Szülőként gyakran kerülünk olyan helyzetbe, hogy nem vagyunk biztosak abban, vajon minden rendben van-e a gyermekünkkel, és még azt is nehéz felmérnünk, súlyos-e a probléma, és ha igen, hogyan tudnánk segíteni.
Nehéz megmondani pontosan, mikor van szükség külső segítségre, és mikor bízhatjuk az időre a dolgot. Általános szabályként elmondható, hogy akkor keressünk fel szakembert, ha a gyermek viselkedése, hangulata, esetleg iskolai teljesítménye hirtelen megváltozik, olyan érzésünk van, mintha kicserélték volna, és ez a változás tartósan – akár hónapokig – fennáll, nem tapasztalható oldódás benne.
A következő nehézségek esetén ajánlatos pszichológushoz fordulni:
- nevelési nehézségek,
- veszteségek (haláleset, válás, költözés, iskolaváltás) feldolgozása,
- evési problémák,
- alvászavarok,
- éjszakai ágybavizelés,
- tanulási zavarok,
- egyéb szorongásos zavarok (körömrágás, tic),
- hiperaktivitás,
- magatartási és beilleszkedési problémák,
- kötődési problémák,
- testvérféltékenység,
- óvoda-, iskolafóbia,
- jelentős változás a gyermek szokásaiban, hangulatában.
A kisebbek gyakran újra bepisilnek, nyűgössé, hisztissé válnak, a nagyobbaknak romolhat a tanulmányi eredménye, csökkenhet az érdeklődése azok iránt a dolgok iránt, amik korábban lelkesítették. Ez – például gyász esetén – része a folyamatnak, amely hónapokig is eltarthat, és kizárólag csak türelmet és elfogadást igényel. Nem kell miatta szakemberhez fordulni. Ha viszont a gyermek hónapok múlva is éppúgy gyászol, mint az elején, a bepisilés nem szűnik meg, az apátia nem csökken szép lassan, hanem nő, akkor minden valószínűség szerint elakadt egy belső folyamat, és segítségre lehet szükség, hogy fel tudja dolgozni az eseményeket.
A szakemberrel való találkozástól sokan félnek. Ilyenkor nemcsak a gyerekkel, hanem a szülővel is elbeszélget a pszichológus. Kisebb, 3-4 évesnél fiatalabb gyerek esetén, amikor például evéssel, alvással kapcsolatos problémák adódnak, a szobatisztaságban van elakadás, vagy különösen nehezen kezelhetőnek tűnik a totyogó dühkitörése, legtöbbször csak a szülővel beszélnek.
Nagyobb gyerekek esetében a pszichológus egy-két alkalmat a szülővel tölt, majd három-négy ülés alatt megismerkedik a gyerekkel. Ezek után döntik el, hogy mi legyen a közös munka további menete. Fontos viszont, hogy a gyerekpszichológusok általános törekvése az, hogy ne legyen maratoni hosszúságú a terápiás folyamat, semmiképpen se húzódjon évekig, mint a felnőtteknél. Súlyosabb esetnél egy évig is eltarthat, de ennél tovább általában nem folytatják.
