Internetező olvasóinknak mondanom sem kell, hogy a fenti címet a Facebook kifejezéstárából kölcsönöztem. S ha már így kezdtem, így is folytatom.
Tehát azt üzeni a világhálón az újvidéki operatársulat, hogy szombaton, december 13-án a Szerb Nemzeti Színház nagytermében 19 órai kezdettel Verdi Simon Boccanegra c. dalműve lesz műsoron, és hogy az esemény fénypontjaként a címszerepet a Magyar Állami Operaház neves szólistája, Kálmándi Mihály tolmácsolja. A meghívóra válaszolni is kellene, méghozzá a következő három felkínált lehetőség egyikével: „Ott leszek”, „Talán” vagy „Nem megyek”. Mielőtt eldönteném, hogy melyikre kattintok, tájékozódok róla bővebben, hogy miről is van szó. Megnézem, mi rejlik a „Bejegyzés megtekintése” felirat mögött.
A színház honlapján nagy betűkkel tüntetik fel Kálmándi Mihály nevét. Aztán közlik (már nem nagy betűkkel), hogy a produkció külön érdekességét Caterina Panti Liberovici rendezése, Sergio Marotti színpadképei és Cristina Aceti jelmezei jelentik. A nevek önmagukban is elárulják, hogy Olaszországból, az operaművészet őshazájából érkeztek. Ljiljana Lišković fiatal énekesnő is szerepel a vendégek listáján, ő főállásban az újvidéki Művészeti Akadémia tanáraként tevékenykedik. A szerepeket a ház befutott szólistái alakítják: Branislav Jatić, Aleksandar Saša Petrović, Nebojša Babić, Ivan Dajić, Igor Ksionžik, Jaroslava Benka Vlček, Sofija Stanić és Nevena Stankov. Vezényel a hazai karmestergárda egyik legtehetségesebb képviselője, Aleksandar Kojić, a kórust pedig szakavatott tudással Vesna Kesić Krsmanović készítette fel.
Igaz, a Simon Boccanegra nem tartozik Verdi legnépszerűbb dalművei közé. A librettó alapjául szolgáló dráma, amelyet Garcia Gutierrez írt, régen feledésbe merült, s bonyolult tartalmú cselekmény Verdi csodaszép zenéjének köszönheti, hogy nem került le az operaszínpadokról is. A darab Genovában játszódik le a XIV. század közepén. Fellázad a városállam népe, megdönti a dölyfös patrícius családok hatalmát, és a közülük való Simon Bokkanegrát, a híres kalózt választja meg dózsénak, aki az egyszerű embereket segítő bátor tetteivel nyerte meg a lakosság bizalmát. Szerelem és gyűlölet szálai szövik át a történetet azon az úton, amely az ellenségeskedés értelmetlenségének felismeréséhez és a végső megbékéléshez vezet.
Visszatérve a meghívás ürügyére képzeletben a „tovább” feliratra kattintok, hogy közelebbről tájékozódjak a vendégénekes művészetének ismérveiről.
„Kálmándi Mihály, bariton – olvasom az életrajzban. Romániában született, kimagasló zenei tehetsége már kora gyermekkorában megmutatkozott. Hatéves korától zongorázni, később pedig gitározni tanult. Csupán 24 éves volt, amikor a kolozsvári G. Dhima zeneakadémián Verdi Nabucco c. operájának főszerepével diplomázott. Magyarországra való költözése után tovább tökéletesítette vokális technikáját az olasz énekiskola szellemében. Hamarosan a Magyar Állami Operaház vezető szólistájává lépett elő, ahol a bariton-főszerepek széles skálájában hallhatja a közönség.
Nemzetközi karrierjét Verdi Nabuccójával kezdte meg a trieszti Verdi színházban. Ez a fellépése a világ vezető operaházainak és rangos fesztiváljainak kapuit nyitotta meg előtte: Teatro dell’Opera (Róma, Olaszország), Teatro di San Carlo (Nápoly), Teatro Massimo Bellini (Szicília, Olaszország), továbbá Bécs, Salzburg, München, Wiesbaden, Karlsruhe, Essen, Stockholm, Göteborg, Toronto, London, Glasgow, Edinburgh, Manchester, Bordeaux, Varsó, Szentpétervár, Prága, Perth, Savonlinna, Sao Paolo, Wellington, stb.
Neves karmesterekkel és rendezőkkel dolgozott együtt. Partnerei a színpadon többek között: Rinat Shaham, Marton Éva, Piotr Beczala, Edita Gruberova, Ferruccio Furlanetto és Placido Domingo.
A 2013/14-es évadtól Kálmándi Mihály a Kammersänger (kamaraénekes) titulus viselője, ami a legrangosabb énekesi elismerésnek számít.
Fellépéseit a nemzetközi kritika egybehangzó lelkesedéssel dicséri, hangsúlyozva gazdag hangszínét, kitűnő énektechnikáját, markáns megjelenését és szuggesztív színészetét, melyek kivételes esztétikai élmény kitörölhetetlen nyomát hagyják hallgatósága emlékezetében.”
Hát ezt nem hagyom ki, mondom magamban, és nyomban az „Ott leszek” feliratra kattintok. Megosztom az információt olvasóinkkal, és élek az internet adta lehetőséggel, hogy kilétemet titokban tartsam.
