Évtizede tudtuk, legyőzhetetlen ellenséggel küzd, mégis megrendített a hír.
Távozott a mester, akit több mint fél évszázada Belgrádban szerzett oklevele a klarinétjáték művészi szintű művelésére és oktatására jogosított. Aki ezt a jogosítványt kitartó munkával, vasakarattal önerőből többdimenzióssá tette. Nincs fafúvós hangszer, amelynek kezelését el nem sajátította. Nemzedékek sorát nevelte ki, klarinétosok mellett fagottosokból, oboistákból, kiváltképp fuvolistákból. 10-12 hangszeren játszott, nem volt számára ismeretlen műfaj, szaxofonon modern stílusban improvizált, zeneműveket hangszerelt és dolgozott fel. Az Újvidéki Rádió felvételei igazolják, milyen remekül szólaltatta meg tárogatón a magyar néplélek bánatát, de bokázó jókedvét is. A Szabadkai Filharmónia szólistájaként Wéber kegyetlenül nehéz esz-dúr versenyét rendszeresen játszotta.
Érzékeny füllel, értelemmel rájött, tehetsége sokoldalúságával adhatja a legtöbbet, gyötrő magánszorgalommal polihisztorrá nevelte magát és szerzett országos tekintélyt a pályán.
Mindent tudott, amit tucatnyi ember szakmáról tudhat, egyet nem, gonosznak lenni azokkal szemben, akik gáncsolták.
Nyugodjon békében!
