A lelki egészségünk védelme ugyanolyan fontos, mint az, hogy hogyan bánunk a testünkkel. A test és a lélek nem választható el egymástól: ahogy a lelki eredetű gondjaink testi tüneteket idézhetnek elő, úgy a betegségeink is lelki problémákat okozhatnak. Vijatov Hagymás Júlia, a zentai kórház pszichológusa tavaly novemberben tette le alkalmazott egészségpszichológiai, szakpszichológia szakvizsgáját, így ő lett a város első egészségpszichológusa.
Szaktudására számos helyzetben szükség lehet: például akkor, ha a beteg szorong a betegsége vagy a kórházi körülmények miatt, vagy ha nem gördülékeny a beteg és az orvos közötti kommunikáció. Emellett az egészségügyi dolgozók támogatása és a megelőzés is fontos számára.
Vijatov Hagymás Júliát az egészségpszichológiáról és annak lehetőségeiről kérdeztük, illetve arról, hogyan viszonyulnak a páciensek és az egészségügyi dolgozók a pszichológushoz.
Egy betegség soha nem egy okra vezethető vissza
Vijatov Hagymás Júlia (Fotó: Gergely József)
Mi mindent foglal magában az egészségpszichológia?
– Ez a pszichológiának egy olyan ága, aminek van edukációs, tudományos és gyakorlati része. Minden olyan tevékenység beletartozik, ami az egészséghez, a betegséghez, az egészségvédelemhez kapcsolódik. A gyakorlatban ide tartozik például a megelőzés mint az egészségvédelem egyik alappillére, a betegségekkel kapcsolatos stresszel való foglalkozás, stresszkezelés, a megküzdés támogatása. Az egészségpszichológusok azzal is foglalkoznak, hogy milyen a páciensek helyzete az egészségügyben, illetve a különböző fájdalmakkal, azok kezelésével, kontrollálásával. Fontos terület az előrehaladott és terminális állapotoknál felmerülő pszichológiai problémákkal való foglalkozás, mint a gyász, a haldoklás és a halál pszichológiája vagy az onkopszichológia. Mindezek mellett az egészségpszichológusok foglalkoznak az egészségügyi dolgozók mentálhigiénés helyzetével is, ebbe például beletartozik a kiégésprevenció vagy az életvezetési tanácsadás annak érdekében, hogy az egészségügyi dolgozók megőrizzék az egészségüket és hatékonyabban tudjanak dolgozni.
Hogyan alakult ki a pszichológiának ez az ága?
– Régen a duális modell volt érvényben, a testet és a lelket külön kezelték. Ez azt jelentette, hogy a pszichológusok csak a pszichiátriai kórképekkel foglalkoztak, az orvosok pedig csak a testtel és a beteg szervvel. Az 1930-as, 1950-es években jelent meg a pszichoszomatikus orvoslás, ami már azt vallja, hogy test és lélek elválaszthatatlan, oda-vissza hatnak egymásra. Ebből fejlődött ki a bioszociokulturális modell, ebben gondolkodik az egészségpszichológia is. A modell lényege, hogy a testi és a lelki tényezőkön kívül az egészség és a betegség a szociális és a kulturális helyzettől is függ. Sok kutatás van azzal kapcsolatban, hogy a gazdasági státus, az anyagi helyzet, az iskolázottság vagy a nemi különbségek hogyan befolyásolják például az egészségmagatartást, vagyis hogy az ember hogyan viszonyul a betegségekhez és a saját egészségéhez. Azért tartom ezt jó modellnek, mert egy betegség soha nem egy okra vezethető vissza, lehet benne biológiai, pszichés, szociális, kulturális tényező is. Mivel az egészségpszichológia nagyon komplex rendszerben gondolkodik, és igyekszik minden tényezőt figyelembe venni, ezért úgy gondolom, hogy a jövőben szükség lesz egészségpszichológusokra.
Gazdaságosabb a megelőzésbe fektetni
A prevenció az egészségügynek egy nagyon fontos, de talán kevésbé hangsúlyos része. Miért kellene erősíteni?
