Az emberek a munkát általában nem az örömteli tevékenységek közé sorolják. Nem mindenki mondatja el magáról, hogy szereti, amit csinál. Aki viszont élvezi a munkáját, az nem érzi megőröltetőnek a mindennapi feladatokat, sőt örömét is leli benne. Így van ezzel Bancsi Gábor pirosi földműves is, aki 1980 óta foglalkozik aktívan növénytermesztéssel, de a szakmája iránti szeretete a mai napig megmaradt.
Bancsi Gábor a kezdetekre szívesen emlékszik vissza, hiszen amikor az ember fiatal, nagy ambíciókkal indul neki a munkának.
– Eleinte a kukorica és a búza mellett tavaszi sörárpát termesztettem. Annak idején ugyanis még működtek az állami sörgyárak, amelyek vették az sörárpát, jól is fizették, meg az árpa is jól termett. Amikor már nem vásárolták, belekezdtem a napraforgó-termesztésbe. Amikor azonban megjelentek a napraforgó-betegségek, akkor beszüntettem. A 90-es években cukorrépát is termesztettem, de mivel nem fizetődött ki, ezt is abbahagytam. A kukorica és a búza viszont folyamatosan ment. Fontos megemlítenem, hogy a 80-as években legfeljebb 10 hektáron gazdálkodhatott egy termelő.
Akkoriban még jól működtek a szövetkezetek, nemcsak itt, Piroson, hanem más falvakban is. Minden termelőn sokat segítettek. Kivettük előre a műtrágyát, a vetőmagot, s ha véletlenül rossz év volt, akkor csak a következő évben kellett visszaadni.
Bancsi Gábor (Dancsó Áron felvétele)
Kezdetben foglalkoztam szolgáltatásokkal is, ami nagyon sok munkát adott. 40 évig aktívan kombájnoztam, most már nem annyira. A 80-as és a 90-es években rengeteg szolgáltatást lehetett végezni, nemcsak kombájnokkal, hanem traktorokkal is. Régen az itteni gazdák leginkább kalászosokat termesztettek. Az aratás így három hétig is eltartott, reggeltől estig dolgoztunk. Mivel kevés kombájn volt a faluban, sok pénzt lehetett keresni. Akkoriban kevesebb földet műveltem, 30 hektárt, viszont több szolgáltatást végeztem. A mai napig nagyon szeretek kombájnozni. Mindig eszembe jut a búza aratása, elsősorban a búzapornak az illatát kedvelem, annak ugyanis van egyfajta varázsa. Engem soha nem zavart a por, mindig is szerettem. Amikor az ember 40–45 éves lesz, akkor megvan az erő, a tapasztalat, és a tudás is. Ezek a legszebb évek egy termelő számára. Jelenleg 63 éves vagyok, még megvan az erő, de most már nem az, ami volt. Amikor fiatal voltam, akkor megvolt az erő, de hiányzott a tapasztalat – mesélte a kezdeteket Bancsi Gábor.
Mint mondta, jelenleg 70 hektáron gazdálkodik, de nem mind a sajátja, bérel is földeket. Elsősorban kukoricát, búzát és szóját termeszt.
– A szóját a 90-es évek végén kezdtük Piroson termeszteni, addig itt a faluban egy-két hold szójabab volt csupán. Jelenleg pedig a pirosi határnak a fele szójával van beültetve. Az idei szörnyű szárazság nagyon nem kedvezett ennek a haszonnövénynek, hiszen mint ismeretes, a szója a legrosszabbul tűri a szárazságot. Fontos megemlítenem, hogy 42 éve foglalkozom mezőgazdasággal, de ilyen szárazságot én még nem láttam. Ez minden idők legrosszabb éve.
