A közelmúltban elterjedt a hír, hogy Szerbiában ismét felütötte a fejét a szamárköhögés (pertussis). Mint kiderült, nemcsak nálunk, hanem világszerte ez a helyzet.
A szamárköhögés, melynek kórokozója egy baktérium (Bordetella pertussis), erősen fertőző betegség, cseppfertőzéssel terjed emberről emberre. Kínzó köhögési rohamokkal jár, melyet mély, húzó belégzés kísér jellegzetes hanghatással – innen a betegség elnevezése. Az újszülöttek, csecsemők megfertőződésekor a rohamok között leállhat a légzés, ami segítség nélkül tragikus kimenetelű lehet.
A szamárköhögés lappangási ideje 4–21 nap, átlagosan 7–10 nap. Jellegzetesen három szakaszban zajló betegség. A náthára hasonlító, bevezető, „hurutos szakasz” 1-2 hétig tart, megfázásszerű tünetek (láz, orrfolyás, hurutos köhögés) jellemzik, melyeket esetenként hőemelkedés és főként éjszaka jelentkező köhögés kísérhet.
Ezt követi a második, az ún. „paroxizmális szakasz”, amelyre az 1–6 (akár 10) héten keresztül fennálló, hangos, húzó („szamárordítás-szerű”) belégzéssel kísért, rohamokban jelentkező, kínzó köhögés jellemző. A köhögési rohamokat gyakran hányás követi. Fiatal, oltatlan vagy védőoltást csak részben felvett csecsemőknél a köhögési rohamok során légzésszünet, néha légzésleállás is beállhat. A harmadik, 2–6 héten át tartó gyógyulási szakaszban a tünetek enyhülnek, majd fokozatosan megszűnnek. A gyógyulást követően azonban még hónapokig bármely légúti inger vagy fertőzés kiváltotta köhögés szamárköhögésre emlékeztető lehet.
Felnőttek esetében a tünetek enyhébb formában jelentkeznek; gyakran az elhúzódó köhögés az egyetlen tünet. A beteg felnőttek fontos szerepet játszanak a fertőzés terjesztésében, különösen a még oltatlan vagy részlegesen oltott csecsemők körében.
Minél fiatalabb a beteg, annál nagyobb a kockázata a szövődményes lefolyásnak. Leggyakrabban másodlagos baktériumfertőzések jelentkeznek (6 hónapos kor alatt gyakrabban), és tüdőgyulladás alakul ki. Csecsemőkorban gyakrabban fordulnak elő idegrendszeri szövődmények, eszméletvesztéssel járó görcsös állapot is felléphet.
Ritkább és enyhébb szövődmény csecsemőkorban a középfülgyulladás, az étvágytalanság, a fogyás és a kiszáradás.
Hogyan állapítható meg a szamárköhögés? A diagnózis alapja a jellemző főbb panaszok és tünetek. A torok- és orrváladékban a kórokozó jelenléte mikrobiológiai módszerrel kimutatható. A betegség késői szakaszában vérből, ellenanyag-vizsgálattal utólag igazolható a fertőzés.
Hogyan kezelhető a szamárköhögés? Szamárköhögés gyanúja esetén minél korábban antibiotikum adása szükséges. A terjedés megakadályozására a beteg közvetlen környezetében élők antibiotikumos kezelése és vakcinációs státusuk revíziója is szükséges. A betegek többnyire kiegészítő kezelést is igényelnek.
Meddig fertőz a szamárköhögésben szenvedő beteg?
A szamárköhögésben szenvedő beteg a „hurutos” szakban és a köhögés első két hetében a legfertőzőbb (kb. 14 nap). Általában a gyermekeket a betegség kezdetétől hat hétre szokták kitiltani a közösségből. Otthoni környezetre akkor tekinthetjük veszélytelennek a gyermeket, ha a köhögés már két hete erősen javulóban van. Legtöbb esetben jót tesz a friss levegő, de természetesen óvni kell a beteget a meghűléstől. Ha a hányás okoz problémát, inkább gyakran adjunk kevesebbet enni! Ne engedjük a gyermeket hevesen játszani, mert az rohamokat provokálhat, inkább pihenjen sokat! Ha elhúzódik a köhögési roham, támasszuk fel a hátát! A köhögéscsillapítók általában hatástalanok.
El lehet-e többször kapni a szamárköhögést? Az újrafertőződés valószínűsége minimális, de előfordulhat. A fertőzést követően kialakult természetes immunitás kb. 40 éven keresztül véd, az ismételt fertőzés azonban nem a típusos pertussistünetekkel, hanem elhúzódó köhögés formájában zajlik. A hagyományos védőolás kb. 10 évig nyújt védelmet, míg az ötkomponenses védőoltás hatása 4 évig tart.
A védőoltás bevezetése előtt rendszeresen fordultak elő nagy szamárköhögés-járványok, főként gyermekközösségekben. A védőoltások bevezetésével fokozatosan megszűntek a járványok a gyermekek körében. Ugyanakkor a gyermekkori oltások nem nyújtanak életre szóló védettséget, így a felnőttek megbetegedhetnek. A betegség lefolyása ilyenkor jóval enyhébb, mint az oltatlanok esetén, bár a betegek általában még ezt az enyhébb formát is nagyon súlyosnak élik meg.
A gyermekek az első szamárköhögés elleni oltást – az oltási naptár szerint – már 2 hónaposan megkapják, majd számos további oltással biztosítjuk a megfelelő védettséget. Az így kialakuló immunitás védi a fertőzéstől az idősebbeket, illetve az egészségi állapotuk miatt nem oltható személyeket (azaz a baktérium a beteg környezetében „nem talál” fogékony személyt, mert az oltás miatt mindenki védett, így nem tud terjedni, járványt okozni). Nagyobb oltatlan gócokban (pl. oltásellenesek csoportjában) viszont könnyen terjed a baktérium, sokan megbetegedhetnek.
Nyitókép: pixabay.com
