A romos templomok jövője – ez volt a témája a 2022 májusában Nagybecskereken megtartott konferenciának, amelyet a Szent Cirill és Metód Nemzetközi Püspöki Konferencia keretében működő Katolikus Egyház Szerbiában szervezett. Az összejövetelre egy lista készült az elhagyatott templomokról. Ezek szerint Bácskában (főleg a Duna mentén) összesen 14 omladozó templom van, Bánátban 7 olyan szakrális épületet emeltek ki, amely felújításért kiált, Szerémségben pedig hármat. Sorozatunk célja bemutatni ezeknek a templomoknak a sorsát, egy látleletet készíteni, hogy most milyen állapotban vannak és hogyan jutottak ide.
A palánkai községhez tartozó Szépliget (Gajdobra) már az újkőkorban lakott volt, erről tanúskodnak a település közelében lévő archeológiai lelőhelyek. Első említése 1464-ben történik. A mohácsi csata után a török fennhatóságot követően 100 évig semmilyen említés nem történik a településről, ezért feltételezik, hogy pusztaság volt. 1711-ben ugyanis pusztaként jelölik a dokumentumok. A németeket 1764-ben és 65-ben telepítették Szépligetre, ahol házakat építettek a fogadásukra. A Dunán tutajokon utazva érkeztek ide a németek, akik a fából készült vízijárműveiket szétszedték és házak építésére használták a meglévő fát.
A helyi közösség felvetette annak lehetőségét, hogy a homlokzatot befestik (Fotó: Molnár Edvárd felvétele)
1764-től vezetik a katolikus plébánián az anyakönyveket. Az első templomot 1765-ben építették a falu szélén, és itt 1788-ig tartottak szentmiséket. Ebben az évben kezdték el építeni a falu központjában templomukat, s 1791-es felszentelésekor Szent Mártonnak ajánlották. Szent Márton volt az a szent, aki a legenda szerint segített a törökök visszaverésében. A templom 35 méter hosszú, 15 méter széles, a templomhajó magassága 12 méter. A torony 35 méter magas. Négy harangja van. Több ízben is hozzáépítettek és újjáépítették a templomot: 1853, 1883, 1897, 1911, 1943-ban és 1962-ben. A templombelső festését 1911-ben fejezték be.
Az 1900-as népszámlálási adatok szerint Szépligetnek 2767 lakosa volt, ekkor a katolikusok száma 2752. A 2011-es népszámlálásnál 2578 főt jegyzetek fel ezen a településen, s közülük csak 50 volt katolikus. A lakosság több mint 96 százaléka szerb, 36 szlovák, 21 horvát és 19 magyar is él a településen. A német nemzetiségűeket nem jegyzi az összeírás.
A második világháború után a németek eltűnnek Szépligetről is. Helyükre 1945 decembere és 1946 áprilisa között 517 család érkezett Bosznia-Hercegovinából, később Szlovéniából, Macedóniából, Horvátországból és Montenegróból is jöttek telepesek.
Szépligetről először családi elbeszélésben hallottam. A családom egy részét – mint ahogyan sok más Csúrogról, Zsablyáról és Mozsorból elüldözött magyart –, 1945-ben ide vitték munkatárborba. Hogy milyen táborok voltak ezek, erről Csorba Béla Német-magyar sorsközösség a járeki haláltáborban (1944–1946) című munkájában ír.
Az oltár még áll (Fotó: Molnár Edvárd felvétele)
„Mindenekelőtt voltak ún. munkatáborok, ahol a németeket, de nem egyszer a magyarokat vagy a magyar lakosság megbízhatatlannak nyilvánított csoportjait rabszolgamunkára kényszerítették. Több településen egy ideig a magyaroknak is megkülönböztető jelzést – fehér karszalagot kellett viselniük. Hallgatólagosan ilyen jellegű munkatábornak tekintették azokat a településeket, ahol a német lakosság létszáma elérte legalább a 300 főt. Az ilyen falvakban, kisvárosokban a kényszermunkára mozgósított lakosság aludni ugyan általában hazajárhatott, de napközben ingyenmunkát végzett a környék nagybirtokain, vagy egy-egy szerb nagygazda földjén. Ez sok helyen a magyarokra is vonatkozott. Ún. központi munkatábort viszont egy-egy nagyobb településen és járási központban hoztak létre, elsősorban a távolabbról internált munkaképes férfiak részére. Különleges státusú táborokat a német (és később a csúrogi, zsablyai és mozsori magyar) lakosság munkaképtelennek nyilvánított csoportjai számára létesítettek. E „lógerok”-ba zsúfolták a betegeket, az öregeket, a kisgyermekes anyákat és a gyerekeket. Az ellátás az ilyen helyeken volt a legrosszabb, mindennapos volt az éhezés, a gyógyszer- és sóhiány, nem volt téli tüzelő, a fogva tartottak egy idő után rongyokban jártak, megtetvesedtek, s járványos betegségek pusztítottak közöttük. Jovan Mirković professzor szerint (L. Istina... Međunarodni naučni skup. Zbomik radova, Novi Sad, 2004.) a Vajdaságban összesen hat különleges státusú láger működött (mi nyugodtan nevezhetjük ezeket igazi nevükön, haláltáboroknak): Szerémségben a mitrovicai, Bánságban a molini (németül molindorfi, magyarul molyfalvi) és a knićanini (németül rudolfsgnadi, magyarul rezsőházai), Bácskában pedig a körtési (krusevljei), a gádori(gakovói) és a járeki (bački jarak-i).”