Ha ez így folytatódik, akkor váltani kell, talán újból elkezdek napraforgót termeszteni. Ez a haszonnövény vészeli át ugyanis a legjobban a szárazságot. Jelenleg nem termesztem, mert a szójával eddig mindig meg voltam elégedve. Téves azonban azt gondolni, hogy mivel az idén nem termett a szójabab, soha többé nem kell termeszteni, mert ez nem így működik a mezőgazdaságban. Mindig az öt évnek az átlagát veszem alapul, hogy ebben az időszakban körülbelül mennyi termett, s ha ezt megnézzük, még tűrhető. Hogy mennyi lesz az idén a szójatermés, azt jelenleg senki nem tudja megmondani. A szóján kívül a kukorica is rendkívül rossz állapotban van, a pirosi határban mintegy 70-80 százalékkal kisebb lesz a hozam. Az is igaz, hogy a pirosi határ nem a legjobb minőségű szántóföldjeiről ismert. Egyes parcellákon háromféle minőségű föld is megtalálható. Az idén a búza termett a legjobban, akinek volt kenyérgabonája, annak hozott valami hasznot is. Bízom benne, hogy a szója és a kukorica talán megtéríti a befektetés összegét, mivel a műtrágyának nagyon felment az ára az előző évhez képest. Tavaly például egy kilogramm urea típusú műtrágya 35 dinárba került, az idén pedig 122 dinárért vettem. Ezenkívül az üzemanyag is jelentősen megdrágult. Tavaly 120–150 dinár között mozgott az ára, most pedig 200 dinár. A legkevesebbet talán a vegyszerek drágultak, úgy 20–30 százalékkal. Műtrágya nélkül azonban termelni nem lehet, hiszen Piroson jószág nincs, állattenyésztéssel a faluban senki sem foglalkozik, az megszűnt – fogalmazott Bancsi Gábor.
Rendkívül gyenge kukoricatermés várható (Dancsó Áron felvétele)
Hozzátette, Piroson jelenleg óriási gond a munkaerőhiány, olyannyira, hogy szinte nincs, aki hajtsa a traktort. A pirosi gazdák így kénytelenek együttműködni, főleg olyan munkákban, amit egy ember nehezen tudna egymaga elvégezni. Ilyen például a kukorica betakarítása, hiszen valakinek morzsolnia kell a kukoricát, másoknak pedig fuvaroznia. Tehát a termelők rá vannak szorulva egymásra.
A pirosi gazdával ezek után arról beszélgettünk, milyen mértékben segítenek a termelőknek nyújtott különböző támogatások. Bancsi Gábor elmondása szerint ezek nélkül nehezen boldogulnának.
– A Prosperitati Alapítvány pályázatai rendkívül sokat segítettek a vajdasági gazdáknak, jómagamon is, ez vitathatatlan. Támogatásával vettem egy műtrágyaszórót és egy traktort. A műtrágyaszóró mintegy 5 ezer euróba került, az önrész 1100–1200 euró volt, a többit pedig a Prosperitati biztosította. A traktor 24 ezer euróba került, az önrész 14 ezer eurót tett ki, a Prosperitati pedig 10 ezer euróval járult hozzá. Ez pedig óriási segítség. Természetesen nemcsak rajtam, hanem mindenkin segített, aki pályázatott. Piroson is kivétel nélkül mindenki megkapta a támogatást. Elsőre a gazdák alig hittek a szemüknek. Ezenkívül az állami támogatásokról sem feledkezhetünk meg, például a köztársasági alapok révén egy permetezőgépet vettem 5 évvel ezelőtt, és az összeg 50 százalékát visszatérítették, ami szintén nagy segítség. Az IPARD- pályázatok sem hanyagolhatók el, azok is sokat segítenek. A mezőgazdaságnak minden támogatás jól jön – fejtette ki Bancsi Gábor.
Hozzáfűzte, hogy az üzemanyagtérítéssel viszont nagyon nincs megelégedve. Szavai szerint nagy gond ugyanis az, hogy a 179 dináros kedvezményes üzemanyag csak a NIS töltőállomásain szerezhető be.
