Marko Dulić és Vuk Milanović fiatal zeneszerzők átiratában énekelte P. I. Csajkovszkij, Sz. Rahmanjinov, P. Bulahov és A. Borogyin szerzeményeit a moszkvai Nagyszínház (Bolsoj), a világ leghíresebb operaházai egyikének, Oroszország vezető zenés színházának művésznője, aki a moszkvai Csajkovszkij Zeneakadémián tanult. A komolyzene hazai és külföldi rajongói Ulrica (Un ballo in maschera), Azucena (Il trovatore), Amneris (Aida), valamint Covent Garden, Sosostris (A Midnight Brides) és Marina (Borisz Godunov) szerepeiben tapsolták meg, továbbá emlékeznek fellépéseire a Londoni Promenádkoncerteken, valamint az európai és az egyesült államokbeli nagy operaházak színpadán.
Amikor a sikeres újvidéki koncert, szívélyes fogadtatás, sok taps után arról érdeklődtem, hogyan jött létre az orosz zene gyönyörű estje a Szerb Nemzeti Színházban, Kalmár Tímea, a TAJJ vonósnégyes csellóművésznője csak ennyit mondott:
– Isten útjai kifürkészhetetlenek. Az orosz művésznő javaslatot tett arra, hogy mit szeretne énekelni, mi pedig összeválogattuk a műsort…
Hogyan alakult a kiváló újvidéki vonósegyüttes idei repertoárja, s mik a további terveik?
– Valahogy úgy hozta a sors, hogy kortárs zenét játszunk. Hosszú idő után visszatértünk a klasszikus művekhez. Augusztustól kezdődik a főmunka. A legközelebbi újvidéki fellépésünkön októberben Bruccit, Királyt és Sosztakovicsot játsszuk, a Belgrádi Rádióban tervezett fellépésünk alkalmával Rahmanjinov-, Vrebalov- és Sosztakovics-műveket adunk elő.
Aleksandra Krčmar Ćulibrk első hegedűsünk vonósnégyest ad elő az Újvidéki Művészeti Akadémián, Jovanka Mazalica másodhegedűsünk a Szerb Nemzeti Színház Operazenekarának a szekundvezetője, Jelena Filipović brácsásunk szintén az akadémián tanít vonósnégyest, én pedig gordonkás vagyok, kamarazenét tanítok a Művészeti Akadémián. A legnagyobb feladatunk, hogy a doktori munkánkat mielőbb befejezzük.
Milyen energia, milyen titok tartotta össze ennyi éven át ilyen sikeresen a négy zenészt, a négy nőt?
– Huszonegy évvel ezelőtt Varga István tanárunk válogatott össze bennünket ebbe a vonósnégyesbe, a keresztnevünk kezdőbetűjéből állt össze a kvartett TAJJ neve.
Ennyi évi együttes munka során természetesen a barátság, testvéri szeretet is kialakult közöttünk, az tart össze bennünket. Munkáink összefűződnek, azt hiszem, ugyanolyan érzés- és gondolatvilágunk van. Az ember ritkán talál ugyanolyan kollégákra, akik ugyanazt az álmot álmodják. S ez a hosszú évi együttműködés titka. Minden fellépés előkészítése nagyon sok munkával és lemondással jár. Rajtam kívül a három zenésznek családja van. Helyt állnak mint feleségek, mint édesanyák, mint tanárok, mint zenekari zenészek, és természetesen a vonósnégyesben is.
Honnan ered a gordonka – vagy ahogy még nevezik –, a cselló, kisbőgő iránti szeretete? A hegedű után a legdallamosabb vonós hangszer, hangja a legközelebb áll az emberi hanghoz...
– A cselló az én nagy szerelmem. Mert a Zeneiskolában, Szabadkán a zenei óvó néni nemcsak óvó néni, hanem csellista is volt, szőke hajú, zöld szemű, ízlésesen sminkelt. Fogalmam sem volt, hogy néz ki a cselló, de miatta választottam ezt a hangszert. Kevés ideig voltam nála. Utána oda kerültem a második apámhoz, Molnár Mirko tanárhoz, s úgy érzem, ő az, aki erre a pályára irányított.
Véleménye szerint a kamarazenélés segíti-e a fiatalok művészi kibontakozását?
– Tele van a szívem, mert látom, egyre több fiatal kamaraegyüttes jelenik meg, szeretettel muzsikálnak. Gondolom, húsz éve figyelnek minket az akadémián: látják, hogy összetartunk, dolgozunk. Noha anyagi támogatást nem kapunk, kitartunk több mint két évtizede, mert szeretjük a kamarazenélést. Igazán csak a szeretet és a megbecsülés tart bennünket össze, valamint a zene iránti tisztelet. Amikor az ember látja a zenei utódokat, akkor úgy érzi, ez megért minden lemondást! – mondta Kalmár Tímea csellóművésznő.
Köszönöm a beszélgetést, és sokkal több fellépést, meghívást kívánok a TAJJ vonósnégyesnek!
