Véletlen volt-e, nem-e, de éppen Ferenc pápa 79. születésnapján, azaz december 17-én lett megtartva a szabadkai Szent Teréz-katedrálisban az a koncert, amelyen két nagyobb szabású francia zenemű hangzott el. De azt is mondhattam volna, hogy éppen Beethoven születésének másnapján… Holott inkább arról van szó, hogy ez a hangverseny utolsó darabja volt annak a rendezvénysorozatnak, amelyet még márciusban indítottak el a templom védszentje, avilai Szent Teréz születésének 500. évfordulója alkalmából. Ezeken a hangversenyeken értelemszerűen mindig az orgonának jutott a főszerep, így volt ez most is. És aki az orgonánál ült, az nem volt más, mint Pálúr János, a kiváló budapesti orgonaművész, akinek művészetében már többször gyönyörködhetett a szabadkai közönség.
Elsőként François Eustache du Caurroy (1549–1609) orgonára írt öt fantáziáját hallottuk. Hálásak vagyunk az előadónak, amiért megismertetett bennünket ezzel a tetszetős művel és szerzőjével. Du Caurroy a kései reneszánsznak volt jeles képviselője, aki világi és egyházi műveket egyaránt komponált, s egyike volt az első jelentősebb francia orgonaművészeknek. Az est folyamán elhangzott fantáziákban egy karácsonyi ének dallamát dolgozta fel a komponista.
A műsor következő száma Pálúr János saját improvizációja volt. Egy jól felépített művet szólaltatott meg, amelyben az orgonának ritkán hallható regiszterei is felcsendültek. A sokféle hangszín teljesen lenyűgözte a hallgatóságot, s ez a darab ismételten meggyőzött bennünket az előadóművész páratlan improvizáló képességéről.
A koncert második részében Saint-Saëns Karácsonyi oratóriuma került bemutatásra. Európának keleti és középső részében valamilyen oknál fogva mindig is a germán zene – Bach, Beethoven, Brahms muzsikája – volt jobban pártfogolva, ezért a francia komponisták alkotásai mifelénk is aránytalanul ritkán kerülnek előadásra. Pedig gall földön is születtek remekművek és zseniális alkotók. Ilyen volt pl. Camille Saint-Saëns (1835-1921), akinek zenei tehetsége még Mozarténál is korábban megmutatkozott, s aki tízévesen Beethoven harmadik zongoraversenyével lépett közönség elé. Szabadkán legutóbb az Állatok farsangja című szerzeményét hallhatták a komolyzene kedvelői. Ennek a rendkívül tehetséges és sokoldalú embernek egyik korai műve (op. 12) a katedrálisban pénteken este elhangzott oratórium, amelynek ősbemutatója 1858-ban, tehát a megírása évében volt. Kik adták elő? Többségében szabadkaiak: a Pro musica énekkar, egy vonóskvintett – tagjai: Zsiga Pál, Slobodan Stefanović, Kiss Tamás, Molnár Viktor és Csikós Árpád –, és az énekes szólisták: Baranyi Dulics Tímea, Csikós Krisztina, Csapó Mónika, Dévity Zoltán és Mikecz Kornél. Főtisztelendő Paskó Csaba vezényelte az együttest. (Az énekkart Csikós Krisztina készítette fel.) Orgonán ezúttal is Pálúr János működött közre. Meghatottan hallgattuk a karácsonyi hangulatot előrevetítő dallamokat. Nem kétséges, hogy nemcsak Szabadkán, de valószínűleg az egész országban most hangzott el először ez a mű, hasonlóképpen a műsor első részében felcsendülő orgonadarabokhoz. Hosszan tartó tapsviharral fejeztük ki köszönetünket a fellépőknek a ritka zenei élményért, amiben részesítettek bennünket.
Amint a bevezetőben már említettem, ez a hangverseny egy öt részből álló féléves ciklusnak volt az utolsó rendezvénye, amelynek akár azt a címet is adhatták volna, hogy „Bach születésnapjától Beethoven születésnapjáig”, mivel március 20-tól december 17-ig tartott.
Vajon lesz-e folytatás?
