Az eredetileg tervezett két hangversenyből csak az elsőt, a szabadkait tartották meg, a másnapi, belgrádit már lemondták az árvíz miatt. Az esőzés némileg rányomta bélyegét a szabadkai rendezvényre is, hiszen maradt szabad férőhely a városháza pompás dísztermében. Ilyen körülmények között megbocsátható, ha valaki otthon maradt. Aki pedig eljött, dicséretre méltó, a komolyzenei hangversenyhez illő magatartást tanúsított. Sajnos egyre gyakrabban fordul elő, hogy a publikum beletapsol egy-egy zenemű tételei közé. Mindinkább figyelmen kívül hagyva azt, ami általános iskolás tananyag – már ha a pedagógusok valóban oktatják az előírt programot – miszerint a zeneművek zöme több tételből áll össze. Ilyenek például a szonáták, a szimfóniák, a versenyművek, stb., és hogy a tételek között nem szabad tapsolni. Nos, Zrinka Vlašić és Marina Horak koncertjén nem történt ilyen „incidens”. A közönség láthatóan értette, érezte és élvezte is a produkciót.
Zrinka Vlašić Szabadkán született zenepedagógus családban. Az általános és a középiskolát már Szlovéniában fejezte be. Jelenleg a Ljubljanai Zeneakadémián végzi magiszteri tanulmányait. Számos nemzetközi hírű tanár mesterkurzusán vett részt (Enrico Bronzi, Valter Dešpalj, Sylvia Sondeckiene, David Grigorian, Gustav Rivinius, Perényi Miklós, Tchaikovsky Trio, Bartók Quartett, Orlando Quartett, stb). Szólistaként és kamaramuzsikusként – Barcarola zongoratriójával – is több rangos elismerésben részesült. Zrinka évről évre visszatér szülővárosába koncertezni. Legutóbbi hangversenyén, fiatal kora ellenére is immár egy kiforrott, érett művésznő produkcióját láthatta a közönség. Interpretációja leginkább úgy jellemezhető, hogy igen határozott, mégis nagyon gyengéd.
Marina Horak a Ljubjanai Zeneakadémia rendkívüli tanára. Számos európai nagyvárosban koncertezett, dolgozott pedagógusként. Több évtizedes pályája során koncert-szerepléseiért, hanglemez-felvételeiért és pedagógiai tevékenységéért is többször kitüntették. A Ljubljanai Zeneakadémián egy régi álmát valósította meg: „A zenei előadás dimenziói” elnevezéssel egy új tantárgy oktatását vezette be.
A hangversenyen két szonáta hangzott el. Szergej Prokofjev (1891–1953) modern orosz zeneszerző és zongoraművész Opus 119-es C-dúr gordonkára és zongorára írt szonátája 1949-ből, a szerző utolsó alkotói korszakából származik. Edvard Grieg (1843–1907) norvég romantikus zeneszerző viszonylag kevés kamaraművet komponált. Ezek egyike az 1883-ban megírt Opus 36-os a-moll gordonka-zongoraszonáta, amelyben többször előbukkannak a hat évvel korábbi, és a norvég romantika jelképeként számon tartott a-moll zongoraversenyének motívumai. Zeneileg és technikailag is két igen nehéz műről van szó, Zrinka Vlašić mégis mindkettőt könnyedén adta elő, Marina Horak pedig zongorajátékával ebben tökéletes partnernek bizonyult. Zrinka Vlašić előtt nagy jövő áll és a szabadkai közönség is biztosan hallani fog még róla.
