Szerdán tartják az Újvidéki Színházban a Cabaret Piccolo Grande – Distopia című előadás bemutatóját. A rendező Lénárd Róbert. Az előadás száz év múlva, 2124-ben játszódik, Újvidék egy betontenger, már bekövetkezett az atomháború, mindenhol radioaktív hulladék, lövöldözések, klónüzemek, figyelnek minket az ufók és a Cár, a Mesterséges Intelligencia. Valahogy így lehet összefoglalni azt a káoszt, ami uralja majd a színpadot, de a kilátástalanság ellenére mégis lesz lehetőség a nevetésre is.
A rendező, Lénárd Róbert (Ótos András felvétele)
A szereplők: Sirmer Zoltán, Ozsvár Róbert, Német Attila, Ferenc Ágota, László Judit, valamint a Művészeti Akadémia két negyedéves hallgatója: Greguss Lilla és Sadiković Marijo. Zongorán közreműködik: Szalai Bence.
– Nekem három különböző szerepet kell megformálnom. A szöveget együtt alakítottuk a próbafolyamat során, ezért sok részt magaménak érzek, pontosan ezért teljesen más egy olyan darabban játszani, ami valamilyen szinten belőlem van – osztotta meg gondolatait Sirmer Zoltán.
– Én valójában először vagyok szerves része ilyen szerzői projektnek, és nagyon élveztem, hogy kaptunk házi feladatokat, azt, hogy mi hoztuk létre a szöveget. Persze ezt a rendező, Lénárd Róbert átalakította, de mi hoztunk olyan dolgokat az előadásba, amiről csak mi tudjuk, hogy valójában mi találtuk ki, de nekem is vannak olyan részek, amiket sajátomnak érzek, és úgy hiszem, hogy én is hozzáadtam valami ahhoz, hogy ez megszülethessen. Nekem is három karakterem van, de igazság szerint mind a három kabarettista, csak más formában jelennek meg – tudtuk meg Greguss Lillától.
– A szöveg szerintem oda-vissza szűrődött a rendező és a színészek között. Az én karakterem jelenléte az előadásban a házi feladatok és a beszélgetések során alakult ki. Nagyon élvezetes és szórakoztató próbafolyamat volt, élveztük azt, hogy egy futurisztikus világot kell kitalálnunk és ennek kapcsán fantáziálunk – mondta Ozsvár Róbert.
– Számomra ez egyszerre volt egy igen nehéz és egy könnyű periódus is. Rengeteg tragikus és nem várt pillanat történt az életünkben a próbafolyamat során, mi pedig, mint egy kis család, összegyűltünk és ezeket megbeszéltük. Szerintem bizonyos mértékben ezek is hatottak az előadás formálására. Sokat gondolkodtunk azon, hogy mit tudunk az életből meríteni, és mit tudunk átvetíteni a jövőre. Ez egy nagyon komplikált folyamat volt, de azt hiszem, hogy jó eredményt tudtunk elérni, és szép jelenetek születtek – mesélte Német Attila.
– Az előadás és az egész próbafolyamat során olyan dolgokat tudtam meg magamról, amiket eddig nem. Emellett egy tökéletes színészi feladat az, hogy másodpercek alatt kell átváltani az egyik karakterből a másikba. Ez egy olyan dolog, amit máshol nem biztos, hogy meg tudtam volna tanulni, és ez egy hatalmas segítség a jövőre nézve – mondta Sadiković Marijo.
– Két embert mindenképp meg szeretnék említeni. Az egyik Szalai Bence, aki zongorán kísér minket az előadásban, a másik pedig Puskás Zoltán, aki a kosztümökért felel. Ő pontosan eltalálta, hogy mi az, amit mi szeretnénk, és mindenkinek egyedi kosztümje van, olyan, ami tökéletesen áll neki. A rendezőnek nagyon sikerült kitalálnia, hogy kiket válogasson be ebbe az előadásba. Jól össze tudtunk hangolódni a munka során, és végig pozitív hangulat uralkodott – hallottuk Ferenc Ágotától.
– Nem mindig veszi ki jól magát, amikor a színészek és a rendező jó barátságban vannak egymással. Ez a próbafolyamat kivétel volt ez alól, pont ez az ismeretség, és ez a laza, fesztelen hangulat szülte meg azt, hogy élvezzük a próbafolyamatot, és aztán szeressük játszani az előadást. Szerintem mindenki nevében elmondhatom, hogy jó élményként maradt meg bennünk – osztotta meg gondolatait László Judit.
A bemutatóra és az első reprízre már elkeltek a jegyek. Az előadás legközelebb január 24-én és február 3-án lesz újra repertoáron.
Nyitókép: A darab rendezője és színészei (Ótos András felvétele)