Szépligeten is, mint annyi más helyen, a katolikus templom homlokzata omladozik. Ami nagyon feltűnő, hogy nincs is templomudvar. Egy családi ház bejáratán keresztül jutunk el a templomkertig, ami nem is az, aminek lennie kell, mert a plébános megengedte, hogy műveljék, kertet alakítsanak ki itt, s most tele van barack meg meggyfákkal. Az oldalajtót nem sikerült ft. mr. František Gašparovsky plébánosnak kinyitni, így a főajtón megyünk be.
Még az eredeti, 1911-es festés látható a templombelsőben (Fotó: Molnár Edvárd felvétele)
Az ablakai betörve, galambürülék és por mindenütt. A toronyba nem is lehet felmenni, mert félméteres a guanó. František Gašparovsky atyával járjuk körbe a templomot, mint mondja, 17 éve szolgál Palánkán és hozzá tartozik Szépliget, Duncséb, Újtóváros és Dunabökény is. A szépligeti templomban, amióta ő a palánkai községbe érkezett, nem volt mise.
Miután látta a templomot, meg hogy egyre romlik az állapota a bejáró galambok miatt, a szobrokat és kegytárgyakat felkínálta más templomoknak. Mint mondta, sokkal jobb helyen vannak most ezek Doroszlón, Gomboson meg Hajdújáráson, Béregen, mint egy olyan templomban, ahol nincs aktív hívőközösség, a galambok bejárnak és a padláson is utoljára ő járt a bátyjával tizen egynéhány évvel ezelőtt, amikor leszerelték a díszes csillárt, ami tisztítás és restaurálás után a palánkai templomba került.
Az oltárasztalon templomi zászlók hevernek, piszkosak, elhanyagoltak. A plébános azt mondta, az a terv, hogy elviszik majd Szabadkára őket, de erre egyelőre még nem került sor.
Az oltárkép a felirat szerint 1876-ban készült és Jozef Kepler bécsi mester készítette. A hozzávetőlegesen 3,5 méter magas hatalmas kép még a helyén áll. Hogy mi lesz vele, hova kerül vagy egyáltalán elkerül-e innen, erre a kérdésre nincs válasz.
Nézem az épületbelsőt. A száz évvel ezelőtti festés még szépnek mondható, beázási nyomok az épületen nincsenek, az ablakok ugyan töröttek, bejárnak a galambok, de tulajdonképpen az épület egészséges, a falak nem vizesek, a padok hiánytalanul megvannak, igaz, hogy minden, de minden csupa kosz, de megvan.
Olyan érzése van az embernek, mintha egyszer valaki bezárta volna ezt a templomot, és azóta csak gyűlt a kosz. Le van takarva az oltár terítővel, más helyen is látunk félrecsúszott, hímzett textíliákat, a gyertyatartók úgy állnak az oltárasztal előtt, ahogyan állhattak egykor, mások eldőltek, és mint értéktelen tárgyak hevernek a piszkos padlón. A falakon még vannak szentképek, itt-ott szobrok is, de feltételezhetően nem képeznek kiemelt értéket. Gašparovsky plébános nagy tisztelettel beszél dr. Korhecz Papp Zsuzsanna restaurátor művészről, templomaink, szakrális értékeink legjobb ismerőjéről, akit vár nemcsak Szépligetre, hanem a hozzá tartozó többi templomba is, hogy elvégezzék a leltározást, hogy milyen értékek vannak a szakrális épületekben.
A karzatra nem tudtunk felmenni (Fotó: Molnár Edvárd felvétele)
František atya érkezésekor már nem volt orgona a templomban, de Nikola Čutura bezdáni orgonaművész úgy tudja, ebből a templomból a hangszer Monostorszegre került.
A plébános arról beszél, hogy a helyi közösség jelezte, szeretnék a templom homlokzatát saját eszközeikből befesteni, hogy szebb legyen a falu központja. Hogy erre mikor kerül sor, senki sem tudja.
Arra a kérdésemre, hogy a vagyon-visszaszármaztatás során a szépligeti templom kapott-e vissza valamit, a plébános azt válaszolja, a palánkai egyházközség összesen 192 hold földet igényelt vissza, de ezidáig semmit sem kapott vissza. Most pereskednek, s ha nem sikerül itthon a végére járniuk, Strasbourgba, az emberjogi bírósághoz fordulnak.
A kilencvenes évek végén kezdték építeni a pravoszláv templomot a faluban, ami el is készült, és használják is az ortodox hívek.
