet kreatív megoldását, a leleményes színészi játékot és a történet finomságát, érzékiségét emelte ki, amivel hatást vált ki a nézőkből. Ez az előadás a legkisebbekhez szól, és egy varázslatos, álomszerű világba invitálja őket, ahol a házaknak szárnyai, lábai és vitorlái vannak, éjjelenként pedig útra kelnek. Egyszer azonban egy ház a tulajdonosa nélkül indul meg. Vera Rozanova a díjátadón azt mondta, hogy nagyon megható számára ez az esemény, és egyáltalán az is, hogy Szabadkára jöhetett. Tizenhárom évvel ezelőtt járt itt legutóbb egyetemistaként, és nagyon jó érzés volt neki visszatérni. Elmondása szerint nagyon szép élmények kötik a városhoz, megváltozott itt az élete.
Luka Kecman átadja a díjat Horváth Blankának (Kovács Attila felvétele)
A legjobb rendezésért járó elismerést Ludmila Fedorovának ítélték oda, aki a boszniai Szerb Köztársaság Piroska című előadását rendezte. A legjobb eredeti zene kategóriában a montenegrói Zöld hegyvidék című produkció diadalmaskodott, az elismeréssel Ivan Marovićot díjazták, amiért az általa szerzett zene erősen meghatározza az előadás hangulatát. A legjobb díszletért az észtországi Kuti című produkciót jutalmazta a zsűri. A Kutiban kis bábok szerepelnek, az előadás története pedig egy kastélyban játszódik, ahol a királylány esküvőjére készülnek, ám ekkor támadás éri a kastély népét. Az alkotók elmondása szerint olyan díszlet megtervezésére törekedtek, amelyet fesztiválokra is elvihetnek, mégis eléggé varázslatos ahhoz, hogy magával ragadja a nézőket. A legjobb, legtetszetősebb bábokért a boszniai Szerb Köztársaság Piroska című előadása kapott díjat, amiért kedves bábokat alkottak meg kedves történethez.
A zsűri öt egyenrangú színészi/bábvezetői díjat is odaítélt, amelyet esetenként többen is osztanak. Díjat kapott Horváth Blanka a Szabadkai Gyermekszínház Játssz velem című szerb nyelvű előadásban megformázott szerepéért; Marli Santana, a spanyolországi Simona, a majomlány című produkcióból, a csehországi Ősemberek című előadás színészgárdája, a boszniai Szerb Köztársaság Piroska című előadás szereplői, valamint a verőcei gyermekszínház Csupa édes mese című előadás színészei is. Különdíjat a németországi Aranyásók című előadásnak ítélt oda a zsűri, az újszerű és kreatív hozzáállást dicsérve, ez az előadás ugyanis a virtuális valóság elemeit és technikáját használta, a közönség pedig VR-szemüvegek segítségével tekintette meg.
A gyerekekből, fiatalokból álló zsűri is leadta a voksát. Az ő döntésük értelmében a legjobb a boszniai Szerb Köztársaság Piroska című előadása lett, emellett kiemelték a cseh Ősemberek című produkciót is. Az Ősemberek az emberiség hajnalán játszódik, amikor az őseink még a természet törvényei szerint éltek. Az előadás visszarepít bennünket abba a korba, amikor nem léteztek házak, nem volt tető, amely az esőtől védene, sem kályha, amely melegséget adna a zimankós téli időjárásban. A kényelemért meg kellett küzdeni, a természettel együttműködni pedig létkérdés volt.
A verőcei színházat is Piroska, pontosabban a farkas ihlette meg (Damir Vujković felvétele)
Kétszer Piroska
Az idén érdekesen alakult a versenyprogram, hiszen ugyanazt a mesét kétféle feldolgozásban is láthattuk. Piroska történetét a Grimm fivérek és Charles Perrault meséje nyomán, vagy épp mellőzve azt, a boszniai Szerb Köztársaság és a horvátországi, verőcei gyermekszínház is színre vitte. Vajon kell-e a világnak két Piroska? A válasz egyértelműen: igen.
A zsűri a boszniai Szerb Köztársaság előadását emelte ki. A színházuk rendszeresen részt vesz a Nemzetközi Gyermekszínházi Fesztiválon, legtöbbször klasszikus vagy jól ismert mesékkel, a közönség pedig megszerette az előadásaikat, azért is, mert kedves, mosolygós, gombszemű és gülüszemű bábokkal játszanak. Az ő változatukban Piroska anyja nem küldi Piroskát meggondolatlanul az erdőbe, hirtelen halaszthatatlan dolga akad, és kislány maga vállalkozik rá, hogy hűséges kutyusával elmennek meglátogatni a gyengélkedő nagymamát. Az éhes farkas pedig nem nyeli le azonnal a nagyanyót, hanem a teáskannáját, őt pedig csak utána. Az előadás jócskán humoros. Tartja is magát az eredeti meséhez, de el is tér tőle. Hasonló hozzá, mégis teljesen más.
A verőcei színház még távolabb merészkedett a jól ismert Piroskától. Szintén humoros előadást készítettek, a főhősünk, Piroska itt is nagyon készséges, szívesen megy a nagymamához, a problémát viszont a farkas okozza, akinek esze ágában sincs megenni a nagymamát, mert ő az édességeket szereti. A csokit, a nyalókát, a kekszeket, a tortákat, a kalácsokat, egyszóval bármi édeset. De akkor mi lesz a mesével? A farkas végül kelletlenül, de befejezi, teljesíti a küldetését, beteljesíti a sorsát, viszont külön kiemeli, hogy ő nem egy gonosz farkas, még akkor se, ha tisztában van vele, hogy szükség van egy negatív szereplőre, és ezt ebben az esetben pont ő tölti be. Sőt, végül már henceg is azzal, hogy nélküle nincs is mese. Az alkotók az előadás kapcsán arról beszéltek, hogy tulajdonképpen pont ezt szerették volna taglalni, megvizsgálni, hogy létezhet-e mese negatív szereplő nélkül, hiszen a mesék legtöbb esetben a jó és a rossz küzdelmére épülnek. Végül a jó diadalmaskodik, a rossz pedig elnyeri méltó büntetését. A szereplők emiatt vagy makulátlanok, vagy a velejéig romlottak, menthetetlenül gonoszak. Céljuk arra rávilágítani, hogy ez nincs mindig így. A jó és a rossz tulajdonságok gyakran keverednek. Az ő meséjükben ezért a farkas valójában jó, a „munkája” pedig az, hogy rossz legyen. Ez a szerepe. A verőcei színház bábjai is szimpatikusak, maga az előadás pedig dinamikus, pörgős, néha kicsit képregényszerű volt.
Mindkét produkció lekötötte a felnőttek figyelmét is, az idősebbek is jót nevettek a poénokon. Ugyanakkor egyik Piroska-verzió sem hagyta figyelmen kívül azt, hogy tanmeséről van szó. A fő üzeneteket – hallgatni kell a szülőkre, nem szabad letérni az útról, idegenekkel szóba állni pedig végképp tilos – átadták a gyerekeknek.
Nyitókép: Jelenet a boszniai Szerb Köztársaság Piroskájából (Lukács Melinda felvétele)
