Farsang utolsó vasárnapja egyben hagyományosan könyörgő napnak számít a világ éhezőiért. Sajnos ezen a napon azt is megállapíthatjuk, hogy világunkban az éhezők száma ismét jelentősen megnőtt. A helyzet akkor fordult rosszabbra, amikor az ukrajnai háború miatt az élelmiszerárak egyre magasabbra emelkednek. Előtte is kedvezőtlen folyamatok voltak azonban kibontakozóban. A Covid–19 világjárvány okozta gazdasági sokk csaknem több tucat országban csökkentette az élelmiszerekhez való hozzáférést. A természeti katasztrófák, szélsőséges időjárás, a tavaly egész Európát sújtó súlyos aszály sem járult hozzá, hogy csökkenjen az éhezők száma a Földön. A korábbi történelmi tapasztalatok is azt mutatják, hogy a széles néprétegeken eluralkodó éhínség tömeges elvándorláshoz, fegyveres konfliktusokhoz, háborúkhoz is vezethet. A francia forradalom óta azt is tudjuk, hogy az éhezés azonnali mozgósító erővé válhat. A nincstelenség, a szegénység pedig mindig is melegágya volt a demagógiának, kedvezett a szélsőséges eszmék terjedésének.
A világgazdaság nincs jó állapotban. A mostani helyzetben a fejlődő országok többségének nincs valós pénzügyi mozgástere, melyben tompítani tudná az emelkedő élelmiszerárak következményeit. Sok fejlődő ország már egy ideje súlyos gondokkal küszködik, mondhatnánk, hogy a szakadék szélén táncol. Oroszország és Ukrajna jelentős beszállítók voltak a fontosabb gabonafélék és olajos magvak piacán. Mindkét ország nettó agrár- és élelmiszer-exportőrnek számított. Emellett az élelmiszer-termelés szempontjából fontos műtrágyagyártásnak is jelentős tényezői voltak.
Az éhínséggel kapcsolatban szokás a számadatokra hivatkozni, melyek alapján megállapítható, hogy bolygónk több mint 8 milliárd lakosának elegendő lenne még így is a most megtermelt élelmiszer. Miközben azonban a világ fejlettebb részében eszement pazarlás zajlik, a szegényebb felének nem jut elegendő táplálék. Az élelmiszer-veszteség és az indokolatlan pazarlás növeli az élelmiszer-ellátás bizonytalanságával, az alultápláltsággal és a túlzott vízfelhasználással kapcsolatos kockázatokat, miközben az éhezés világszerte nő. Az ENSZ ugyan megfogalmazott egy fenntartható fejlődési célt, amely szerint 2030-ig a felére kell csökkenteni az egy főre jutó élelmiszer-hulladék mennyiségét kiskereskedelmi és fogyasztói szinten, valamint csökkenteni kell a termelési és elosztási láncban keletkező élelmiszer-veszteséget. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szerint a világon előállított összes élelmiszer mintegy egyharmada kárba vész vagy hulladékká válik a termelőtől a fogyasztó asztaláig tartó élelmiszer-ellátási lánc valamely pontján. Az EU-ban évente mintegy 87,6 millió tonna élelmiszer megy veszendőbe.
Az éhezés teljes felszámolása nem érhető el kizárólag az élelemtermelés növelésével. 2019 óta ismét növekvő tendenciát mutat az éhezők száma globális szinten. Az elmúlt évtizedekben egyre több súlyos, de rövid lefolyású katasztrófa vált elhúzódó válsággá. A koronavírus-járvány kitörését megelőzően becslések szerint nagyjából 690 millió ember volt alultáplált a Földön, ami a világ lakosságának megközelítőleg 8,9 százalékát tette ki. Lehet azonban azon vitázni, hogy ki, milyen kritériumok alapján számít valóban éhezőnek. A Föld teljes lakosságának nagyjából a negyede érintett úgy, hogy ha nem is klasszikus értelemben vett olyan éhező, akit éhhalál fenyeget, de megesik, hogy nem jutnak elegendő táplálékhoz, illetve, amihez hozzájutnak, minőségileg nem megfelelő. Bizonyos statisztikák szerint jelenleg az öt éven aluliak mintegy hét százaléka szenvedett akut alultápláltságban. Ők azok, akik ugyan még nem szenvedtek maradandó károsodást a tápanyaghiány miatt, de vészesen alacsony a testtömegindexük. Miközben a „másik oldalon” mintegy 40 millió gyermek túlsúlyosnak számít. Hangsúlyozni kell, hogy valójában az elhízás is súlyos egészségügyi probléma. Paradox módon nem csak azokat érinti, akik gazdag országokban élnek.
Az elhízás kóros formái a szegényeket, kevésbé iskolázottakat is sújtják, mivel világszerte viszonylag olcsóan hozzáférhetőek a szénhidrátban dús, de alacsony tápértékű élelmiszerek.
Sajnos jelenleg ismét növekvőben van azoknak a száma, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy elégséges mértékben tápláló és egészséges élelmiszert vegyenek. Miközben a világban annyi élelmiszert termelnek, amiből bőven jól lehetne lakatni mindenkit, 1,5 milliárd ember nem engedheti meg magának, hogy olyan élelmiszert egyen, amely kielégíti az alapvető táplálkozási igényeket.
Érdekes még megemlíteni, hogy a klímaváltozás az egyik olyan tényező, amely hátráltatja az éhezés elleni harcot. De a dolog valójában kétélű kard. A sok esetben indokolatlanul pazarló, egyben környezetszennyező élelmiszer-termelés is jelentős szerepet játszik a globális felmelegedésben.
Szükség lenne rá, hogy világszinten átgondoljuk az élelmiszerellátási-rendszert, hogy fel tudjon lépni az emberiség azok ellen a tényezők ellen, amelyek indokolatlanul megdrágítják a tápanyagban gazdag és egészséges élelmiszereket. A helyi kistermelők fontos tényezői lehetnek a globális élelmiszerellátásnak. Régiónként eltérő problémák vannak azonban, és a természeti katasztrófák, világjárványok, háborúk csak súlyosbítják a helyzetet. Arról nem is beszélve, mennyi élelmiszert termelhetnénk azon erőforrások felhasználásával, melyeket most fegyvergyártásra használnak fel.
Nyitókép: Dávid Csilla felvétele
