A hagyományos, sorrendben 34. szemle szervezői az új utak keresésének jegyében szerkesztették az idei műsort. Igaz, a fesztivál történetében, az alapvető kamarazenei jelleg mellett mindig voltak más műfajú programok is – szimfonikus koncertek, opera- és balettelőadások, dzsesszestek, kórusprogramok és audiovizuális projektek. Ezúttal még kifejezettebb a NOMUS frissebb arculatát célzó törekvés, ugyanakkor az ország három legjobb szimfonikus együttese és a bécsi Brahms Trió szerepeltetésével a hagyományos zenei formák is helyet kaptak a műsorban, méghozzá igen magas színvonalon.
Már az ünnepi megnyitója is újítás jegyében kezdődött április 24-én a zsinagógában. Az Újvidéki Színház művészei a Művészeti Akadémia növendékeinek közreműködésével Miroslav Antić verssoraira mutattak be rendkívül hatásos összeállítást Táborosi Margaréta színpadi és koreográfiai feldolgozásában. Ennek a hangulatkeltő dinamikus bevezetőnek a végén vágta át jelképesen a szalagot a polgármester képviseletében Vanja Vučenović, majd köszöntőjében kiemelte, hogy a nemzetközileg elismert NOMUS azoknak a nyomatékos érveknek egyike, amelyek által Újvidék 2021-ben elnyerheti az Európa kulturális fővárosa címet.
A megnyitó koncert vendége a Belgrádi Filharmónia zenekara volt Dmitrij Szitkoveckij neves hegedűművész vezetésével. A műsor első számaként Arvo Pärt észt származású zeneszerző Szerzetesek című kompozíciója hangzott el hegedűre, vonószenekarra és ütőkre készült változatban. Szitkoveckij, aki egy személyben töltötte be szólista és karmester szerepét, jó érzékkel keltette életre az ismert szerzemény vallási érzelmekkel átszőtt sötét misztikumát. A teljes interpretációt valójában Szitkoveckij játékának átütő virtuozitása, valamint hegedűjének világos színezetű, szárnyaló tónusa uralta. Nem véletlen, hogy a műsor második számának Szitkoveckij, John Corigliano A vörös hegedű című, vonószenekarra, hárfára és ütőhangszerekre készült szvitjét választotta. Ugyanis a hangulatában és hangzásában az előbbihez hasonló meditatív mű is alkalmas volt arra, hogy saját művészetét érvényesítse. Sajnos ez a túl hosszan tartó borongós hangulat a jó előadás ellenére is nyomasztólag hatott az ünnepi koncert légkörére. A hangverseny második részében viszont Alekszandr Borogyin Második szimfóniája romantikus hangvételével, orosz és orientális dallamvilágával a Szitkoveckij vezette Belgrádi Filharmónia zenekarának példás előadásában osztatlan tetszésre talált.
Talán korai a fesztivál vége előtt a bécsi Brahms Trió április 25-én a városháza dísztermében megtartott koncertjét a NOMUS egyik legszínvonalasabb eseményének nyilvánítani, de indokolt, ha a kiváló művészek remek játékára hivatkozunk. Érdekességként említjük, hogy Boris Kuschnir hegedűművész Ukrajnából, Orfeo Mandozzi gordonkaművész Svájcból, Jasminka Stančul zongoraművésznő Szerbiából került az osztrák fővárosba. Mégis igazi bécsi hangulatot sikerült teremteniük. Élvezettel hallgattuk tolmácsolásukban Chausson g-moll, opus 3-as trióját, Brahms második, C-dúr, opus 87-es trióját és Mendelssohn d-moll, opus 49-es úgyszintén hegedűre, gordonkára és zongorára komponált kamaraművét. Az első két alkotás a kései romantika idején, a harmadik közvetlenül a korait követő korszakban keletkezett, de a vendégművészek tolmácsolásában mintha eltűntek volna a különbségek, mintha kiforrott játékstílusukkal közös nevezőre hozták volna a három, sok tekintetben egymástól eltérő alkotást. A két vonós hangszer világos tónusa és a zongora kristályos szólama természetes módon fonódott egységbe és alakította ki a Brahms Trió játékának jellegzetes hangzását. Mesteri volt az a szellemes műértelmezés, amellyel a három művész tökéletes egyensúlyba hozta a zene könnyed, gyöngyöző humorral átszőtt pillanatait a partitúrák energikusabb hangvételű ütemeivel.
Még egy hangversenyen vehetett részt április 25-én a fesztivál közönsége. A Szerb Nemzeti Színházban 22 órakor az olaszországi Soqquadro Italinao együttes lépett fel. Vincenzo Capezzuto kontratenorhoz öt zenész társult, akik különféle régi és modern hangszereken kísérték a 16.-tól a 20.-ik századig terjedő válogatást az olasz zene tárából. A műsort Claudio Borgianni rendezte. Egyike volt ez a program azoknak az utóbbi időben egyre gyakrabban hallható kísérleteknek, amelyek a régi zenét mai köntösben igyekeznek feleleveníteni. Ilyen hozzáállás eredményeként szinte egyformán hangzott például a reneszánsz kori Claudio Monteverdi zenéje a huszadik századi olasz szerzők, Ziani és Canfora kompozícióival. Nem biztos, hogy a szigorúbb zenetudomány jóváhagyná ezt a metamorfózist, de végül is Capezzutónak kellemes hangja és rokonszenves színpadi megjelenése volt, ami az együttes igen jó közreműködésével – legalábbis a lelkesen tapsoló közönség szempontjából – sikeres produkciót eredményezett.
A NOMUS eseményeiről következő beszámolónkban tájékoztatjuk olvasóinkat. Tegyük hozzá, hogy a fesztivált kedden 20 órai kezdettel az újvidéki zsinagógában a Vajdasági Szimfonikus zenekar zárja. Vezényel Berislav Skenderović, szólistaként közreműködik Kinka Rita.
