Az újvidéki Zenei Ünnepségek műsora a fesztivál harmadik napján Kemal Gekić magánestjével kezdődött. Fellépése iránt nagy volt a közönség érdeklődése, ami érthető is, hiszen a világjáró művész attrakciószámba menő fellépései mindig eseménynek számítottak Újvidéken is, ahol Gekić már akadémiai hallgató korában felhívta magára a figyelmet. Ezúttal három ismert mű átiratát tűzte műsorára: Beethoven Ötödik szimfóniáját és Wagner Tannhäuser című operájának nyitányát Liszt feldolgozásában, valamint Muszorgszkij Éj a kopár hegyen című szimfonikus költeményét, amelyet saját átiratában mutatott be. Ezen kívül Rachmaninov nyolc miniatűrjét (Elégia, két prelűd és öt etűd), továbbá záró számként Balakirev Iszlamej című keleti fantáziáját. Pályafutása során Gekić provokatív műértelmezését több alkalommal elutasították a szakma autoritásai. Varsóban az 1985-ös Chopin-vetélkedő bírálóbizottsága marasztalta el játékát, három évre rá a Montreali Nemzetközi Verseny zsűrije vélekedett hasonlóan, de itt is erkölcsi sikert aratott. Övé lett a közönség díja. A NOMUS-on is megismétlődött a már szokásossá vált megoszlás. A közönség tapsviharral köszöntötte a művészt, véleményünk szerint az átiratok közül a Wagner-nyitány erőteljes megszólaltatása volt a legsikerültebb. És Rachmaninov kompozíciói, amelyekben a lírai gondolatok tartalmas megfogalmazása hatott meggyőzően.
A késő esti koncert a Szerb Nemzeti Színház nagytermében új színt kölcsönzött a fesztivál műsorának. A jelenleg Németországban élő ajzerbajdzsáni művésznő, Aziza Mustafa Zadeh vendégszerepelt triójával. Saját improvizációit játszotta, amelyekben rendkívül finoman szövődött egymásba a dzsessz zene és hazájának dallamvilága. Rögtönzéseinek alapja az azeri tradicionális zene egyik ismert műfaja, a mugam volt, amelynek három változatát művelik a karabaki, shirváni és bakui körzetben. A mugam, amely szájhagyomány által öröklődik nemzedékről-nemzedékre, valójában a klasszikus költészet és a lokális népzene hangsorainak, melódiai szabványainak ötvözése. Az általános globalizáció korszakában egyre gyakoribb jelenség a távoli kultúrák kombinálása és ennek igen szép példája Aziza Mustafa Zadeh művészete, aki édesapja munkásságát folytatva a dzsessz stílusában szólaltatja meg a jellegzetes, orientális színezetű azeri népi dallamokat. Zongorán előadott, helyenként kissé visszafogott, de mindvégig vonzó improvizációi és autentikusan hangzó énekszámai emlékezetes élményben részesítették a koncert közönségét. Külön elismerést érdemel a trió nagyszerűen játszó bőgőse és dobosa is, akiknek a nevét a műsorfüzet sajnos nem árulta el.
A fesztiválon vasárnap is két koncert zajlott le. A zsinagógában a Szerbiai Rádió és Televízió belgrádi stúdiójának szimfonikus zenekara hangversenyezett Bojan Suđić vezényletével, a szólista Aleksandar Madžar zongoraművész volt. Előadásukban Prokofjev műveit hallgattuk: az Első, Desz-dúr, opus 10-es és a Második, g-moll, opus 16-os zongoraversenyt, valamint a B-dúrban komponált, opus 100-as, Ötödik szimfóniát.
Madžar művészetét jól ismeri és nagyra értékeli az újvidéki közönség. A neves művészről mondjuk el, hogy Belgrádban született, ott kezdte meg tanulmányait majd Moszkvában, Strasbourgban és Brüsszelben folytatta neves pedagógusok irányításával. Jelenleg, a koncertezés mellett Brüsszelben a Flamand Királyi Konzervatórium és a Svájcban a Berni Zene és Színművészeti Akadémia tanáraként tevékenykedik. Már pályafutása kezdetén elismeréssel írtak róla zenekritikusok, a többi között a Guardian tudósítója, aki Madžar művészetében a megfontolt műsorválasztást és a művek fantáziadús előadását emelte ki. Ezek a jellemvonások érvényesültek az újvidéki koncerten is. Precíz tolmácsolásában igen hatásosan elevenedtek meg Prokofjev zongoraversenyei. Nagyszerűek voltak a szerző zenéjére jellemző, nemegyszer groteszk fordulatok szellemes vonulatai, erőteljes volt a sűrűn hangszerelt, disszonáns harmóniákkal megtűzdelt zenekari hangzás közepette is mindvégig kiválóan érvényesülő zongoraszólam szuverén megszólaltatása.
A program mások részében Prokofjev egyik legismertebb, legtöbbet játszott szimfonikus alkotását mutatta be Bojan Suđić remek vezényletével a zenekar. Suđić a mai nemzetközi karmestergárda élvonalához tartozik. Mind a szimfonikus zene, mind az opera és oratórium műfajában kiváló eredményeket ért el, itthon és külföldön egyaránt. Több, mint húsz éve művészeti vezetője a Szerbiai Rádió és Televízió szimfonikus zenekarának, amely irányításával első rangú együttessé fejlődött. Prokofjev szimfóniája a második világháború idején, 1944-ben keletkezett, de a sötét korszak közepette is az emberi jóságba vetett hit nyilvánul meg benne. Előadása rendkívül igényes, annál megérdemeltebb az elismerés, amellyel a vendég együttes kitűnő teljesítményét értékeljük. Valóban nagyszerű volt a zenekari szólamok kifejező megfogalmazása és szerves egységbe kovácsolása és pompásan hangzottak az egyes hangszereknek, a tiszta intonáció és a motívumok karakterének kidomborítása szempontjából is dicséretre méltó szólói. Ezt a koncertet is, akár a Brahms Trió estjét, a NOMUS legszínvonalasabb eseményei közé sorolhatjuk.
Jól sikerült a késő esti hangverseny is, amelyen a Mária neve templomban az I Fagiolini nevű angliai énekegyüttes mutatott be rokonszenves programot A brit vokális zene ötszáz éve címmel. A túlnyomórészt többszólamú szerzemények stílusos előadásával és üde humorérzékükkel nyerték meg a közönség tetszését.