– Az egészségpszichológiai ágazat abból indul ki, hogy nagyon sok pénzt költünk a betegségek kezelésére. Meg kellene fordítani a helyzetet, mert gazdaságosabb a prevencióba fektetni, mint a már kialakult betegségeket kezelni. Az egészségpszichológusok ezzel is foglalkoznak: edukációs tevékenységgel, az egészséges életvitel támogatásával, tanácsadással. Kiemelt terület a dohányzás és az elhízás is, mert mindkettő komoly halálozási tényező. Az egészségpszichológiába az is beletartozik, hogy már egész pici kortól fölhívjuk az emberek figyelmét arra, hogyan élhetnek egészségesen, és hogyan tudják a betegségeket megelőzni.
Az egészségügyi dolgozók mennyire igénylik a mentálhigiénés állapotuk karbantartását?
– A környezetemből többen azt jelezték vissza nekem, hogy van erre igényük. Sokszor érzik magukat túlterhelten, stresszesen, és nincsenek meg a megfelelő módszereik arra, hogy ezeket az érzéseket a helyükön kezeljék.
Az elmondottak alapján az egészségpszichológusnak a legkülönfélébb szakorvosokkal kell együttműködnie. Ez megnehezíti a munkát?
– Az egészségpszichológia viszonylag új ága a pszichológiának, az 1970-es években jött létre. Nyugaton már komolyabb a létjogosultsága, mint minálunk, és ehhez nem is kell messzire menni. A szegedi klinikán, ahol a szakképzést végeztem, minden osztályon van egészségpszichológus. Így ők specializálódhatnak a saját osztályukra, nem kell egyszerre a nőgyógyászaton, az onkológián és az összes többi területen is helytállniuk. Ez lenne a cél itt is: legyünk minél többen, támogassuk az orvosok munkáját, és segítsük a betegeket a felépülésben a diagnózis közlésétől kezdve a betegség elfogadásán át egészen a halálig, ha olyan a helyzet.
Az én helyzetemet nagyban nehezíti, hogy egyedül vagyok: minden osztályra nekem kell menni, minden dolgozóval, minden pácienssel, minden hozzátartozóval nekem kell dolgozni. Így is megoldható, hiszen vannak olyan alapmódszerek, amik minden helyzetben alkalmazhatók. Ha pedig felmerül egy külön odafigyelést, sajátos tudást igénylő helyzet, azt szeretném még fejleszteni.
Nyitottak az orvosok a pszichológussal való együttműködésre?
- Vannak, akik igen, és vannak, akiknél a biomedikális modell dominál. Bennük még az a kép él, hogy az orvos van a középpontban, ők kevésbé nyitottak. Többen nem is tudják, hogy mit nyernének egy pszichológussal, nincsenek tisztában azzal, hogy mennyire megkönnyíthetjük a munkájukat. Elég csak a beteggel való kommunikációra gondolni, hiszen sokszor az orvosok nem tudják, hogyan kommunikáljanak, mert sosem tanulták. Szakszavakat használnak, a beteg nem érti vagy félreérti az elmondottakat. A beteg ezért elégedetlen lesz, ami negatívan befolyásolja a gyógyulást. Ha foglalkozunk a beteggel és a betegségével, akkor a gyógyulási esélyek is növekednek. Kutatások igazolják, hogy műtétek előtt és közben pozitív szuggesztióval növelhető a műtét sikeressége, és csökkenthető a lábadozási időszak.
A páciensek nyitottak arra, hogy pszichológussal beszélgessenek?
– Sajnos még mindig a köztudatban van, hogy aki pszichológushoz megy, az bolond. Fontos hangsúlyozni, hogy az egészségpszichológus nem a problémát keresi. Mi arra fókuszálunk, hogy a páciensnek milyen erőforrásai vannak, amelyekkel saját magán tud segíteni. Ezek lehetnek belső személyiségvonások, a korábban átélt nehéz helyzetben alkalmazott stratégiákat újra elő lehet venni, meg lehet őket erősíteni, de fontos a szociális háló is. Egy krónikus betegnél vagy egy haldoklónál a hozzátartozók támogatása is fontos.
El lehet fogadni egy halálos diagnózist?
– Szerintem igen. A halálról, a haldoklásról nem beszélünk, tartunk tőle. Létezik a méltóságterápia, amit kifejezetten a haldoklók megsegítésére dolgoztak ki, ez segíti őket abban, hogy elfogadják a helyzetüket.
