Huszadik alkalommal adott otthont a hétvégén a szenttamási Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskola az általános iskolás és középiskolás korosztályú citeraegyüttesek versenyének, az Aranyciterának.
(fotó: Paraczky László)
A citerazene-barátokat, a vendégeket és a fellépőket a szervező, a Gion Nándor Kulturális Központ nevében Németh Dezső köszöntötte, aki elmondta, hogy az elmúlt 20 év alatt a rendezvény már mozgalommá nőtte ki magát, és megállta a helyét a vajdasági népzenei rendezvények között. Jubileumi rövid áttekintésébe emlékeztette a jelenlévőket, hogy az első Aranyciterára 1995-ben került sor, mint a Szenttamáson megrendezésre kerülő Durindó és a Gyögyösbokréta egyik kísérőrendezvényére, és azóta is folyamatosan megrendezik:
– Megálmodója Zatkó Ibolya zenetanárnő volt, aki már nincs köztünk, de tanítványai szép emléket őriznek róla és munkásságát máig tisztelik – mondta a szervező. Emlékeztetett arra, hogy a rendezvény az első évtizedben folyamatosan bővült, többször volt nemzetközi is, majd lassú visszaesés jellemezte, mint általában a társadalmunkat.
– Nagyon sok rendezvényre kerül sor májusban, és ez is egy ok, hogy a gyerekek nem tudnak mindenhol megjelenni, meg hát a körülmények is hozzájárulnak, elfogynak az oktatók, a tanulók. De a mai nap ismét bebizonyította, hogy igenis vannak még citerások, és lesznek jövőre is, és azután is. Mi itt vagyunk, leszünk, és visszavárjuk őket, csak szorgalmasan tanuljanak, szeressék a citerát, a népzenét – emelte ki Németh Dezső.
A szombati versenyen az alsós kisegyüttesek kategóriájában a temerini Búzavirág citeracsoport és a muzslyai Kisbanda csoport, a felsősök, szólisták-kettősök kategóriájában a csókai Barna gesztenyék citeracsoport, a felsős kisegyüttesek kategóriájában pedig a magyarittabéi Búzavirág Hagyományápoló Egyesület citeraegyüttese lépett közönség elé.
A versenyrész után a zsűri visszavonult, a szünetben pedig a szenttamási Pitypang néptáncegyüttes műsorát láthatta a közönség.
A zsűri tagjai ezúttal is Borsi Ferenc népzeneoktató, továbbá a temerini Szabó Gabriella, az Újvidéki Rádió műsorszerkesztője voltak, mindketten sok népzenei rendezvény, megmozdulás és oktatás szervezői, a népzene kiváló ismerői.
Borsi Ferenc zsűritag a rendezvényt értékelve a következőket mondta:
– A beszéd, az ének, a zene a tánc az önmegvalósulásunk. Az önazonosságunkról, az identitásunkról elég sokat beszélünk, hogy ki mit hisz, minek képzeli magát. De hogy az önazonosságunk hogyan valósul meg, hogy ismerünk rá, ez a lényeg. Hogy ismerem meg az embert? Megismerem a beszédjéről, arról, hogyan fejezi ki magát, megismerem az énekéről, vagyis, hogy milyen énekeket énekel, akár nyilvánosan, akár magában. A zenéjéről megismerem a lelki világát, ugyanakkor a táncáról is, hiszen ha ügyes táncos volt, az értékes és talpraesett embernek számított a faluban. Erről manapság keveset beszélünk, pedig ezek fontosak, mármint, hogy miben nyilvánul meg az ember személyisége, a zene pedig egy ilyen lehetőség, hogy megnyilatkozzon akár a gyerek, akár a felnőtt, hogy mit hordoz a lelkében. Azt gondolom, hogy a számítógép világában valaminek a létrehozása felértékelődik. Nem csak tiszta fogyasztók leszünk, hanem az a fontos, hogy tudjunk válogatni, szelektálni, és folyamatosan újat építeni. Ha ezt nem tudjuk, elveszünk az információk tengerében. A kapocs a kettő között ott van, hogy ezek a gyerekek megtanulnak alkotni, ezáltal pedig értéket hoznak létre, mert a zene az mindig érték. Hiszem, hogy a népzene az a műfaj, ami közel áll a gyerekekhez, könnyen megtanulható. Egyszerű a forma, a népi hangszerek is, emiatt pedig élményt nyújtanak a gyerekeknek. Ez a titka annak, hogy tovább tudják éltetni ezt a műfajt, mert szívós, és közel áll felnőtthöz, gyerekhez. Amennyiben pedig nyitott valaki előtte, annak nemesíti a lelkét és a környezetét is – mondta a rendezvény után Borsi Ferenc.
Az idei Aranycitera rendezvény támogatója a Tartományi Kulturális és Tájékoztatási Titkárság, Szenttamás Község Önkormányzata, a Forum Könyvkiadó, a szenttamási Kultúrotthon, az Ibolya Kézimunkacsoport és több helyi vállalkozó volt.
