Csütörtökön tartották meg a Szól a tárogató Vajdaságban is című tárogatóestet a szabadkai Zsinagóga épületében, a Szekeres László Alapítvány szervezésében. A koncerten a kecskeméti Gregus Tárogató Kvartett, valamint a Liszt Ferenc-díjas Kiss Gy. László és zenész társai léptek fel. A színvonalas hangversenyen egyedülálló zenei élményben lehetett része a közönségnek, akik láthatóan mélyen elmerültek e különleges hangszer világában. A koncert kezdetén a jelenlévők Kodály Zoltán Hívogató két tárogatóra című művéből hallhattak ízelítőt, Baráth László és Szabó Sándor tárogatóművészek előadásában. Ezt követte a Gregus Tárogató Kvartett reneszánsz hangulatú repertoárja. A formáció tagjai Szabó Sándor szoprán és bariton tárogatón, Palotás-Tóth Eszter szoprán tárogatón, Andrási László alt tárogatón és Csuvár Gábor tenor tárogatón játszott. Az est második felében Kiss Gy. László tárogató- és klarinétművész, valamint zenész társai varázsolták el a résztvevőket. Kiss Gy. László mellett dr. Árendás Pétert brácsán, Lelkes Andrást nagybőgőn hallhatta a publikum.
A tárogatót magyar hangszerként tartják számon az egész világon, a magyar történelem kísérője a honfoglalástól napjainkig. Történelmi zenét, népzenét, klasszikus és jazz-zenét egyaránt játszanak rajta. A tárogató ma már hungarikum. Olyannyira magyar hangszer, hogy neve sincs idegen nyelven, mindenütt a tárogató az elnevezés alapja.
Az eseményt Sutus Áron, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke ünnepi köszöntőjével nyitotta meg. Szavai szerint, amikor Vajdaságban tárogató szólal meg, az embernek eszébe jut a keresés, a könyörgés, az imádság és a hitvallás.
– A tárogató hangja mindezt kifejezi és a magasba emeli. Ahogyan a dicsőítésben, úgy nemzeti nagyjaink emlékezete során is a szabadságvágy és a szabadságszeretet lüktet a tárogató gyönyörű dallamaiban, melyek egyúttal a nemzetegyesítő gondolatokat is magukban hordozzák. Ez az este is a nemzet összefogásáról szólt – mondta Sutus Áron.
Ezt követően Baráth László nyugalmazott zenetanár, a Rákóczi Tárogató Szövetség egyetlen vajdasági tárogatóművésze és egyben a hangverseny ötletgazdája köszöntötte az egybegyűlteket.
A tárogató rövid történetéről és a felépítéséről is szót ejtett, és elárulta, hogy e hangszert a magyar lélek hangjának nevezik. A tárogató azon túl, hogy kiemelt nemzeti érték, 2015-ben hungarikummá vált.
– A hangszer felcsendült már az Alföldön, a hegyekben, a juhászkunyhók mellett, a grófi kastélyokban, temetéseken és lakodalmakon egyaránt. Végigkísérte nemzeti történelmünk számos hullámvölgyét és hullámhegyét. A tárogató hangzása egyesíti az oboa, fagott és klarinét hangzásvilágát, melyet ma már előszeretettel használnak a jazz- és a népzenében is – osztotta meg gondolatait Baráth László.
A Liszt Ferenc-díjas Kiss Gy. László a magyar fúvós előadó-művészet kivételes képviselője. Klarinétosként egyike a legkiválóbbaknak, a hangszercsalád minden hangszerén egyaránt virtuóz játékos és míves muzsikus. Ébren tartja a hangszer hagyományát, adaptálja rá klasszikusok mesterműveit. A Művész Úr inspirációjára keletkező tárogatóirodalom nagyon széles horizontú, nem egysíkú, hanem meglehetősen színes, a hangszert széleskörűen mutatja meg, zenei képességeit a tradícióhoz képest jelentősen tágítja.
– Klarinétművészként aposztrofálnak engem. Tizenkét évig játszottam a Magyar Állami Operaházban, majd húsz évig a Budapesti Fesztiválzenekar tagja voltam. Több mint 30 évvel ezelőtt ismerkedtem meg a tárogatóval, de aktívan 25 éve játszom rajta. Azóta alkotunk brácsa, bőgő és tárogató felállásban rendkívül összetartó zenei formációt Árendás Péterrel és Lelkes Andrással. E felállás egyedülálló zenei hangzásvilágot teremt, amellyel a legtisztább és a legszebb dallamokat adjuk elő. A tárogatóból a viszonylag korlátozott hangterjedelme és egyszerűsége ellenére is olyan hangzásbeli csodákat lehet elővarázsolni, amelyek mindig lenyűgöznek. Már 15-20 éve koncertezünk, és a közönség is érzi, hogy a mi zenénk a szívünkből fakad. Tiszta forrásból, eredeti témákkal dolgozunk, és rendkívül sok lehetőséget találtunk ebben a hangszerben. Most már a klasszikustól, a kortárs zenétől a jazzig és a népzenéig szinte minden műfajban használjuk a tárogatót. A hangszernek Magyarországon jelenleg igazi reneszánsza van, amatőrök és profik egyaránt nagy lelkesedéssel veszik a kezükbe – emelte ki Kiss Gy. László, aki elmondta, most már csak tárogatón játszik, amely minden napját megszépíti. A koncertre színes programmal készültek. Megszólaltak klasszikus művek, dunántúli, rábaközi, erdélyi muzsikák, valamint egészen különleges vajdasági összeállítást is hallhatott a publikum.
Szabó Sándor, a 2012-ben alakult Gregus Tárogató Kvartett vezetője 16 évesen ismerkedett meg a hangszerrel, és most, 75 évesen is játszik még rajta. Mint hangsúlyozta, a tárogató teljesen összenőtt a magyar történelemmel, végigkísért minket a történelmünkön, és egyfajta érettség kell ahhoz, hogy valaki ezt a hangszert lélekkel megszólaltassa. Elmondta, hogy a 19. század végén két budapesti hangszergyár a Schunda és a Stowasser gyárak modernizálták a tárogatót, igy születtek meg a reformtárogatók.
– A történeti tárogatókhoz képest a hangszer testét megnagyobbították, klarinétszerű fúvókával szólaltatták meg, és az évek során egyre több billentyűvel szerelték fel. Stowasser János nemcsak tárogatót készített, hanem megalkotta az egész hangszercsaládot: a szoprán, az alt, a tenor és a bariton tárogatót is. Azonban ezek a nagy hangszerek 1945 után, amikor Magyarországon elhallgattatták a tárogatót, tönkrementek. Egy bajai mester, Gregus Pál vállalkozott arra, hogy a még fellelhető hangszerekről kópiákat készítsen. Mi pedig azt a célt jelöltük ki, hogy Stowasser János álmát megvalósítsuk, ugyanis azt szerette volna, hogy a tárogatók kamarazenére is alkalmasak legyenek. Mi magyar kamarazenét játszunk. Olyan dallamokat, amelyek a régi magyar irodalomban felfedezhetők, a közönség pedig mindig nagy csodálattal fogadja ezt – hallottuk Szabó Sándortól.
Nyitókép: Tárogatóművészek a zsinagógában (SZLA-Facebook)