– Már két és fél hónapja beadtam a kérvényt a támogatás kihasználását biztosító kártyára, de még mindig nem kaptam meg. Sokan mások is így vannak ezzel. A pirosi gazdáknak 11 kilométerre van a legközelebbi NIS töltőállomás. Nekem most oda kell hajtanom a kombájnt a munkaidény kellős közepén, mert tankolni mindennap kell, mivel reggeltől estig dolgozik a kombájn, nagy a fogyasztás. 11 kilométert megyek a töltőállomásig, veszítem az időmet, ahelyett, hogy a földeken dolgoznék. Ez így nincs rendben. Hogy nem lehet azt megoldani, hogy itt, a faluban is ki lehessen venni az üzemanyagot!? Úgy látszik, arra megy ki a játék, hogy a gazdák az állam által támogatott NIS kutakon vegyék meg az üzemanyagot. Amikor megindulnak a munkálatok, akkor a gépnek a határban a helye, nem pedig keresnie az üzemanyagot a NIS töltőállomásain. Szerintem ezt meg lehetne oldani, csak egy kis akarat kellene – magyarázta Bancsi Gábor.
A kombájn jelenleg a fészer alatt pihen (Dancsó Áron felvétele)
A beszélgetőtársamat arról is kérdeztem, milyen tanácsot adna annak a fiatalnak, aki földműveléssel szeretne foglalkozni. Bancsi Gábor elmondta, ehhez a szakmához elsősorban szeretet és szerencse szükséges. Okos földműves ugyanis nem volt és nem is lesz, csak szerencsés. Lehet az embernek tudása, tapasztalata, de ha nincs szerencséje, akkor az nem működik.
– Egy fiatal termelő most sokkal nehezebb helyzetben van, mint annak idején, amikor én kezdtem. Akkoriban 10 hektár szántóföld is elegendő volt a boldoguláshoz, most pedig ebből nagyon nehezen, illetve sehogy nem lehet megélni. Egy kezdő földművesnek elengedhetetlen a megfelelő szülői támogatás és háttér. Régebben is kellett, de nem annyira, mint most. Régen egy fiatal mindenképpen előnyben volt. Most ha nincs elegendő szántóföld, akkor lehet fóliasátras termesztéssel vagy kertészkedéssel foglalkozni. Piroson azonban, mint már említettem, nincs elég munkaerő. Fóliasátras termesztéshez pedig egy ember nem elegendő, tehát egy kezdő fiatal számára ez nagy gond. Ha pedig növénytermesztéssel szeretne foglalkozni, tudni kell, hogy manapság kevés földből nehezen lehet megélni. A szántók pedig nem olcsók, nagyon felment az áruk. Teljesen megváltoztak a viszonyok. A jószágtenyésztéshez is nagy befektetések szükségesek. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy ha valaki szereti ezt csinálni és szerencséje is van, az eredményes lesz. Az a legfontosabb, hogy a fiatal gazda kitartó legyen. Nem lehet úgy, hogy ha az idén jól termett, akkor csináljuk teljes gőzzel, ha a következő évben pedig nem jól termett, akkor abbahagyjuk, ez a mezőgazdaságban nem működik. Ehhez a szakmához nagy akarat szükséges, mindig csinálni kell – fogalmazott Bancsi Gábor.
A Prosperitati támogatásával vásárolt traktor (Dancsó Áron felvétele)
Hangsúlyozta, a földművelés iránti szeretet nála végig megmaradt. Soha nem akart egy vállalatban elhelyezkedni, mindig is a mezőgazdaságból szeretett volna megélni, s örömmel tölti el, hogy a mai napig is ezt csinálhatja.
– Szerencsésnek érzem magam, hogy azzal foglalkozom, amit igazán kedvelek. Ha mindezek után megkérdeznék tőlem, hogy ismét a földművelést választanám-e, igennel válaszolnék. Igaz, hogy vannak rossz évek is, mint a mostani, néha az embernek elveszik a kedvét, de a legfontosabb a kitartás. Aki nem szereti ezt a szakmát, az egy kihívásokkal teli évben otthagyja, tovább nem csinálja. Nekem azonban soha nem fordult meg a fejemben, hogy abbahagyom. Még most sem, amikor már kissé megöregedtem. Nem tervezek nyugdíjba vonulni, tovább folytatom, ameddig bírom, mivel szeretem a földet – mondta Bancsi Gábor.
