Másfél hónapos szünet után április 19-én ismét a komolyzenéé volt a szabadkai városháza tanácsterme. Topolyáról, Zomborból, Újvidékről és Belgrádból érkezett ifjú tehetségek vették birtokukba a pódiumot.
Hegedűszámmal kezdődött a műsor: Rieding G-dúr concertinóját Stefan Ivetić adta elő bátran, határozottan. Őt követte Orsovai Hedvig, aki legnagyobb meglepetésre saját két szerzeményét játszotta zongorán. Nagy sikert aratott vele. Mérei Luka következett ezután, aki fiatal kora ellenére igen szép hangokat csalt elő hangszeréből, a klarinétból. Albert Éva is szépen játszott a harmonikán, s ha egy tetszetősebb művet választott volna, talán még több taps lett volna a jutalma. Černuš Aleksej egy Purcell-művön keresztül mutatta be, mennyire kedves hangszer számára a trombita. Csőke Noémi (Székely Mária növendéke) zongorajátéka már a nagy művészek produkciójára emlékeztetett, Chopin német témára komponált variációit kiválóan adta elő. Hasonlóan már szinte érett művészre vallott Li Katarina Dafna zongorázása, aki Mendelssohn Rondo capriccioso című igényes szerzeményét szólaltatta meg, ahogy őt arra tanára, Olga Borzenko megtanította. Az est utolsó fellépője Nikola Mićović volt, aki Vladimir Markovićnál tanul hegedülni. Ő két számot is játszott, Ante Grgin Balladáját és Lalo Spanyol szimfóniájának első tételét. Nem tudom, hány éves lehet a fiú, de ránézetre úgy gondolhatná az ember, hogy a kiválasztott művek még nem neki valók. Ennek ellenére ő könnyedén legyőzött minden technikai akadályt, és valóban művészi élményben részesítette a hallgatóságot.
A műsor végén még egyszer felsorakozott a színpadon a nyolc szólista, s a zúgó taps kíséretében egy-egy szál rózsával ajándékozták meg őket a szervezők. Ami akár szimbolikus ajándéknak is felfogható, hiszen, mint ahogy a költő is mondja: ,,A rózsa szép virágszál, de tüske szurdal ágán.” Kívánjuk a művészpalántáknak, hogy a tövises úton, amelyen végig kell menniük – ha ugyan a zenét választják hivatásul –, számukra minél több virág teremjen, és minél több sikerben részesüljenek.
Mi a legjobb kritika egy hangversenyről? Ha azt mondják róla, hogy rövid volt. Hát a vasárnapi koncert rövid volt, elhallgattuk volna még egy darabig. Más hangszereket – gordonkát, fuvolát stb. – is szívesen meghallgattunk volna.
A szervezők szabadkaiak voltak – az Electe ügybuzgó tagjai –, a helyszínt is Szabadka biztosította, de vajon hol maradtak a helybeli zeneiskola tehetséges diákjai? Őket bizony nagyon hiányoltuk.
Dicséretes, hogy az Electe minden évben fellépési lehetőséget biztosít a bontakozó zenei tehetségeknek, s nem kevésbé dicséretes, hogy a szervezők a szezon egyik koncertjének bevételét rendszerint humanitárius célra fordítják. Ez alkalommal a begyűjtött pénzt a vakok és gyengén látók egyesületének ajánlották fel.
