A szabadkai Szent Teréz-székesegyházban, pontosan a zene világnapján, június 21-én, adott koncertet Kádár Sándor fiatal orgonaművész. Büszkeséggel töltött el, hogy ő is kishegyesi, falumbéli és megragadtam az alkalmat, hogy felkérjem egy beszélgetésre, hiszen amióta Amerikában él egyre ritkábban találkozunk vele.
– Már kisiskolás koromban eldöntöttem, hogy orgonaművész leszek – kezdte pályafutásának történetét Kádár Sándor. Falunk templomában az orgona hangja bűvölt el kisgyermekként, azután, hogy édesanyám is tanult orgonán játszani, teljesen megszilárdította elhatározásomat. Az itthoni alapképzés után a szabadkai Zeneiskola diákja lettem.
Tudtommal abban az időben a szabadkai Zeneiskolában nem volt orgonatanszak (2008 óra működik egyházzenei szak). Hogyan tartottál ki mégis az elhatározásod mellett? Melyek voltak azok a meghatározó élmények, amelyek előrevittek a pályán?
– Kiváló tanáraimnak köszönve. Égető Gabriella tanárnőm a barokk zene szeretetére, ezen belül is a nagy J. S. Bach, minden idők legnagyobb orgonaművészének csodálatra tanított, de Molcer Mátyás zongoratanáromtól és Lévay Balogh Judit harmónia-tanárnőmtől is kiváló tudást kaptam. Szabadkán hallottam először életemben szimfonikus zenekart, a Szabadkai Filharmóniát, de az is növelte zeneszeretetemet, hogy gyakorolhattam az ottani Ferences templom orgonáján. Harmadik osztályos koromtól viszont Szegedre jártam magán orgonaórákra és így készültem fel a továbbtanulásra.
n Ausztriába?
– Igen, a grazi Zeneakadémia orgona- és egyházzene tanszakára nyertem felvételt.
Nem okozott nehézséget, hogy egyszerre 2 tanszakon tanultál, hiszen egyenként is hatalmas szakterületek ezek?
– Ezek a zenei szakterületek nagyon szorosan összefüggenek: az orgona a hangszeres egyházi zene alapja, az európai kóruszene fejlődése a zenetörténet folyamán pedig ugyancsak az egyházi zenében gyökerezik. Így egészében pedig átfogóbb tudást kaphattam a zeneművészet eme területéről a grazi tanulmányokkal. Később, 2007-től felvételt nyertem a karvezető szakra is, így abból is van egy bachelor diplomám.
Megnyílt előtted a nagyvilág kapuja és az út, amely a sikeres pályára vezet?
– Rengeteget gyakoroltam. Kiváló tanáraim voltak, mint például Gunther Rost, Johannes Prinz, vagy Franz Karl Praβl, de olyan világhírű orgonaművészek mesterkurzusain is részt vehettem, mint Oliver Latry Párizsból, Ton Koopman Hollandiából, valamint Peter Planyavski, aki a Stephansdom orgonistája volt Bécsben.
Milyen tapasztalatokat szereztél a mesterkurzusokon?
– Mindenekelőtt nagyon színes és változatos képet kaptam magának az interpretációnak a lehetőségeiről. Arról, hogy egy-egy művet több szemszögből lehet megközelíteni, arról, hogy a nagy művészegyéniségek miként tolmácsolják, értelmezik a partitúrát.
Grazi tanulmányaid idejéből mire emlékszel még szívesen?
– Arra például, hogy remek lehetőségünk nyílt az egyetem által szervezett utazásokon megismerkedni Európa leghíresebb orgonáival: például Bach szülővárosában, Belgiumban, Párizsban, Németország-szerte. Nagy benyomást tettek rám Párizs 19. századi romantikus orgonái.
Hangversenyező-, előadóművészként gyakran utazol. Más-más orgonával találod magad szembe. Nem könnyű feladat alkalmazkodni a különböző hangszerekhez.
