A szabadkai zeneiskola végzős növendékei az idén is közönség elé lépve mutatták be tíz év fáradságos munkájának eredményét. A legtehetségesebbek és legszorgalmasabbak közül lettek kiválasztva azok, akik a május 5-én és 12-én a városháza tanácstermében megtartott hangversenyen erre lehetőséget kaptak.
Első este a következő diákok léptek fel: Nikola Šujica, harmonika (Aleksandar Lukić növendéke), Csernicsek Ervin, Tadián István és Nemes Lajos Győző, trombita (mindhárman Guzsvány Lénárd tanítványai), Csernák Anna, ének (Herodek Éva osztályából), Marko Parčetić (tanára: Mira Temunović), a népzenei tanszakot ketten képviselték: Brindza Beatrix (felkészítő tanára Kanalas Zsófia) és Dragana Radić (Tamara Štricki Seg osztályából). A jazz-tanszak színeiben többen is felléptek, akik közül mindenképpen ki kell emelnünk Sóti Boglárkát, Zabos Reginát (ének), Nevena Pejčićet (zongora) és Denis Nikičićet (gitár). A trombitások és a szóló énekes zongorakísérettel szerepeltek, a magyar népi énekest a Juhász zenekar kísérte, a Prizren környéki dalt előadó lányt egy harmonika-klarinét-dob összeállítású kisegyüttes kísérte, a jazz-számok előadásában pedig a felsoroltakon kívül még jó néhányan részt vettek, különböző kombinációban. A majd kétórás műsor szép is volt, változatos is volt. Trombitából talán kettő is elég lett volna, a jazz-számoknál pedig a hangerősséget kissé sokalltuk. A tapsok intenzitásából ítélve azonban mindegyik fellépő elnyerte a közönség tetszését.
A Szabadkai Filharmónia 1959 óta az évad utolsó szimfonikus hangversenyét minden évben a zeneiskola legtehetségesebb növendékeinek tartja fenn. Illetve tartotta fenn, mert néhány évtized elteltével ezt a feladatot a zeneiskola időközben megerősödött zenekara vette át. Így történt az idén is. A május 12-i koncerten az iskola tanáraival kiegészített zenekarral ezúttal öt szólista lépett fel. Szögi István (Tokodi Károly növendéke) Händel f-moll trombonversenyének III. és IV. tételét adta elő meleg tónussal, biztos technikai tudással. Danijel Loboda (Lazar Kondić osztályából) Rossini Bevezetés és téma változatokkal című művének bravúros előadásával vívta ki a közönség osztatlan tetszését. Csernicsek Edvin, aki ugyancsak Lazar Kondić tanítványa, Weber Első klarinétversenyét játszotta telt hangon, muzikálisan. Bruch g-moll hegedűversenyének első tételét Teodora Ruža tolmácsolásában hallottuk, aki Miloš Nikolić osztályát képviselte. A műsor utolsó száma Popper Dávid Magyar rapszódiája volt. Ezt a virtuóz szerzeményt Molnár Viktor tanítványa, Györe Szabolcs játszotta elképesztően sziporkázó technikával. Szűnni nem akaró taps volt a jutalma. De a többi szólista is megérdemelten kapta a tapsokat. A koncert végén még egyszer láthattuk a fellépőket, de a tanáraikat is a színpadra szólította Barlai Edit, a zeneiskola igazgatónője, hiszen a fiatal muzsikusok elsősorban nekik köszönhetik tudásukat – és persze saját szorgalmuknak, kitartásuknak. A hosszan zúgó taps után Paskó Csaba karmester még egy ajándékkal is kedveskedett a jelenlevőknek: az egész este kitűnően játszó zenekar ráadásként Brahms Ötödik magyar táncának előadásával búcsúzott a lelkes publikumtól.
Zenekari kísérettel játszani – legyen az akár a Filharmónia, akár az iskola zenekara – nagy élményt jelent egy leendő muzsikus számára, s a szabadkai közönség nagy pártolója ennek a hagyománynak. Az idén történt meg először, hogy ebben a szép élményben Szabadkán kívül más környékbeli város nézői, hallgatói is részesülhettek, ugyanis Topolyára, Törökkanizsára és Zentára is elvitték ezt a műsort, s mindenhol kitörő örömmel fogadták a leendő művészeket.
Ám hogy valóban mindannyian művészek lesznek-e, azt majd a jövő mondja meg. Sok sikert kívánunk nekik, és igyekezni fogunk figyelemmel kísérni további pályafutásukat.