– Az orgona a legösszetettebb hangszer és aligha található két egyforma példány. Az egyiken csak két manuál (billentyűsor) van, a másikon 3-4, vagy annál is több. A regiszterek száma sem egyforma. Vagy a pedálbillentyűk: hol szélesebbek, hol keskenyebbek. Bizony, az orgona nem szabványméretű, mint a zongorák, vagy bármely más hangszer, ami az előadók tulajdonában van, és a koncertekre természetesen magukkal visznek. Sokszor jut eszembe, hogy mi lenne, ha egy hegedűs egyszer a koncertje előtt fele akkora vonóval találná magát szembe, mint a sajátja, vagy mondjuk a hangszerének a húrjai nem egyforma hosszúak lennének. Igen mulatságos lenne végignézni, mint küzdene meg az efféle „meglepetéssel”. Az orgonistákat mindig más várja, ha idegen helyre utaznak, de ezzel együtt az élmény is változó.
Milyen munkalehetőségek nyíltak meg előtted az előadóművészi gyakorlat mellett?
– 2006-ban kaptam meg első állásomat, mégpedig a weizi Weizbergkirche orgonista és zeneigazgatói állását. Ezután 2007-től a weizi városi kórus vezetését (Singverein) is elvállaltam. Ott minden egyházi és városi ünnepre nagyszabású, szólistákat is foglalkoztató ének-zenekari műveket tanítottam be és vezényeltem. Azután 2011-ben Bécsbe kerültem a híres Musikvereinba (ahonnan az újévi koncerteket közvetítik) az intézmény 200 tagú énekkarának korrepetitoraként.
Ott az európai hangversenyélet nagyjai között tevékenykedtél?
– Nagyszerű tapasztalatokat szereztem. Olyan világhírű karmesterekkel működtem közre, mint Nikolaus Harnoncourt, vagy Mariss Jansons.
Mégsem maradtál ott?
– Egy remek lehetőség nyílt meg előttem. 2012-ben elnyertem az Osztrák Oktatási Minisztérium és a Grázi Zeneakadémia ösztöndíját, amelynek keretében egy szemesztert tölthettem a Westminster Choir College-on, amely a New Yersey állambéli Princetonban van. Mondanom sem kell milyen boldogan fogadtam ezt, hiszen a 4 hónapos ösztöndíj magában foglalta a 17 ezer dolláros tandíjat is. Több énekkar munkájában vettem részt, rendkívül igényes és szigorú oktatás keretében. Bécsben is nagyon komoly munka folyt, ezért úgy tűnt, már nem sok tanulnivaló lesz. Tévedtem, mert rengeteg új művel ismerkedtem meg, számos érdekes, nálunk kevésbé ismert zeneszerző alkotásával, mint Herbert Howells, vagy Maurice Durufle műveivel, de a legprofibb kórusok műhelytitkaiba is betekinthettem. Egyedülálló élmény volt számomra, hogy kórustagként felléphettem egy hangversenyen a New York-i Carnegie Hallban, ahol a Westminster Symphonic Choirral és a Berlini Filharmonikusokkal Mahler II. Szimfóniáját adtuk elő.
A tanulmányok mellett még munkalehetőséget is kaptál?
– Igen, először egy orgonista állást vállaltam a Princetonhoz közeli New Brunswickben. A tanulmányok után 2013-ban pedig megpályáztam a philadelphiai érsekség legnagyobb plébániájának, a newtowni Szent András római katolikus templomnak az orgonista állását. Miután elküldtem az életrajzomat és koncertfelvételeimet, behívtak egy interjúra, és utána két fordulóban kellett összemérni a tudásom a konkurenciával. Végül engem választottak ki és azóta főállásban orgonista és zeneigazgató-helyettes vagyok.
Ebben a munkakörben milyen kilátásokkal kecsegtet a jövő?
– A legközelebbi jelentőségteljes feladat, amelyre büszke vagyok és amelynek örömmel fogok eleget tenni, az idén ősszel a pápa amerikai látogatásán lesz. A pápai mise Philadelphiában, amely szabadtéri és mondanom se kell, milyen nagyszabású lesz: mintegy egymillió embert várnak, a hatalmas szimfonikus zenekar és a 200 tagú kórus mellett én játszom orgonán – hallottuk az orgonaművésztől.
– Minden elismeréssel gratulálunk ehhez a nyílegyenesen a siker útján felfelé ívelő pályához! Reméljük, amikor legközelebb hazalátogatsz, újra gyönyörködhetünk orgonajátékodban, különösen az improvizációkban (rögtönzésekben), amelyet oly szeretettel művelsz és amelyre ma már olyan kevés példát találunk – zártuk a beszélgetést Kádár Sándorral.
